151757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóztartalmú anyagok kezelésére és habarcsok és betonok készítésére
Í5Í75? 9 lü megnövelvén a fabeton mechanikai szilárdsátoal. A találmánynak ugyanezen előnyös íoganatosítási módja szerint az alginátokkal kezelt tömeget ezután összekeverjük egy olyan báriumklorid oldattal, amelynek a koncentrációja 15 C°-on 10—30 Bé°, és adott esetben 1—5 Bé°-kal növelhető kalciumklorid hozzáadásával (előnyösen olyan oldatot használhatunk, amelynek a sűrűsége 22 Bé°, és ehhez annyi kalciumkloridot adunk, hogy a sűrűsége 25 Bé°-ot érjen el 15 C°-on). Ebből az oldatból 1 litert használunk a kezelt tömeg 5—15 literére, előnyösen 8—11 literére. Az arányokat megszabja a faanyag minősége, a cellulózos anyag származása és a kívánt hatás. Ismét meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy a tömeg gyorsan szétválik, és az eltávolítható folyadék mennyisége meghaladhatja a keveréssel bevitt báriumkloridoldat mennyiségét. Ez a folyadék is alkalmas hozaganyagként a betonkeverés során. A báriumklorid és kalciumklorid tartalmú oldat hozzáadása a kezelt tömegben ismét egész sor kémiai reakciót vált ki, amelyek közül némelyik igen bonyolult. Nevezetesen az esetleg szabadon maradt vasszulfáttal a báriumklorid vaskloridot alkot, amely gombaölő hatású anyag. A találmány szerinti eljárásban előnyös, hogy helyben jött létre. Báriumszulfát is keletkezhet, amely gyakorlatilag oldhatatlan, és ezzel elérjük, hogy szulfátion oldható formában nem található ezután a tömegben. A báriumklorid koncentrációjának növelése a cellulózszálak impregnálását és a báriumnak a szálakon való rögzítését okozza. A találmány szerinti eljárás egyik változata szerint a báriumklorid oldatot telített báriumhidroxid vagy stronciumhidrdxid oldattal helyettesítjük, vagy ezeknek a fémeknek a sóit poralakban keverjük belsőleg össze a kezelt tömeggel. Ilyen célra felhasználhatjuk az említett fémek karbonátjait, szulfidjait vagy oxidjait, ez utóbbiak erősen exoterm reakciót váltanak ki. Végül a találmány szerinti eljárás ugyanezen foganatosítási módjában az így kezelt cellulózos tömeget önként lecsöpögni hagyjuk, hogy eltávolítsuk a két előző művelet során önként különvált oldatokat. Eközben azt tapasztaltuk, hogy kémiai reakciók mennek végbe, mégpedig annál gyorsabban, minél magasabb hőmérsékleten volt a tömeg a környező hőmérséklethez viszonyítva. Az utolsó lecsöpögtetés után a cellulózos tömeget felhasználhatjuk fabeton előállításáról oly módon, hogy meghatározott mennyiségű cementtel gyúrjuk össze. A felhasznált cement mennyisége függ az előállítani kívánt terméktől, és 1 térfogat cement szükséges 1—5 térfogat adalékhoz, legcélszerűbb 3 térfogat adalékot használni. Ha az így előálló tömeg túlságosan száraz, célszerű kis adagokban egy kevés vizet vagy az előző két lecsepegtetés során öszszegyűjtött folyadékok valamelyikét hozzáadni, hogy a kívánt konziszteciát elérjük. Ugyancsak megállapítottuk, hogy az előzőek során leírt kezelésekkel telített cellulózos tö-5 meg adagolása a hagyományos úton előállított betonok alapanyagához csökkenti a cement csomósodását a keverőgépbe való bevitelkor, csökkenti a szükséges víz mennyiségét, előnyösen növeli a habarcsok feldolgozhatóságát és elő-10 nyösen befolyásolja a beton áteresztőképességét és károsító anyagokkal szembeni ellenállását. A betonba bekeverésre kerülő ilyen anyag 1 térfogatára 5 térfogattól (ez alatt a keverési arány alatt a betont mint a kötőanyag és az 15 adalék heterogén keverékét lehet tekinteni) 60 térfogatig változó ásványi adalékot számítunk. Ezek a keverési arányik általában kedvezőnek bizonyultak, azonban nem jelentenek szoros megkötöttséget,, mert az összetétel erősen függ 20 az adalék fajlagos felületétől, a felhasznált cement minőségétől és a kívánt végtermék tulajdonságaitól. A találmány szerinti eljárási megvalósíthatjuk oly módon, hogy ia kezelt cellulózos tömeghez a teljes lecsöpögtetés után, 25 amelyet még mechanikus kipréseléssel vagy centrifugálással vagy elektroozmózissal fokozunk, kis mennyiségű poralakú cementet adunk. A cement hozzáadása után meglepő módon azt tapasztaljuk, hogy az így hozzá-30 adott cement egyáltalán nem mutat hajlamot csomósodásra még akkor sem, ha nem gondoskodunk adagolás közben a gondos elosztásról, sőt a tömeg alkotó részecskéinek felületén ilyenkor is teljes egészében szétoszlik és egyen-35 letes bevonatot alkot. Ezért a bekeverést elvégezhetjük gyúrógépen vagy egyéb keverőgépen, esetleg vibráló rendszerű bekeverőgépen is. Az ily módon hozzáadagolt cement mennyisége 1 térfogat az adalék 6—50 térfogatára .számítva, 40 legcélszerűbb azonban 1 térfogat cementet 15— 30 térfogat adalékhoz adni. Ugyanekkor megfigyeltük, hogy a hőmérséklet emelkedik a keverékben. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a találmány szerinti eljárás 45 során észlelt hőmérsékletemelkedés sokkal kisebb, mint ha ugyanezt friss fából készült fűrészporral elkeverve vagy vízzel nedvesített vagy báriumkloriddal kezelt fűrészporon végeztük volna. Hasonlóképpen nem jelentős a 50 hőmérséklet emelkedése a találmány szerinti eljárás során előállított tömegben összehasonlítva azokkal az eljárásokkal, amelyeknél a cementet előzőleg valamilyen semleges anyaggal, pl. vasoxiddal kezelték. 55 Ugyancsak megfigyeltük, hogy a hőmérséklet emelkedése nincs közvetlen összefüggésben a kezelt cellulózos tömeg mennyiségével. Azt találtuk, hogy a kezelés során bevitt cement mennyisége minimálisan befolyásolta a hőemci-60 kedést. A kezelt tömeg látszólagos pH-ja, azaz a cellulózrészecskék külsején mérhető pH, a kezelés során 4-ről 11-re nő, ugyanekkor a savas gőzök pH-ja, amelyet ez a tömeg kibocsát, 3 és 5 65 között van. I