151873. lajstromszámú szabadalom • Kohászati kemencékhez és edényekhez, különösen konverterekhez való bázikus tűzálló tégla és massza

151,873 néziumszilikát ásvánnyal, például olivinnel, zsírkővel vagy szerpentinnel keverhetjük össze, majd fokozott hőmérsékleten reagáltatjuk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy I típusú magnéziumoxidot finom szemcséjű kovasavval, például ferroszilicium előállításakor villamos kemencék üzeméből távozó füsttel vagy porral •keverjük össze. A fentiekben említett magnéziumoxid tar­talmú keverékeket kátrány, illetőleg szurok he­lyeit például vegyi bötőszerékkel, például kén­sav, magnéziumklorid, magnéziumszulfát, króm­sav, nátriumszilikát, hulladékszulfitlúg, illetőleg szulfitszurok oldataival, vagy más szerves ol­dószerekkel nedvesíthetjük, majd 350 és 1050» kg/cm2 közé eső nagy nyomáson, célszerűen 560 kg/cm2 értéket meghaladó nyomáson tég­lává sajtolhatjuk. ' . A jelenlegi gyakorlat szérim az oxigénes fu­vatáshoz való kemencék, illetőleg edények, pél­dául LD-konver terek béleléséhez oly téglákat alkalmaznak, amelyek égetett dolomitból, vagy égetett dolomitnak magnéziumoxiddal való ke­verékéből, vagy szurokkal vagy kátránnyal kötött magnéziumoxidból vannak. Az újabban kifejlesztett eljárások szerint úgy látszik, hogy eredetileg alkalmazott égetett dolomit helyett oly béléseket alkalmaznak, amelyek magné­ziumoxidot tartalmaznak és amelyeknek MgO tartalma körülbelül 70%, különösen .akkor, ha a kemencék, illetőleg edények kapacitása na­gyobb, mint 50 tonna. Az égetett tűzálló anya­got aprítják, megőrlik, majd durva és finom szemcséket felölelő szemcsenagyságra kiszitál­ják. A szemcséket ezután körülbelül 6—-7% mennyiségben körülbelül 30—80 C° olvadás­pontú kátránnyal, illetőleg szurokkal keverik össze, végül a- keveréket a keverés folyamatá­nak megkönnyitése végett körülbelül-115 C° hőmérsákletre hevítik. A keveréket ezután 350 kg/cm2 értéket meg­haladó nyomáson, téglává sajtoljak. Á téglák anyaga a kátrány, illetőleg a szűrök keménye­dése folytán lehűléskor köt és a téglák kon­verterben való felhasználásra alkalmasakká válnak. Megállapítást nyert, hogy a kátrány, illetőleg a szurok a téglák üzemében a forró téglavégeken! kiég. A tégla belső részében a kátrány, illetőleg a szurok a kemencében, ille­tőleg az edényben uralkodó hőmérsékleten el­kokszosodik és a keletkezett koksz a tűzálló anyag kötőszerként hat. Az elkokszosodott 'kát­ránykötés szilárdsága azonban számos kívánni­valót hagy maga után és a találmánynak ép­pen az a célja, hogy a tűzálló magnéziumoxi­dos anyagban a kátránykötés kiegészítéseként kerámiai kötésit is létesítsen. A találmány to­vábbi célja, hogy a magnéziumoxidot önmű­ködő feltárási folyamatban még tűzállóbbá tegye. A találmány értelmében, mint már említet­tük, az I típusnak nevezett: égetett magnéziát (magnéziumoxidot) alkalmazzuk, amely 65—90 százalék miagnéziumoxidot '(MgQ), célszerűen. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4—20% meszet, valamint 4- és 15% közötti mennyiségben vasoxidot tartalmaz, kovasavtar­talma azonban csak 0,05—2%, úgy hogy dik'al­ciumferrit tartalma nagyobb, mint 7%. Ilyen magnézíumoxidot a kívánt összetételű — eset­leg feltárt — természetes magnezitnek forgó kemencében való égetésével vagy a kívánt ve­gyi összetételnek megfelelően beállított szólók­ból, illetőleg hulladéklúgokból vagy tengervíz­ből nyert magnéziumhidrátnak forgó kemencé­ben (a 2,447.412 számú amerikai szabadalom szerint) való égetésével állíthatunk elő. Ilyen égéstermékben a mész és a kovasav viszonya nagyobb, mint 2. Emiatt az égéstermékben di­kalcjjumszilikát »(CaS) vagy trikalcíumszilikát (C3S) vagy e két . vegyület kristályos, fázisa, továbbá dikalciumferrit (C2F) képzése közben vasoxid és mész van .jelem Ha a mész mény­nyisége meghaladja a C3S' és C2F képzéséhez szükséges mennyiséget, szabad illetőleg kötet­len mész is. lesz jelen. Ezt a kötetlen mész­mennyiséget lehetőleg kis értéken kell tarta­nunk, ha a téglák vagy masszák kötéséhez kátrány, illetőleg szurok helyett kötőszerek vi­zes oldatait alkalmazzuk, minthogy a szabad mész hidratizálásra hajlamos. Az I típusú magnéziumoxid megfelelő össze­tétele a következőképpen jellemezhető: SiO-, 0,80% FeaÖs 5,90% AI2O3 0,62%: CaO 6,30% Izzítási veszteség 0,28% MgO 86,10% Ehhez az I típusú magnéziumoxidhoz a fent­említett foganatosítási módok egyikének meg­felelően kötőhatású és II típusú magnézium­oxidnak nevezett magpéziumoxid 10—75 száza­lékát adjuk. Ez több mint 75% magnézium­oxidot, 4 és 15% közötti mennyiségben kova­savat, valamint viszonylag kis mennyiségű, nevezetesen 0,3-—3% meszet tartalmaz. Ilyen magnéziumoxid jellemző összetétele a követ­kező: SÍ02 9,70% Féa03 0,25% A12 0 3 0,23% CaO 3,19% Izzítási veszteség 0,30% MgO 86,33<y0 65 Az ilyen kötőhatású magnéziumoxid monti­cellitet (GMS) és forszteritet (tM2 S) tartalmaz. Az ilyen vegyületekben levő kovasav hevítés­kor reakcióba lép az I típusú magnéziumoxid­ban jelenlevő dikalciumferrittel (C2F) és mer­vinitet (PsiM'Sa) vagy dikalciumszilikátot (C2S) alkot. Az ilyenkor felszabaduló vasoxid mag­néziaferrit i(MiF) képzése közben egyesül a magnéziumoxiddal. Ezeknek az új vegyületek­nek a képződése a tűzálló anyag kötését ered­ményezi. Tűzállóságuk sokkal nagyobb, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom