151832. lajstromszámú szabadalom • Többutas koaxiális kapcsoló

% Í5Í.83É kapcsolót helyeslem állította-e be, az átkapcsolások során mindkét új állást megfelelően állította-e be; egyáltalán beállította-e mind a két kapcsolót és emellett figyelemmel kell lennie arra is, hogy a kapcsolandó elemek kényesek-e a kapcsolási sorrendiségre, illetve nem követelik-e a kapcsolási egyidejűséget fpl. „vagy" jellegű, áramkörök). Az említett nehézségek több ki és bemenő vezeték i(út) esetén megsokszorozódnak. Arra is gondolhatnánk, hogy ezen fent -ismertetett egyes kapcsolókat egy közös mozgatómechanizmus segítségével egy közös kezelőszervvel köthetnénk össze. Ezen önálló kapcsolók párhuzamos működtetése azonban már minimális elemszám esetén is gyakorlatilag felhasználhatatlan méretet eredményezne mind az egymás mellé rakott kapcsolók, mind az egyedi kapcsolók mozgató tengelyeit mechanikusan összekapcsoló közös mozgató szerkezet mérete és bonyolultsága miatt, melynek szerepe — a jobb elektromos kapcsolást biztosító 1. a. ábrán vázolt kapcsolási megoldásnál — nemcsak a forgatás, hanem az egyes, az összekapcsolást végző elemek kihúzása az elfordítás előtt, illetőleg az utána való visszacsatolása. Elektromos szempontból az eddigi konstrukcióknál a kapcsolások minőségére nézve a következő hiányosságok tapasztalhatók: Annál az elrendezésnél, ahol csak a belső vezetők átkapcsolását végzik el, ott egyrészt aránylag nagy reflexiók keletkeznek, másrészt a megfelelő szétválasztás hiányában nagy az áthallás a többi irány felé. Az utóbbi hibát nélkülözi ugyan az a konstrukció, amelyben egy 180° összekötő kábel végzi az átkapcsolást, azonban a kis sugáron görbített kábel {a kis sugárra a kapcsoló geometria méretei miatt van szükség) geometriailag deformálódik, ezért az ilyen rendszerű kapcsoló reflexió értéke még mindig elég nagy. A találmány tárgya olyan koaxiális kapcsoló amelynél a többáramkörös kapcsolási lehetőség egy kapcsolón belül van megoldva. Ezt a funkciót a találmány tárgyát képező koaxiális kapcsoló olyan elrendezéssel valósítja meg, hogy egy kör alakú síkot a kör sugarával annyi egyforma részre oszt fel, ahány áramkörös kapcsolót kívánunk megvalósítani egy síkban. Az így kapott körcikkeket sugármentén eltoljuk a kör eredeti középpontjából. Az eltolt körívek középpontjai lesznek az egyes kapcsoló szektorok forgáspontjai és ebben fognak elhelyezkedni a közös vezetők, míg a köríveken helyezkednek el kapcsolható többi vezetékek csatlakozási helyei. A kapcsolást az egyes kapcsoló szektorok közös vezetői és a kapcsolandó vezetékek között egy ívalakúra kiképzett fémes "koaxiális vezeték végzi el. A kör eredeti középpontjában helyezkedik el a forgató illetőleg kiemelőtengely, mely az egyes kapcsoló szektorok öszszekötő elemeivel egyszerű módon kényszerkapcsolatban van. A forgatótengelyt meghoszszabbítjuk és így mélységben egyszerűen multiplikálhatjuk a kapcsolót. A találmány szerinti kapcsolórendszer több, egymástól független, koaxiális vezetőnek több különféle elemmel való egyidejű kapcsolására lehet alkalmas. A kapcsoló használható csilla-5 pító, erősítő, szűrő, késleltető, stb. beiktatására, vagy pl. ellenőrzési, stb. célra. A fent részletesen ismertetett kapcsolónak a már említetteken kívül előnye, hogy jó elektromos összeköttetést biztosít azért, mert a .- kap-10 csolást létrehozó ösiszekötőelem pontos geometriával készített koaxiális fémvezető és ily módon a kapcsoló reflexiója minimális, szemben az ismert megoldásban alkalmazott kis sugarú félkörívre meghajlított és ezáltal bizonytalan 15 geometriára deformálódott koaxiális kábelhurokkal mely időben, változó reflexióit mutat. A találmány szerinti kapcsoló egy kiviteli alakját a 2. ábra szemlélteti. Ez a kapcsoló két közös vezetéknek hat-hat vezetékkel való kap-20 csolására alkalmas. Az -J-l— és —8— közös vezeték a —35— forgatótengely körül egy-egy félkörív központjában helyezkedik el. Az —1— közös vezetékhez tartozó Jiat —2—7—állás. egyik félköríven, míg a —8— közös vezeték-25 hez tartozó hat —9—14— állás a másik félköríven helyezkedik el. A szerelvényt a . —15— alaplemez foglalja egybe. A —16— és —17— íves összekötő vezeték szolgál az egyes állások egyidejű összekapcsolására oly módon, hogy a 30 —16— íves összekötő vezeték az —1— közös vezetékben a —17— íves összekötő vezeték pedig a —8—'• közös vezetékben állandóan, mini csapágyban helyezkedik el. Az egymással meg, egyező —16— és —17— íves összekötő vezeték 35 vázlata a 3. ábrán látható. A —20— közlemezbe szerelt —21— és —22— perselyezett csapágyba a —16—, illetve a —17— íves összekötő vezetékkel mereven kapcsolatban levő —18—, illetve —19— csap egyidejűleg foroghat. E csa-40 pókba 2—2 horony vari bevágva. Ezek rendeltetése a következő: Kapcsoláskor a —35—forgató tengelyre erősített -—23-— terelőlemez segítségével a kötésből egyidejűleg kihúzzuk a —16—, illetve —17— íves összekötő vezetéket, 45 melyeket a —23—terelőlemezzel a —24—•, illetve a —25— kihúzórúd köt össze. Ezután a kapcsolószerkezetet a —25— tengelyre szerelhető tetszőleges kezelőszerv segítségével a kívánt pozícióhoz forgatjuk, amit a —26— előlemezre 50 szerelt, arretáló mechanizmus kattanása jelez a kezelő személy számára, majd a kapcsoló szerkezetet egy erélyes nyomással betoljuk. A kihúzott és betolt állapotok pontos helyzetét hivatott; rögzíteni, illetve a kezelővel egy kattanó 55 hang útján közölni, az előzőkben említett —18—, illetve —19— csapra kiképzett 2—2 horony, amelyekbe a megfelelően kihúzott, vagy betolt helyzet esetén acélgolyó ugrik be. Forgatáskor a —16—, illetve —17— íves összekö-60 tó vezeték a —18—, illetve —19— csap, mint tengely körül egyidejűleg forog. A mozgatómechanizmus — a —35— tengelyre szerelt —23— terelőlemez — viszont a —35— tengely körül forog. Ezért a —23— terelőkengyelt a 65 —16—, illetve a —17— összekötő vezetékkel 2