151707. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas tengelykapcsoló sínenfútó járművek csőtengelyes motorhajtásának talpcsapágyaihoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. III. 28. (LO—233) Közzététel napja: 1964. VI. 23. Megjelent: 1965. IX. 01. 151707 Szabadalmi osztály: 20 b Nemzetközi osztály: B 61 c Decimái osztályozás: Feltaláló: Beyer Heinz oki. mérnök, Hohen Neuendorf Tulajdonos: VEB Lokomotivbau-Elektro­technische Werke „Hans Beirriler" Hennigsdorf bei Berlin, Német Demokratikus Köztársaság Rugalmas tengelykapcsoló sínenfutó járművek csőtengelyes motorhajtásának talpcsapágyaihoz A találmány sínenfutó járművek csőtengelyes motorhajtásának talpcsapágyához rugalmas ten­gelykapcsoló. A sínenfutó járművekhez használt ilyen cső­tengelyes motorhajtásoknál szükséges követel- 5 meny, hogy a motor kis hajtófogaskereke által meghajtott nagy fogaskerék utánengedő ten­gelykapcsolón keresztül legyen a hajtókerékkel összekötve annak érdekében, hogy a motor és a hajtómű a káros lökésekkel és hasonlókkal 10 szemben védve legyen. Erre a feladatra különösen célszerűnek bizo­nyult a tengelykapcsoló átvivő alkatrészéül^ ru­galmas anyagnak, mint pl. guminak és hason­lónak alkalmazása. így már több irodalmi köz- 15 leményből ismert átvivő alkatrészként két kon­centrikus fémgyűrű alkalmazása, amelyek közé gumi van ágyazva, illetve bevulkanizálva. En­nél a megoldásnál az ismert gumi tengelykap­csolókból indultak ki, amelyek a különféle ti- 20 pusú tengelyek és hajtóművek rugalmas össze­kötőelemeiként jól beváltak. Azonban a tapasz­talat szerint ezek az ismert kivitelek a sínen­futó járművek nagy súlya következtében elő­álló nagy reakcióerőket, főként a gumigyűrű 25 felső és alsó részében fellépő húzó-, illetve nyomóerőket nem tudják elviselni, illetve tar­tani. Ezért a rugalmas anyag megrongálódásá­nak veszélye áll fenn, különösen a vulkanizá­lási helyeken. Ezeket a nehézségeket csak azzal 30 lehet ellensúlyozni, hogy a rugalmas anyagnak megfelelő előfeszültséget adnak úgy, hogy ter­helés közben az anyagon belül a sugárirányú húzófeszültségek helyett csak az előfeszítéssel létrehozott nyomófeszültség csökkenése, vagy ezeknek az erőknek megközelítő egyensúlya következik be. Mivel azonban az ismert kiviteleknél a fém­gyűrűk közötti gumianyagnak kielégítő előfe­szítése a gyűrűk merevsége miatt utólag nem lehetséges és az anyagban az elofeszítésnek gyártás közbeni létrehozása — főként a szük­séges nagy gyűrűátmérőknél — kielégítő mér­tékben nem érhető el, ez a kialakítás a gya­korlatban nem került alkalmazásra. A problémát úgy is próbálták megoldani, hogy a végtelenített gyűrűt szegmensekre osz­tották, vagy más alakos gumialkatrészeket ál­lítottak elő, amelyekben azután csavarok vagy hasonlók segítségével hozták létre a, szükséges előfeszültséget. Ezek a kivitelek azonban na­gyon sok, költséges és komplikált alkatrészt igényelnek, a gyűrűszegmenseknek külön-külön hozzáférhető elrendezésben kell lenni, a hajtó­kerék-küllők között átnyúló karok és számos csavarkötés szükséges, amik az egész hajtómű szerelését megnehezítik és a szerelést csak spe­ciális szerelőeszközökkel lehet elvégezni. Azon­kívül a külön-külön készített gumialkatrészek­nél csak kevés biztosíték van arra, hogy ezek 151707

Next

/
Oldalképek
Tartalom