151692. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés túláramok illetve túlfeszültségek, vagy a megengedettnél kisebb feszültségek, megállapítására illetőleg érzékelésére váltóáramú körökben
151692 aktív elemmel áthidaljuk és e mellékzárat a kívánt integrálási időtartamra megszakítjuk azáltal, hogy az aktív elem vezérlőelektródjára előre beállított referenciafeszültség és a bemenő mennyiséggel arányos feszültség különbségét juttatjuk. Az eljárás keresztülvitelére oly kapcsolási elrendezés szolgál, amelynél az integráló áramkör kondenzátorához párhuzamosan — önmagában véve ismert módon vezérelhető mellékzárként —• tranzisztor van alkalmazva. A mérendő mennyiséget szolgáltató áram-, illetőleg feszültségváltónak van két ellentétes fázisú szekundertekercselése, amelyek közül az egyik az integráló áramkörre van kapcsolva, míg a másik a tranzisztor bemenetéhez csatlakozik, amidőn erre a bemenetre az előfeszültség beállítására szolgáló feszültségosztó is rá van kapcsolva. A találmányt közelebbről az 1. és 2. ábrák alapján ismertetjük: Az la és lb ábrák a jelleggörbe alakját mutatják a kapcsolási elrendezés egyes pontjain. la: normális eset, lb: hibás eset. Az ábrán: 1 RC mérő tag, 2 To kapcsolótranzisztor, 3 C2 kondenzátor, 4 impulzushosszabbító fokozat, (monostabil billenőkapcsolás), 5 kimenő RC tag, 6 kimenő fokozat. * A 2. ábra egy egyfázisú kiviteli példát tüntet fel. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett kiviteli példa szerint a túláramokat, illetve a megengedettnél nagyobb vagy kisebb feszültségeket önmagában véve ismert módon a bemenőmennyiségnek kondenzátoron megjelenő integráljaként érzékelik, ahol azonban az integrációs határok a vezérelhető mellékzárként működő Ti tranzisztor tetszés szerint beállítható előfeszültségétől és a bemenő feszültségtől függenek. Ezáltal elérhető, hogy a bemenő mennyiség növekedésével a kondenzátoron a feszültség lényegesen gyorsabban növekszik, mint rögzített integrációs határok esetében. A T2 'kapcsolótranzisztornak ezért ál^ tálában nem kell billenő működésűnek lennie. A mellékzárként működő Ti tranzisztort „záróbillentyűzéssel" vezérlik, vagyis az integrálás kezdete előtt a változtatható R4 ellenálláson jelenlevő negatív előfeszültség következtében a tranzisztor vezet, és a tranzisztor lezár, ha az R3 ellenállás révén odavezetett ellentétes fázisú bemenőjel az előfészültségét túllépi. Nagyobb frekvenciájú bemenő mennyiségek esetén célszerű a vezérlést — egy bizonyos kezdeti értékre beállított — billenőkapcsolással végezni. A megszólalási érték nagysága az la és lb á"brákon szaggatott vonallal van ábrázolva és „A" betűvel van megjelölve. Az aránylag csekély görbealak-függőség kiküszöbölése céljából az áramváltó egyik W2 szekunder tekercséhez R15 ellenállás és C5 kondenzátor alkotta RC-tag csatlakozik, amelynek kondenzátorkapcsairól a feszültséget Di diódán át az 1 RC-mérőtaghoz vezetik, mely az R2 ellenállásból és a Ci kon-5 denzátorból áll. Hogy az ellentétes fázisú bemenőjel a vezérléshez rendelkezésre álljon, a W3 szekunder tekercs a W2 szekunder tekercshez képest ellentétesen van sarkítva. Hőmérsékletemelkedés esetén az integrációs határok 13 valamivel befelé tolódnak el, úgyhogy azonos idő alatt kisebb integrálérték volna mérhető. Ezért az integráló tagot követő T2 kapcsolótranzisztor úgy van kapcsolva, hogy az integrálás ideje alatt normális esetben zár. 13 A hőmérséklet emelkedésekor ez a tranzisztor érzékenyebbé válik, vagyis a kondenzátörfeszültség kisebb értékeinél kivezérlődik. Az A megszólalási érték ennek megfelelően pótlólagos stabilizálási rendszabályok nélkül is csaknem 20 hőmérsékletfüggetlen. Az elrendezés A megszólalási értéke előnyösen a T2 kapcsolótranzisztor emitterének negatív előfeszültség ével van beállítva. Ezáltal igen nagy lineáris beállítási tartomány érhető el. Az R4 ellenállásnak 25 és a T2 kapcsolótranzisztor emitterellenállásának alkalmas megválasztása révén elérhető, hogy a beállítási érték a tápfeszültség-ingadozáshoz képest az arányosnál kevésbé változzék. Ha szükséges a bemenő jelleggörbe emelkedé-30 sének megváltoztatása, akkor az integrációs határokat az R/t potenciométer beállításával változtatjuk. Ezáltal a jelfogónál „nagyítóhatást" tudunk elérni, ami különösen fontos, ha több, egymáshoz nagyon közel levő megszólalási ér-35 téket kell beállítani. Váltóáramú védőkapcsolá•jokhoz, csekély kivételekkel, az l-hez köapt* tartóviszony szükséges. Ezért kimenő kapcsolásként monostabil billenőkapcsolást választottunk, amely triggerimpulzusait a T2 kapcsoló-40 tranzisztortól a C2 kondenzátoron keresztül kapja. Meghatározott „1" vagy „0" jelzés biztosítása céljából a monostabil billenőkapcsolás után 5 kimenő RC-tagot kapcsolunk. A csekély tartóviszony alapján a kapcsolási 45 elrendezés maximál- vagy minimálérték jelzésére jelfogóként felhasználható. A 2. ábra a találmány egyfázisú kiviteli példáját mutatja: egy áram-, illetve feszültségváltót a Wi primertekercseléssel és a W2 és W;s 50 szekundertekercseléssel. Az R15 ellenállás és a bemenő RC-tag C5 kondenzátorának összekötőpontja Di diódán és az Rj ellenálláson át csatlakozik a tulajdonképpeni Q mérőkondenzátorra. 55 Ezzel párhuzamosan van kapcsolva —- vezérelhető mellékzárként — a Tj tranzisztor. Ennek bázisa Ró ellenállás révén az R4 ellenállás egyík részével, továbbá D2 diódán és R14 ellenálláson át a W3 szekundertekercseléssel kapcsolt. Az 60 Rí és R2 ellenállások és a CL mérőkondenzátor összekötőpontja a T2 kapcsolótranzisztor bázisával van összekapcsolva. A T2 kapcsolótranzisztor emittere az állandó Ra ellenálláshoz és a szabályozható R7 ellenálláshoz kapcsolódik. A 65 T2 kapcsolótranzisztor kollektora az állandó R5 i
