151893. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cianurklorid előállítására
151893 magas hőmérsékleten, ennek pedig az a következménye, hogy a reaktorhoz alkalmas szerkezeti anyagok kiválasztását nagymértékben korlátozni kell. A találmány kdolgozása során, a cianur-klorid gyártásban sok tapasztalattal rendelkező feltalálók azt találták, hogy a cianur-kloriS előállításánál a sziliciuim-dioxid^alumíniumoxid szintézis katalizátor erős katalizátorhatást fejt ki és kiváló katalizátorhatása érvényesül a polimerizálás során, és e tény eredményezte a jelen találmány kidolgozását. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a találmány értelmében a chanur-kloridot úgy állítjuk elő, hogy valamely szilidumdioxid-alumíniumoxid szintéziskatalizátort 190—500 C°-ra, célszerűen 190—350 C°-ra hevítünk fel és cián-kloridot vagy hidrogéndamidot és klórt gőzfázisban a katalizátorral érintkezésbe hozunk. « A szilidumdioxid-alumíniumoxid szintéziskatalizáitor alatt jelen találmány szempontjából oly katalizátorokat értünk, amelyeket a kőolaj katalitikus krakkolásánál használnak. E katalizátor előállítását és tulajdonságainak leírását sok helyen meg lehet találni a szakirodalomban. Például számc^ eljárást közöl Dr. Tozo Amemiya szerző „Sekiyu Kagaku" (Kőolajkémia) c. könyvében: 1. Ily eljárás a nátriumszilikát 'és az alumíniumszulfát vizes oldatainak vegyítésekor kép- . ződő fcopredpitált vagy kozselatinált termék előállítása, amelyet vízzel mosnak és a katalizátor kinyerésére megszárítanak, vagy 2. amikor nátriumszilikát és kénsav reakdója ' folytán nyert szilikagélt, alumíniumszulfáttal és ammóniával kezelnek, hogy a szilikagél felületére alumíniumhidroxidot válasszanak ki, majd a terméket vízzel mossák és szárítják a katalizátor kinyerésére. Jóllehet a találmány szerint felhasználható sziliduimdioxid^aiumíniumoxid szintéziskatalizátor összetételét nem korlátozzuk egy bizonyos határok közé, megjegyezzük mégis azt, hogy 10—70% alumíniumoxidot tartalmazó kombináció fejti ki a legnagyobb aktivitást.. Ugyancsak megemlítjük azt is, bogy kismennyiségű fémoxid vagy fémsó hozzáadásával a szilidumdioxid-alumíniumoxid katalizátor tulajdonságait meg lehet változtatni. Mivel a szili ciumdioxidalumíniumoxid szintéziskatalizátor erősen higroszkopos, 'ezért a tárolás közben nedvesség behatolásának lehetőségét ki kell zárni. Ha a katalizátor a tárolás vagy feldolgozás folytán némi nedvességet adszorbeál, akkor ezt a bekerült nedvességet dl kell távolítani oly módon,, hogy a katalizátort iners gázzal kezeljük 400—600 C°-on. A találmány szerinti cianur-klorid előállítási eljárás eredményes kivitelezése szempontjából lényeges körülmény az, hogy a gőzfázisú nyersanyagokkal (dán-klorid vagy hidrogéncianid és klór) érintkezésbe kerülő katalizátor hevítesd. körülményeit vagy a reakció hőm'érséküietét miképpen szabályozzuk. Az előnyös műveleti hőmérséklet 190—500 C°, különösképpen azonban a 200—350 C° közötti hőmérséklettartomány bizonyult igen hatásosnak. Még 200 C° körüli hőmérsékleten is a szilidumdioxid-alumíniumoxid szintézisfcatalizátor erős aktivitást fejt ki, 5 azonban 190 C° alatti hőmérsékleten a képződött danur-klorid folyékony állapotba való átmenete tapasztalható. Ha pedig a hőmérsékletet tovább csökkentjük, csak részben is, a cianurklorid megömlési pontja (146 C°) alatti hőmér-10 sékletre, akkor a danur-klorid megszilárdul, és összetapad a reaktorban, amely a folyamatos polimerizálási műveletet rendikívül megnehezíti. Ha viszont a reafetíó hőmérséklete a 450 C°. hőmérsékletet meghaladja, akkor a cianur-klo-15 rid képződésén kivül mellékreakció is lefut, amely a reakció hozamát, valamint a termék minőségét csökkenti. Ezért 500 C° feletti hőmérsékleten gyakorlatilag nem lehet a reakciót eredményesen kivitelezni. Mivel a találmány 20 szerinti eljárás során alkalmazott szilidumdioxid-alumíniumoxid szintéziskatalizátor alacsony hőmérsékleten is nagy aktivitást fejt ki, ellentétben az aktívszénnel, így ez a jelenség rendkívül előnyösen kihasználható a reaktor 25 megépítése és a raakcióhőmérséklet szabályozása tekintetében. Ha a cianúr-klorid „előállításánál közvetlenül hidrogénciamidet és klórt reagáltatunk, akkor a beadagolt gáz mólaránya is lényeges műszaki .30 jellemzőt képez, A hidrogéncianid és klórgáz mól arányának megválasztása céljából, vagy a két gázt egyenlő mólarányban alkalmazzuk, vagy a klórgázból az. ekvivalensnél valamivel többet viszünk a rendszeribe. Ha a hidrogén-35 cianidet feleslegben alkalmazzuk, akkor melléktermékként didán képződik, amely a da- nur-klorid hozamot csökkenti, a cianur-kloridot ' sárgára . színezi, vagyis a termék minőségét rontja. A klórfeleslegnek nincs közvetlen ba-40 tása a reakció lefolyására és az könnyen leválasztható a cianur-Morid mellől a kondenzálási fázisban, A hidrogéndainid és klór reakdója a következő reakcióegyenlettel szemléltethető: 45 3 HCN + 3 Cl2 — -• (CNCl)3 + 3 HCl Ha a cianur-kloridot dán^-kloridból képezzük, akkor a kiindulási anyagként szolgáló ciánkloridot csaknem kvantitatív hozammal, pl. 50 úgy nyerjük, hogy a hidrogéncianidgázt a klórgázzal' aktívszén katalizátor jelenlétében 150— 200 C°-on reakcióba visszük. A találmány szerint felhasználásra kerülő dán-kloridot nem szükséges külön tisztítási műveletnek alávetni, 55 ha a hidrogéndanid és klórgáz reakdójét megfelelő körülményék között végezzük, ilyen esetben a nyers szintézisigáz; további tisztítás nélkül tovább feldolgozható, .*?' A. találmány szerinti eljárás részleteit .alábbi 60 példák kapcsán ismertetjük: 1. példa: ' '••••.' 150 ml, 4—6 mesh angol szitafinomságú és 65 25 sűly% alumíniumoxidot tartalmazó, ismert 2
