151693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új helyettesített ciklopentil-benzilamin származékok előállítására

151693 anhidriddel forralva halogénezett benzonitrilt .kapunk. A halogénezett fenilciklopentilketon ciklopentilmagnéziumbromid és előbbi nitril reagáltatásával, majd azt követő hidrolízissel állítható elő. Az egyik vagy másik módszerrel 5 kapott ketont redukáló közegben a közbenső vegyületet képező aminvegyületté amináljuk oly módon, hogy ammóniával "és hidrogénnel kezeljük vagy előnyösen Leukartsch-reakciót végzünk vele. ' 10 A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módja szerint halogénezett alfa-ciklopentilbenzilalkoholból indulunk ki, amely mint előzőekben már ismertettük, a ciklohexénoxid halogénezett benzolból képzett Grignard-rea- 15 genssel történő reagáltatása útján vagy pedig a megfelelő halogénezett fenilciklopentilketonból redukcióval állítható elő. A keton redukálását hidrogénnel megfelelő katalizátorok jelenlétében a Mehrwein—Ponn- 20 dorf—'Verley-redukció szerint vagy célszerűen lítiumalumíniumhidriddel végezzük. Az így nyert ciklopentilbenzilalkoholt ismert módon tionilkloriddal vagy foszfortribromiddal a megfelelő halogénszármazékká alakítjuk át. 25 Az így bevitt halogénatomot valamely H—:NRiR2

képletű — mely képletben Rí és R2 jelentése fentebbiekkel egyező, aminnal való redukció útján lecseréljük. A találmány szerinti savanyú addíciós sók 30 ismert módon állíthatók elő, úgy, hogy a találmány szerinti szabad bázisokat a szokásos ásványi savakkal, mint pl. sósavval, brómhidrogénsavval, jódhidrogénsavval, kénsavval vagy foszforsavval, és/vagy valamely szerves savval, 35 mint pl. ecetsavval, citromsavval vagy benzoesavval reagáltatjuk. A találmány szerinti savanyú addíciós sók minden további nélkül az eredeti szabad bázissá alakíthatók át. A savanyú addíciós sók szervetlen bázissal való keze- 40 lése során ismét a szabad bázisokat kapjuk. Ezért minden egyes savanyú addíciós só megfelelő a szabad bázis előállítására, valamint más addíciós sók előállítására is. A találmány szerinti kvaternér ammónium- 45 sókat úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő szabad bázisokhoz szervetlen savak vagy szerves szulfosavak alkil- vagy ariiésztereit, i(mint pl. metilklörid, ímetilbromid, metiljodid, etilbromid, propilbromid, benzilklorid, benzilbromid, metil- 50 szulfát, metilbenzolszulfonát és metil-p-toluolszulfonát) adjuk hozzá, amikoris a metoklorid, metdbromid, meto jodid, etobromid, propobromid, benzoklorid, benzobromid, metoszulfát, metobenzoszulfonát, ül. meto-p-toluolszulfonát 5b származékokat kapjuk. A találmány szerinti szabad bázisoknak általában ugyanolyan farmakológiai hatásuk van, mint savanyú addíciós- és kvaternér sóiknak, mégis inkább ezen sók előállítására, mintsem 60 közvetlenül gyógyászati célra alkalmazzák őket. Alábbiakban a találmány szerinti eljárás kivitelezésére példákat ismertetünk anélkül, hogy a találmány tárgyát ezen példákra korlátoznánk. A találmány tárgyát az alábbi előállítási 65 eljárások és kiviteli példák közelebbről megvilágítják. 1. Eljárás m-klór-alfa-ciklopentilbenzilalkohol előállítására. l-bróm-3-klórbenzol Grignard-vegyületét állítjuk elő oly módon, hogy éterben 32 g ((0,167 mól) l-bróm-3-klórbenzolt 4 g i(0,167 mól) "magnéziumforgáccsal reagáltatunk. A lehűtött Grignard-reagenshez 16 g (0,163 mól) ciklohexénoxidot adunk keverés közben cseppenként. Majd 200 ml vízmentes benzolt adunk hozzá és az étert ledesztilláljuk, míg a hőmérséklet a 75 C°ot eléri. A benzolos oldatot 2 óra hosszat víszszafolyó hűtő alatt forraljuk, majd lehűtjük és hígított hideg kénsavval megsavanyítjuk. A szerves fázist leválasztjuk, vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és desztilláljuk, amikoris 23 g m-klór-alfa-ciklopentil-benzilalkoholt kapunk (hozam 64%), amelynek forráspontja 0,6 Hgmm-en 120—130 C°. 2. Eljárás m-klórfenilciklopentilketon előállítására. 20,6 g káliumdikromátot és 16 g kénsavat oldunk 100 ml vízben. Az oldatot 30 C°-on keverjük és 20 perc leforgása alatt cseppenként 21 g (0,1 mól) m-klór-alfa-ciklopentil-benzilalkoholt (az 1, eljárással előállított terméket) adagolunk be. A reakcióelegy hőmérséklete 55 C°-ra emelkedik, maid csökken. A legmagasabb hőmérsékleti pont elérése után még 20 percig folytatjuk a keverést, majd a reakcióelegyet kétízben éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és desztilláljuk. 17,4 g halványsárga terméket kapunk l(hozam 87%), amelynek forráspontja 0,6 Hgmm-en 120—128 C°. Az így kapott keton 2,4-dinitrofenilhidrazonszármazékának op-ja, valamint a 3. előállítási eljárással nyert keton megfelelő származékának és az előbbi terméknek keverék olvadáspontja egymással megegyezik. 3. Eljárás m-klór-fenilciklopentilketon előállítására. Ciklopentilmagnéziumbromidot állítunk elő oly módon, hogy 38 g 1(0,25 mól) ciklopentilbromidot 6 g Í(0,25 mól) magnéziummal 150 ml, vízmentes éterben reagáltatunk. Ehhez 100 ml vízmentes éterben oldott 18 g ;(0,13 mól) m-klórbenzonitrilt adunk. Benzol hozzáadása után a reakcióelegyről az étert ledesztilláljuk, a benzolos oldatot ezután további két óra hosszat viszszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd 100 g apróra tört jeget és ezután 200 ml 6 n sosavat adunk hozzá. Ezután a reakcióelegyet .további két óra hosszat visszafolyó hűtő alatt forraljuk a ketiminhidroklorid hidrolizálása céljából. Lehűtés után a benzolos fázist leválasztjuk és a vizes fázist egyízben éterrel extraháljuk. Mindkét kivonatot egyesítjük, mossuk, szárítjuk és