151897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás digoxin és gitoxin egymástól való elválasztására és kinyerésére
15189? ben pl. az oldószerei egy klórozott szénhidrogéntartalmának növelésével, vagy a kristályosítás korábban történő megszakításával elérhető, hogy a kapott kristályos digoxin gitoxint egyáltalán ne. vagy pl. csak 2n (l mennyiségben tartalmazzon. így pl. ha a csak részben tisztított glukozidkoncentrátumot kloroform-metanol 1 : 1 elegyóben oldjuk és az oldatot besűrítjük, akkor kezdetben csak tiszta digoxin fog kikristályosodni, de a gitoxin kiválása is rövid időn belül megkezdődik .Ha pedig a kristályosodás folyamatát 10 percen belül megszakítjuk, akkor a kiszűrt termék gitoxin szennyezése nem haladja meg a 4%-ot. A frakcionált kristályosítás anyalúgja a drog eredeti digoxintartalimának még tob. 50%-át tartalmazza, szennyezett állapotban. Ennek a résznek a további tisztítása frakcionált kristályosítással mar nem oldható meg; nem vezetnek .azonban itt kellő eredményre az egyéb ismert elkülönítési módszerek sem. Az anyalúgtermékiből a hasznos glükozidok elkülönítésére az ily esetekiben használt, egymással nem elegyedő oldószerekkel végzett, frakcionált extrakeió itt nem alkalmazható, mert a nyersanyagtermékben változó mennyiségben jelenlevő és változó összetételű ballasztanyagok {szaponinok, rezinoidok, klorofill és egyéb festékanyagok stb.) a glükozidok oldékonyságát és így az oldószerpárok közti meg• osztását oly nagymértékben befolyásolják, hogy hatásos tisztítást elérni nern tudunk. Tisztított glufcozidkeverékek frakcionáló megosztása esetén pedig a digoxin-gitoxin szétválasztására alkalmas oldószerpárakban (pl. alkohol-víz-benzol rendszer) az oldékonyság annyira lecsökken, hogy a technikai kivitelre számításba jöhető töménységben a glükozidok az oldatból kiválnak. Ismeretes, hogy mikropreparatív méretekben, pnalitikai célokra a papírkromatográfia alkalmas arra. hogy egyebek között a szekunder digítalis-glukozi dókat egymástól elkülönítsük. Éles elválasztás elérésére a papírcsíkot egy, a mobil fázissal nem elegyedő oldószerrel impregnálni kell, s így tulajdonképpen a megoszlásos kromatografálás speciális esetével állunk .szemben. Digoxinnak gitoxintól való elválasztására azonban nem alkalmazhatók irodalomban leírt megoszlásos kromatográfiás eljárások, amelyek egyébként a leírt anyagoknál is csak analitikai méretű mennyiségek elválasztására használhatók. (Helv. Chim. Acta 1460. 1951) A találmány szerinti eljárás ezt a problémát is megoldja, annak a további felismerésnek az alapján, hogy megoszlásos oszlopkromatográíiával. megfelelő oldószer-rendszerek alkalmazása esetén ebből a nyers elegyből is tiszta digoxint nyerhetünk ki. A frakcionált kristályosítás anyalúgja digoxinorí és gitoxinon kívül egyéb szekunder digitalis-glukozidokat is, valamint nagy mennyiségű ballasztanyagot tartalmaz; ennek feldolgozására a találmány értelmében alkalmazandó oszlopkromatográfia során állófázisként oly erősen poláros oldószert kell alkalmaznunk, amelyben a szétválasztandó glükozidok viszonylag jól oldódnak, s így kellő töménység elérésével biztosíthatjuk a művelet gazdaságosságát; erre a I célra a találmány értelmében bangyasavamidot, vagy N-alkil, illetve N-dialkil hangyasavamidokat használhatunk. A mobilfázist pedig úgy kell megválasztanunk, hogy a megoszlásos kromatográfiás műveleteknél alkalmazható mé-10 retekben az el választóképesség éles legyen; erre a célra a találmány értelmében valamely aromás szénhidrogén, pl. benzol, vagy toluol és valamely keton, pl. aceton elegyét, célszerűen benzol és aceton 4 :1 arányú elegyét alkalmaz-15 zuk. A találmány tárgyát tehát oly eljárás képezi gitoxinmentes, vagy gitoxint tetszőlegesen korlátozott mértékben tartalmazó digoxin, valamint tiszta gitoxin kinyerésére nyers glukozid-20 kancentrátumokiból, amelyet az jellemez, hogy a nyers glukoziakancentrátumot klórozott szénhidrogének és rövidláncú alifás alkoholok elegyéből frakcionálván kristályosítjuk, a kapott gitoxinmentes, illetve gitoxint csak tetszőlege-25 sen korlátozott mértékiben tartalmazó kristályos digoxint elkülönítjük, az anyalúgot pedig oszlopon történő megoszlásos kromiatográfiának vetjük alá, állófázisként ' szilikagélre itatott hangyasavamidot, vagy N-monoalkil-, ill. N-di-30 alkil-hangyasavamidot, mobilfázisként pedig aromás szénhidrogént és-ketont tartalmazó oldószerelegyet alkalmazva. Találmányunk lehetővé teszi, nogy egyrészt fent leírt frakcionáló kristályosítás anyalúgjá-35 ból, másrészt nyers, vagy tisztított digitális glukozidkeverékből tiszta digoxin és gitoxin izolálását technikai nagyságrendben is megvalósíthassuk. A találmány szerinti eljái-ás gyakorlati kivi-40 teli módját az alábbi példa szemlélteti: 10 g dezacetilezett digitalis glukozid-koncentrátumot szobahőmérsékleten feloldunk 50 ml kloroform és 50 ml metanol elegyében. az ol-> datot ezután 40 C°-on csökkentett nyomáson 45 szirupsűrűségig besűrítjük, majd 20 C°-ra hűtjük. A kristályosodást kapargatással elősegítjük, majd a kristályokat 10 perc múlva kiszűrjük és 15 ml metanollal több részletben átmossuk. Mosófolyadékot az anyalúggal egyesítjük. 50 A kiszűrt termék fehér kristályos por, gitoxinlartalma max. 4% (U.S.P. XVI. szerint vizsgálva), súlya 2 g. Az anyalúgot 16 g 0,2 mm szemcsenagyságú tágpórusú aktivált szilikagélre itatjuk, majd ezt 55 100 C°-on oldószermentességig szárítjuk. Ezután 8 ml hangyasavamiddal összegyúrjuk. 11 g tágpórusú aktivált szilikagélt Eelszuszpendálunk 100 ml 4 :1 arányú benzol-aceton elegyben, amelyet előzőleg hangyasavamiddal teli-60 tettünk, majd e szuszpenzióból üvegcsőben kialakítjuk a kromatografáló oszlopot. Az oszlop tetejére a szilikagélre szárított nyers glukozidkeveréket rátömjük. Azután az oszlopot ugyancsak hangyasavamiddal telített benzol-aceton 85 eleggyel eluáljuk és a lecsepegő oldatot rés'z-2
