151808. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés adatfeldolgozáshoz, különösen vasúti járművek futásának minősítésénél
MAGYAK NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. X. 08. Közzététel napja: 1964; VIII. 23. Megjelent: 1965. X. 01. (DE—420) 151808 Szabadalmi osztály: 42 d 1; 42 o; 42 m 36 Nemzetközi osztály: G 01 d, p; G 06 d, f, g Decimal osztályozás: Destek Miklós oki. gépészmérnök, Budapest, Töret Gyula oki. villamosmérnök, Budapest Eljárás és berendezés adatfeldolgozáshoz különösen vasúti járművek futásának minősítésénél A vasúti járműiparnak és a felhasználó vasúttársaságoknak hosszú idő óta súlyos problémája a vasúti járművek futás közbeni viselkedésének mérése azzal a céllal, hogy ennek alapján el lőhessen •dönteni, hogy milyen 5 szerkezeti felépítésű jármű szolgáltatja a legnagyobb utazási kényelmet, azaz melyik járműtípus futási minősége a legjobb. A gyakorlatban sokféle eljárás ismeretes en- 10 nek a feladatnák a megoldására. Ismeretes például olyan régebbi eljárás, mely szerint a vizsgálandó járművet végig kell vontatni egy 1—5 km terjedelmű pályaszakaszon, a kocsi meghatározott helyein, meghatározott irányi- 15 tással elhelyezett elmozdulásérzékelőkkel fel kell venni a kocsimozgás képét, a kapott váltóáram jellegű görbéből előírt súlyozási és átlagolása eljárással átlagos frekvenciákat és amplitúdókat kell meghatározni, az egyes frekven- 20 ciaamplitudó értékpárokat adott képletbe helyettesítve bizonyos számértékeket kell kiszámítani, végül, ezeket az értékeket a laboratóriumi körülmények között korábban elvégzett élettani kísérletek eredményével összehasonlít- 25 va kell eldönteni, hogy a vizsgált jármű mozgása a próba-szakaszon milyen átlagos futásminőségű volt, azaz átlagosan milyen mozgásérzetet váltott volna ki a járműben helyetfoglaló átlagos utas szervezetében. Ezt ismerik a 30 gyakorlatban Sperling—Hellberg féle értékelési eljárásnak. Ismeretes az a legújabb eljárás is; mely az utas mozgásérzetének statikus jellegű meghatározása helyett a jármű mozgás okozta kifára^ dásnak, mint fiziológiai folyamatnak a vizsgálatára törekszik. Ez a legkorszerűbb eljárás a gyakorlatbán „QBE eljárás" elnevezéssel ismeretes. Az ORE eljárás alkalmazásánál a vizsgálandó járműben előírt helyeken adott irányítással gyorsulásérzékelőket kell elhelyezni, a járművet legalább 2* km hosszúságú pályaszakaszon állandó sebességgel végig kell vontatni, és rigisztráló berendezéssel rögzíteni kell a gyorsulás lefolyását az idő függvényében. Az ORE eljárás alapját élettani kísérletek képezik. Az élettani kísérletek eredménye szerint az utazás kényelme a jármű függőleges, illetve vízszintes-keresztirányú elmozdulásának második- differernciálhányadosától, a y' gyorsulás amplitúdójától és frekvenciájától függ. Az említett irányokban fellépő lengések az utasban fiziológiai kifáradási folyamatot eredményeznek. A kísérletek során tényként állapították meg, hogy bármely tetszőleges f frekvenciájú szinusz alakú y' gyorsulás-időfüggvény P amplitúdója valamely tetszőleges, fo alapfrekvenciára redukálható. A redukált Pr amplitúdót az alábbi összefüggés alapján kell kiszámítani: 151808
