151717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőkezeléssel térhálósítható polimerkeverékek előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1963. X. 16. (MO—588) Olaszországi elsőbbsége: 1962. X. 18. Közzététel napja: 1964. VI. 23. Megjelent: 1965. IX. 01. 151717 Szabadalmi osztály: 39 c Nemzetközi osztály: C 08 f2 Decimái osztályozás: Feltalálók: Grazioli Dario vegyész, Faneschi Mauro vegyész, Milano, Olaszország Tulajdonos: Montecatini Societa Generale per l'Industria Mmeraria e Chimica cég, Milano, Olaszország Eljárás hőkezeléssel térhálósítható polimerkeverékek előállítására l A találmány lineáris vinilkopolimer alapú keverékekre vonatkozik, amelyek hőkezelés hatására térhálósodnak és ezáltal nagy ellenállóképességüekké válnak oldószerekkel szemben. A találmány kiterjed továbbá az említett kéve- 5 réke'k előállítási eljárására is. Számos eljárás ismeretes, a lényegileg hőrelágyuló polimereknek a térhálósítására oly csoportoknak a lineáris polimerkeverékbe való bevitele útján, amelyek a hevítés hatására ke- 10 miai reakcióba lépnék és ezáltal térhálósodást idéznek elő. Egyes ilyen térhálósítható keverékek pl. terpolimérekből állnak, amelyek egy vinil-monómert, egy glicidil-akrilátot vagy-metakrilátot és 15 akril- vagy metakrilsavat tartalmaznak. Az ilyen keverékek hőkezelése során a sav reakcióba lép a glicidilgyökben jelenlevő epoxicsoporttal és ezáltal következik be a térhálósodás. 20 A gyakorlatban azonban nehézségekkel jár az ilyenfajta termékek előállítása, különösen olyan esetekben, amikor oldószeres vagy tömbpolimerizációt hajtunk végre. Valójában már a polimerizáció során kocso- 25 nyásodási jelenségek lépnek fel hídkötéseknék az epoxicsoportok és az egyidejűleg jelenlévő karboxilcsoportok között való keletkezése Következtében, már a tulajdonképpeni térhálosítási műveletet megelőzően is. 30 Ennek a súlyos hátránynak a kiküszöbölése érdekében az eddig ismert eljárások eseten oly módon kell eljárni, hogy az ilyen monomerek kopolimerizációját szerves oldószeres oldatban folytatják le, lehetőleg alacsony i(60—70 C°) hőmérsékletek és rövid reakcióidők alkalmazásával. Az ilyen munkamód esetén azonban nem lehet nagy hozamot elérni; általában a hozam nem haladja meg a kiinduloanyagként felhasznált monomerek 90%-át. A polimerizáció folyamán fellépő kocsonyásodás elkerülése érdekében az ismert eljárások esetében a glicidil-metakrilátból, ill. -akrilátból és akril-, ill. metakrilsavból álló alkotórészpárt a keverékben a teljes ter-polimér mennyiségére számítva legfeljebb 20 súly% mennyiségi arányban szabad alkalmazni. Meglepő módon azt találtuk, Hogy az ismert eljárások szerinti munkamód nehézségei és hiányosságai kiküszöbölhetők, ha a két kopolimér előállítását külön-külön folytatjuk le; az első kopolimér, amelyet a továbbiakban „A" kopolimérnek nevezünk, egy vagy több vinilmonomért és egy telitetlen kopolimerizálható savat i(pl. akril- vagy metakrilsavat), a második kopolimér pedig, amelyet a továbbiakban „B" kopolimérnelí nevezünk, egy vagy több vinilmonomért és glicidil-metakrilátot vagy -akrilátot tartalmaz. 151717