151906. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés fénycsőgyújtók kezelésére
3 151906 4 Ha a fázisjavító kondenzátort vagy kondenzátorokat nem kapcsolgatjuk (3. ábra), vagyis a Q ... Cn kondenzátorok (3/a ábra), illetve azok eredő kapacitásával egyenlő kapacitású C kondenzátor (3/b ábra) állandóan a hálózatra vannak kapcsolva, akkor a Gyí . . . Gyn gyújtóknak a glimmelési vagy a gép állás időtartamára még mindig nagy kapacitív jellegű meddő teljesítmény lép fel. A kapacitív jellegű terhelés a hálózat szempontjából kedvezőbb, mint az induktív, de ezt is célszerű elkerülni. Az eddig felsorolt esetekben a kondenzátorok ismert módon kizárólag fázis kompenzáció céljaira szolgáltak és a gyújtók működésére kihatással nem voltak. A szakaszos kezelés folyamán tapasztalat szerint a gyújtó egyre jobban átmelegszik és a rövidzár időtartama egyre hosszabb lesz. A kezelés célja viszont a gáz és a bimetall működtetése lenne. Ez utóbbi feladatot az ismert kezelések nem teljesítik. Találmányunk szerinti megoldás az eddig felsorolt fogyatékosságokat mind kiküszöbölni azáltal, hogy az egyidejűleg kezelt n számú Gyí. . . Gyn gyújtó mennyiség egyik felével Fx . . . Fn / 2 fojtót, másik felével Q,. . . C„/ 2 kondenzátort kapcsolunk sorba. (5. ábra.) így a gyújtók kezelése gyújtópáronként (Gyx . .. Gyn ) történik. A kapcsolásból megállapítható, hogy Cj . .. Cn / 2 kondenzátor szerepe itt kettős: áramkorlátozás (a gyújtó rövidzárási időtartamára) és fázis kompenzáció. Ez a szerep lényegesen eltér az előzőekben ismertetett megoldásokban alkalmazott kondenzátorok feladatától. Az ismert kapcsolásokban ugyanis a kondenzátoroknak kizárólag fázisjavító szerepük van és a gyújtó működése szempontjából nem lényegesek. Találmányunk szerinti elrendezés, illetve annak működése tehát nem azonos az irodalomból ismert kapcsolásokkal. A találmány szerinti elrendezésből megállapítható, hogy n számú gyújtó egyidejű kezeléséhez csak fele annyi fojtó, illetve kondenzátor szükséges, mint az irodalomból ismerteknél. Míg az ismert módszereknél C kondenzátorok mind egyénileg, mind (összevonva) csoportosan alkalmazhatók fázis kompenzálásra, addig itt a gyújtóval sorba kapcsolt kondenzátorok öszszevonása már nem is lehetséges, mert feladatuk más. A találmányunk szerinti gyújtópár elrendezés a fázis kompenzációt statisztikusán és automatikusan végzi el oly módon, hogy a bekapcsolást követően a hálózatra a 3. és 4. ábrákkal kapcsolatban már vázolt — az időben változó — kapacitív jellegű terhelése sem lép fel. Több száz gyújtó egyidejű kezelése esetén a kompenzáció statisztikusán és időben helyesen jön létre. A 2. ábrán a gyújtóval és kondenzátorral sorba még egy rx . . . r„/2 ellenállás van kapcsolva. Ha a kondenzátor pillanatnyi feszültsége a hálózati feszültség csúcsértéke körül van és a gyújtó ekkor létesít rövidzárat, akkor a kondenzátorban tárolt energia a bimetall lemezkéket összehegesztheti (4. ábra). így rL ilyen esetben a maximális rövidzárási áramot korlátozza. Értelemszerűen rx ellenállás értéke sokkal kisebb, mint C kondenzátor impedanciája a hálózati frekvencián, mert ellenkező esetben rajta jelentős hő keletkezne. Az rx ellenállás a fázistolásra is kihatással van, ezért méretezése fentiek figyelembevételével kompromisszum alapján történik. A felsoroltak alapján megállapítható, hogy találmányunk szerinti elrendezés az irodalomban nem ismert és feladatát nem a szokásos kapcsolásban és módon teljesíti, továbbá a fázis kompenzációt —: szemben az ismert módszerekkel — kevesebb alkatrésszel és tökéletesen megoldja. A találmány szerinti megoldás révén a kezeléshez szükséges energia jelentősen csökken. A meddőteljesítmények a már említett módon statisztikusán kiegyenlítődnek. A hálózathoz csatlakozó vezetékek keresztmetszete csökkenthető. A fojtók számának csökkenése a berendezésnél (több mázsa) súly csökkenést eredményez. A kezelő áramkörben alkalmazott áramkorlátozó elemek egyidejűleg cserélhető szabványos alkatrészek, ami mind üzembiztonság, mind a karbantartás szempontjából előnyös. Végezetül a gép műszaki kivitele korszerű, ami gépexport esetén nem elhanyagolható körülmény. A találmány szerinti megoldás révén a gyújtók kezelése — fojtóval, kondenzátorral, vagy — ciklikusan is történhet. Ciklikus kezelés mellett célszerű még hűlési időszakokat beiktatni, amit a hálózatnak K kapcsoló útján való kikapcsolásával érhetünk el. A szakaszos kezelés tehát nemcsak hatásosabb, hanem gazdaságosabb is. A gyárakban egyidejűleg több száz gyújtót kezelnek. így a szakaszos kezelési művelet kialakítható úgy, hogy egyideig a gyújtók egyik felét kezelik és a másikat hűtik, majd a gyújtók előbbi felét hűtik és az utóbbi felét kezelik. A ciklikus kezelés a már .említett szakaszos kezeléssel egyesíthető. A kezelés menete ebben az esetben pl. induktív kezelés, hűlés, kapacitív kezelés, hűlés stb. alakul. Ez a kezelési mód automatiz álható. Automatikus kezelés esetén az áramkorlátozó elemek ciklikus és szakaszos átkapcsolását egy erre alkalmas kapcsoló szerkezet végezheti. Ebben az esetben a gyújtó helyben áll. Ha a kezelés folyamán a gyújtó (transzport láncon, forgó dobon) halad, akkor megfelelő (csúszó és álló) kontaktus rendszerrel a kívánt ciklikus és szakaszos kezelés megvalósítható. A gyújtóhoz képest lényegesen nehezebb áramkorlátozó elemek mozgatása nem célszerű. A gyártási eljárás folyamán a kezelési műveletet a minősítő eljárás követi. Az utóbbi két eljárást tehát egy szakaszosan forgó henger segítségével összevonhatjuk és folyamatossá tehetjük. A kezelő és minősítő eljárások közé egy hűlési szakaszt célszerű beiktatni. Utóbbit a már említett kontaktus rendszer segítségével könynyen megvalósíthatjuk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 k 2
