151939. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőberendezés sínjárművek csővezeték-kapcsolóinak elzárócsapjaihoz

151939 4 désbe helyezzük, ezzel előkészítjük a szétkap­csolást úgy, hogy a kapcsolódás oldásakor az elzárócsap zárul. A találmány további kialakításában még arra is vonatkozik, hogy a csúsztatóvezeték mélyedé­sében, ill. amellett egy bütyköt alakítunk ki, amely a mélyedésbe helyezett vagy abba be­akasztott kulisszakövet a csúsztatóvezetéknek. csak abban a helyzetében engedi szabadon, amely közelítően megfelel annak a helyzetnek, melynél a szemben levő kapcsoló nincsen jelen. A kulisszakő szabadonengedése önműködően jön létre és ezzel azt érjük el, hogy szétkapcsolt csővezetékkapcsolóknál zárt csap esetén a csúsz­tatóvezeték mindig ugyanabban a helyzetben van, függetlenül attól, hogy az említett és meg­előző zárást kézzel vagy automatikusan végez­tük. Ilymódon az elzárócsap kezelése egyszerűbb és egységesnek mondható. Lehet még a csúsztatóvezetékben a mélyedés­től kiindulóan és a hasitokkal szemben egy hosszúkás alakú kivágást alkalmazni, amely a hasitokkal lényegileg párhuzamos és ez utóbbi­val közös nyílást alkot. Ezzel azt a lehetőséget adjuk meg, hogy bekapcsolt állapotban az el­zárócsapot — a csővezetékkapcsoló tömítőgyű­rűinek kicserélése végett — szándékosan nyis­suk vagy zárjuk, ami átfúvatást is célozhat. A rajzok a találmány példaképpeni kiviteli alakjait szemléltetik. Az 1. ábra a szétkapcsolt csővezetékkapcsolót zárt elzárócsappai vázlato­san szemlélteti, a 2. ábra pedig ugyancsak szét­kapcsolt csővezetékkapcsolót szemléltet, de nyi­tott csappal. A 3. ábra zárt vagy bekapcsolt csővezeték­kapcsolót mutat nyitott helyzetű elzárócsappal és a 4. ábra ugyanezt mutatja, de abban a hely­zetben, amelyben a csővezetékkapcsolót az ol­dásnál vagy szétkapcsolásnál záródó elzárócsap helyzetébe állítottuk be. A rajzon csak néhány vonallal érzékeltettük az 1 középütközős kapcsolót, amelyen a kapcso­lódás hosszirányában eltolható 3 tapintó he­lyezkedik el. Ez a tapintó csak egy szemben levő másik 5 kapcsoló közeledésekor mozdul el, tehát meghatározott távolsággal vagy löket­tel visszatolódik, de ha ilyen másik kapcsoló nincsen jelen, akkor az 1. és 2. ábra szerint a súlyerő vagy egy fel nem tüntetett rugó hatá­sára, mellső véghelyzetében van. A szemben levő 5 kapcsolót a 3. és 4. ábrán jeleztük, de szintén csak néhány vonallal, éspedig pont-vo­nallal. A 3 tapintó a középütközős kapcsoló mű­ködésénél különböző feladatokat végezhet el, a találmány szempontjából pedig a 7 bowden­huzal segítségével a 9 csúsztatóvezetékkel van kapcsolatban. Ez a csúsztatóvezeték hosszúkás alakú és 11 hasíték van benne, amelynek hosz­szúsága legalább annyi, mint a 3 tapintó el­mozdulása. A hasíték helyzete olyan, hogy lé­nyegileg a kapcsolódás hosszirányában van. A 11 hasíték mellső vagyis az 1 középütközős kap­csoló felé eső végénél csatlakozik a hasítékhoz egy 13 mélyedés, amelynek alakja vagy hely­zete a hasít.ékra nagyjából merőleges. A mélye­dés hátsó határoló falánál van egy kiugró vagy előrenyúló 15 bütyök. A 11 hasítékhoz és a 13 mélyedéshez csatla­kozik egy további hosszúkás alakú 17 hasíték vagy kivágás, amely lényegileg párhuzamos helyzetű a 11 hasitokkal és méreteiben is nagy­jában megegyezik ezzel a hasitokkal. A csúsz­tatóvezeték mellett van a 19 ütközőléc, amelyet a rajz csak vázlatosan jelez és amely a csúsz­tatóvezeték oldalirányú mozgását az egyik irányban határolja. A 9 csusztatovezetéket az ütközőléchez a 21 szilárd vagy mozdulatlan ponthoz csatlakozó és ferdén előrenyúló 23 rugó igyekszik szorítani. A 11 hasitokban, 17 kivá­gásban és 13 mélyedésben a 25 kulisszakő mo­zoghat. Ez a kulisszakő lényegileg egy 27 for­gatókar végződéséből áll, amely a 9 csúsztató­vezeték mellett elhelyezett 29 elzárócsap forgat­ható testéhez van erősítve, ill. azzal kapcsola­tos. A 27i forgatókar másik végét a 31 forgattyú alkotja. A csúsztatóvezeték hátsó végéhez a kapcso­lódás hosszirányára nagyjában merőleges hely­zetű 33 huzal csuklósan kapcsolódik oly módon, hogy annak 35 fogantyúja a 31 fogantyú köze­lében van. A 29 elzárócsap a sínjármű bekap­csolandó 37 csővezetékében, ill. az ahhoz csat­lakozó 39 tömlőben van elhelyezve, mely utóbbi a csővezetékkapcsoló ismert kivitelű fejrészével függ össze. A csupán vázlatosan ábrázolt fej­rész például olyan 41 tartóval lehet ellátva, amelyet a szemben levő másik kapcsolóhoz ké­pest fel nem rajzolt részek központosítanak és amelyben a 43 tömítőgyűrűben végződő 45 cső­darab a 47 rugó ellenében visszatolhatóan van vezetve. Ez a 45 csődarab hátsó részével a 39 tömlőhöz csatlakozik és mozgása lényegileg a kapcsolódás hosszirányában történik. Összekap­csolt helyzetben a 43 tömítőgyűrűhöz az 51 cső­darabhoz tartozó 49 tömítőgyűrű szorul; az 51 csődarab egy részletesen fel nem rajzolt szemben levő kapcsolóhoz tartozik. Ha ilyen szemben levő kapcsoló nincsen jelen, tehát a részek szétkapcsolt állapotban vannak, akkor zárt 29 elzárócsáp esetén az egyes alkat­részek az L ábra szerinti helyzetben vannak. Ekkor a 3 tapintó a 9 csúsztatóvezetékkel együtt mellső véghelyzetében van. A 29 elzárócsap 27 forgatókarja a 25 kulisszakövet a 11 hasíték mellső vége közelében tartja. A 23 rugó a 11 hasitoknak a 13 mélyedés betorkollásával ellen­tétes oldalon levő oldalfalát a 25 kulisszakőhöz szorítja, miáltal ez utóbbi önmagától (szándé­kolatlanul) nem hatolhat be a 13 mélyedésbe. A 25 kulisszakő helyzete a 9 csusztatovezetéket a 23 rugó hatása alatt oly helyzetben tartja, amelyben ez a 19 ütközőléchez képest kismér­tékben ferde és csak hátsó vége érintkezik ez­zel a 19 ütközőrésszel. Ha a 29 elzárócsapot továbbra is oldott kap­csolók esetén nyitott helyzetbe visszük, akkor a 27 forgatókart a 2. ábra szerinti helyzetbe kell juttatni. Ekkor a 25 kulisszakő elmozdul a 11 hasitokban és annak hátsó végéhez közeledik, a 9 csúsztatóvezeték pedig a 25 kulisszakő ívelt XO 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom