151963. lajstromszámú szabadalom • Előtolóberendezés másolóesztergákhoz
5 151963 6 helyezkedik el, hogy az lengés közben beleakad, miáltal szintén nem-működő helyzetbe jut és így a 42 kilincskerék a 44 rugó hatására alaphelyzetébe visszatér. A 48 tárcsa elfordulása egyébként az alábbi következményekkel j ár: a) Az előtolás értékének változása. Mikor a 20 rúd a 16 mágnes hatására lesüllyed, a vele kapcsolódó 52 himba is lefelé billen. Miközben az 53 rúdra támaszkodó jobb vége helyben marad, bal vége viszont az 54 rúddal addig sülylyed, míg annak alsó vége a 48 tárcsa felső részén látható 63 ütközők közül az éppen alatta levőnek a tetejébe nem ütközik. Ezek az ütközők radiális irányban állíthatók, és fázisonként szabályozhatóvá teszik a 25 görgő beállítását és így az előtolás értékét. Az 54 rúd függőleges elmozdulása és a 25 görgő kitérése között egyébként a 20 rúd jobboldali 21a bütykének megfelelő íves kiképzése következtében nem lineáris, hanem logaritmikus az összefüggés. Ez a kialakítás egyrészt azért előnyös, mert a kis előtolásoknál a beállítási hibát csökkenti, másrészt a logaritmus szabályai szerint lehetőséget ad arra, hogy az előtolási érték felezését, vagyis az alapszán előtolási sebességének felére csökkentését, egyszerű eszközökkel valósíthassuk meg. Az előtolás felezése másolóesztergáknál a vállak megmunkálásánál kialakult gyakorlat. Miután a felezés lényegében kettővel való osztás, az osztás pedig a logaritmusnál kivonásra vezethető vissza, esetünkben a felezés mozgás-kivonással történik. Az ábrázolt helyzetben az 55 szögemelő alsó karja a 48 tárcsa jobboldali bütykéhez támaszkodik, miközben jobb karjával az 53 rudat felemelve tartja. A 48 tárcsa egy későbbi helyzetében azonban az 53 rúd lesüllyed, így tapintóvá kialakított alsó vége előtolás közben eléri az 56 ütközőket, melyek ilyenkor felemelik. Ez a mozgás a 20 rúd előtolás-beállításából levonódik és így az előtolás értéke megfeleződik. b) Sablonváltás, vagyis a sablon elfordul, hogy egy másik görbe mentén tapogasson a tapintó. A 48 tárcsa elfordulása következtében az 57 rúd is elmozdul, mely mozgás az 58 lengőlécen és az 59 ferdefogú kerekeken át a 19 sablonrendszerre is átszármazik. A sablonrendszer olyan kialakítású, hogy benne egy forgatható rúdon több sablonlemez helyezhető el sugárirányban, és így az egyes fázisokban a másolótapintó más-más sablonnal érintkezik. c) Több helyzetből való cikluskezdés. Egyes esetekben előnyös, ha a ciklust nem a munkadarab jobb szélén kezdjük, mert akkor a kés az út nagy részét üresen teszi meg. Jelen megoldásban egynél több jobboldali végállásütközőt használunk, melyek kettős kiképzésűek. Az egyik részük (pl. 35 és 61) egyforma magas, a másik részük (33 és 60) különböző magasságú. Ez utóbbiakkal együttműködő 32 tapintó olyan 4, 39 érintkezőket működtet, melyek foglalata és az abban rögzített 64 érintkezők a 48 tárcsa helyzetétől függően, más és más magasságban helyezkednek el. így a 48 tárcsa helyzetétől függ, hogy az alapszán gyors futása pl. a 33 vagy 60 ütközőknél fejeződik be, ill. hogy melyiktől kezdődik az új fázis. Ha pl. a 33 ütköző a 48 tárcsa helyzete miatt a 39 érintkezőt nem tudja nyitni, úgy a 40 mágnes behúzva marad és az alapszán a 60 ütközőig fut vissza. A találmány szerinti berendezés által megvalósítható mozgásciklus természetesen más, ismert eszközökkel is előállítható, az ismertetett megoldás esetében azonban arra törekedtünk, hogy az elektromos és mechanikus elemek arányát úgy válasszuk meg, hogy a szerkezet felépítése a lehető legegyszerűbb, tehát az ismerteknél jóval egyszerűbb legyen. Annak szemléltetésére, hogy ez a törekvés a találmány esetében milyen formában érvényesül, vizsgáljuk meg pl. a fentiekben említett c) pontban ismertetett részletet, melynek célja, hogy a másolóberendezés az egyes munkafázisokban az előtoló-moz.gást ne legyen kénytelen minden esetben a munkadarab jobboldali végénél elkezdeni, hanem a munkadarab alakja szerint, ill. a legcélszerűbb technológia szerint az egyes munkafázisokban más-más legyen az előtolómozgás kezdőpontja. A találmány szerinti megoldásban (1. ábra) ez úgy valósul meg, hogy a másolóberendezés 30 alapszánja az egyes fázisok után gyors visszafutásban hol a 35, hol a 61 stb. ütközők által meghatározott helyzetig futhat vissza, így a következő előtolómozgást ebből a helyzetből kezdi. A vázlaton csak egyszerűség kedvéért ábrázoltunk két ütközőt, az ütközők száma több is lehet, maximálisan megegyezhet a munkafázisok számával. A több helyzetből való kezdést az a körülmény teszi lehetővé, hogy a berendezésben a 4, 39 érintkezőket úgy helyeztük el, hogy az azokat hordozó ház nem rögzített, hanem a 48 gyűrűvel egyidejűleg elmozdul, azaz munkafázisonként más-más helyzetet vesz fel. Ha ugyanezt a feladatot nem ezzel a speciális megoldással, hanem a relé-technikában szokásos eszközökkel akarnánk megvalósítani, akkor pl. a következő elrendezéshez jutnánk: Az eredeti szerkezetből (1. ábra) elhagyjuk a 32 emeltyűt és a 48 gyűrűvel összekötő, 4, 39 érintkezőket működtető függőleges rudazatot. Mechanikus működtetés hiányában az említett érintkezőket az E 13 relé érintkezők helyettesítik (2. ábra). Ezen érintkezőkhöz tartozó R 13 relét a 3. ábrán látható R 1 — R 12 relérendszer működteti. Ez a relérendszer lényegében két azonos felépítésű számlálóegységből áll (R 1 —R 6 és R 7 —R 12), melyek az A, ül. C. érintkezők zárásakor keletkező áramimpulzusok számának megszámlálására alkalmasak. Mindkét egység két-két tároló áramkörből áll, melyek kettes számrendszerben értelmezve egy-egy számjegyet képviselnek, azaz az egyes számláló egységek maximálisan négy impulzus megszámlálására képesek. Az egyes számláló áramkörök (pl. R 1, R 2, R 3) a következőképpen működnek: 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
