151773. lajstromszámú szabadalom • Kocsiszerkezet integráló-műszerek részére
3 151773 4 karhosszra vonatkozóan, tekintettel arra, hogy mind az R, mind a V, mind pedig a mérőkeréktengely helyzetében léphetnek fel hibák részben a házhoz, részben a mérőkarhoz viszonyítva, mely hibák az alkatrészek kapcsolatát tekintve két helyről erednek így kiküszöbölésükre is két szabályozási lehetőség biztosítása szükséges. Ugyanis, ha az R és V pontoknak az integráló karhoz viszonyított helyzetében hiba van, akkor minden egyes műszerállandóra való átállásnál újra be kell szabályozni a műszert. Ez a szabályozás azért szükséges, mert ha az RV nem merőleges az MK-ra, akkor az úgynevezett tengelyferdeségi hiba lép fel, mely rendszeres hiba és így a mérési eredmény pontosságát kedvezőtlen értelemben befolyásolja. Minthogy a fent leírtak alapján valamennyi mérőkarállásra ezt a hibát konstrukciós úton nem küszöbölték ki, a hiba kiküszöbölésére a poláris-planiméternél például az úgynevezett két fekvésben való mérési eljárást fogadták el. Ez abból áll, hogy a kényszervezérlést biztosító RP póluskar az RV-hez viszonyítva jobb, illetve baloldalon helyezkedik el és a két mérés számtani közepét tekintik a tengelyferdeségi hibától mentes területnek. Matematikailag általam igazolást nyert azonban, hogy az így kapott terület sem mentes a tengelyferdeségi hibától. Ez azt jelenti, hogy a tengelyferdeségi hiba kiküszöbölését az ismert mérési eljárás nem biztosítja és konstrukciós úton kell gondoskodni a hiba kiküszöböléséről. Az ismert integráló műszereknél, amelyeknél különböző műszerállandók beállítása kívánatos, a mérőkart osztással láják el és a házban ezen osztás leolvasása céljából ahhoz kapcsolódó nóniuszt helyeznek el, A 2. ábrában vázolt polárisplaniméternél például általában az N-el jelzett helyen van a nóniusz. A műszerállandó úgy van. kapcsolatban matematikailag a mérőkerék szögelfordulásával, hogy az 1 = RV távolság, mint mérőkarhossz ismeretét kívánja meg. Az ismert típusoknál a mérőkar osztásának azonban nincs konstrukciós kapcsolata a V, a nóniusznak pedig az R pontokkal és ezért adott műszerállandó nem állítható be a műszeren, hanem az csak próbamérésekből közvetett úton határozható meg. Ezért a gyártó cégek főként geodéziai és kartográfiai felhasználáshoz kénytelenek kis táblázatban mellékelni a fontosabb méretarányhoz tartozó karhossz értékeket, de a felhasználónak nincs módjában azt megállapítani, vagy ebből arányossággal más műszerállandó szerinti karhosszat kiszámítani. Ez a tény korlátozza a műszer felhasználhatóságát. A mérőkar szögelfordulásának leolvasása a mérődobbal azonos sugarú hengerpalástra felvitt nóniusz segítségével történik. A nóniuszosztásokat a mérés előtt és mérés után is le kell olvasni. A mérést egyszerűsíthetjük azáltal, hogy gondoskodunk a mérés előtti leolvasás kiküszöböléséről oly módon, hogy a mérőkerék helyzetét a mérődob nulla állásába hozzuk. Az erre a célra szolgáló úgynevezett nullázószerkezet egy ismert kivitelének elvi sémája a 4/a. ábrán látható. Az A pont körül elforgó kar a mérőkerék tengelyén kialakított excentrikus csap adott helyzetét biztosítja. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy lehetséges olyan csaphelyzet, amikor az Ot 0 2 merőleges a karra és így nem képes a szerkezet a csapot ebből a holthelyzetből kimozdítani és a visszaforgatást elvégezni. A találmány célja a fentiekben ismertetett tengelyferdeségi hibát okozó gyártási hibák kiküszöbölése konstrukciós úton, továbbá a tetszőleges műszerállandó szerinti karhossz-beállítás biztosítása az R és V pontok közötti konstrukciós kapcsolat megteremtésével és végül a mérés megkönnyítése céljából alkalmazott nullázószerkezetnél a visszaforgatás bizonytalanságát jelentő fent leírt holtpont-helyzet kiküszöbölése. A találmány szerinti kocsiszerkezetre jellemző, hogy a mérőkerék tengelye egy pontja körül a rajzlap síkjával párhuzamos síkban elfordítható például úgy, hogy a 3. ábrán láthatóan a tengely B csapágyazási pontja, az A-hoz képest a fenti értelemben elmozdítható. Jellemző továbbá,, hogy az R pont excentrikus kialakítása folytán a V ponthoz kapcsolódóan úgy szabályozható, hogy a RV egyenes a mérőkerék beállított tengelyhelyzetével vagy egybeesik (3/a. ábra), vagy azzal párhuzamos (3/b. ábra). A kocsiszerkezet fent leírt két jellemző szerkezeti jellemzője együttesen lehetővé teszi a tengelyferdeségi hibának konstrukciós úton való teljes kiküszöbölését. így lehetőség van — ott, ahol a felhasználónak más szempontból ez elegendő — egyetlen mérést alkalmazni, ami a mérés meggyorsítását eredményezi, azonos pontosság mellett. A találmány szerinti kocsiszerkezetre jellemző, hogy az R pontot megvalósító csúcsfészek koncentrikus furattal bír, mely osztással ellátott készülékhez kapcsolódva lehetőséget ad az RV távolság beállítására és ezen keresztül tetszőleges műszerállandó szerinti mérésre. Ilyen módon a műszer előnyösen beiktatható számítási és mérési metódusokba, mivel a tetszőlegesen beállítható műszerállandó lehetőséget ad a műszertől független egyéb konstansok figyelembevételére is. A találmány szerinti kocsiszerkezetre jellemző, hogy a mérőkerék tengelyének alkalmas szakaszán a 4/b. ábrán látható módon a csapsúrlódás és súrlódási viszonyok figyelembevételével megszerkesztett excentrikus körívvel határolt rész van kialakítva, amely révén a P mozgatási irányhoz alfa szöggel hajló lap csaknem konstans nyomaték kifejtése közben végzi el a mérőkerék tengelyének a „nulla" helyzetbe történő visszaállítását. A mozgatólapot magánhordó mozgatókeret a P irányra merőleges értelemben kis mértékben mozoghat és így ez a mozgathatóság feloldja azt a határozatlan helyzetet, amely a C pontban való érintkezéskor esetleg felléphet. Ez. is egyébként csak a csap alfa állásánál fordulhat elő, aminek a valószínűsége igen kicsi. Ily módon gyakorlatilag teljes biztonsággal egyetlen mozdulat révén alaphelyzetbe állítható a mérődob a nóniuszhoz 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
