151652. lajstromszámú szabadalom • Folyadékban szuszpendált testecskék fizikai tulajdonságainak vizsgálatára szolgáló készülék

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI L1ÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1962. XII. 04. (KO—1745) Közzététel napja: 1964. V. 23. Megjelent: 1965. IX. 01. 151652 Szabadalmi osztály: 42 1 3 Nemzetközi osztály: G 01 n Deci mái osztályozás: Feltalálók: Dr. Bán Tamás műszermérnök, Horváth Lóránd villamosmérnök, Kaffka Károly gépészmérnök, Budapest Tulajdonos: MEDICOR, Művek, Budapest Folyadékban szuszpendált testecskék fizikai tulajdonságainak vizsgálatára szolgáló készülék Folyadékokban szuszpendált testecskék fizikai tulajdonságainak vizsgálatára különböző eljárások és berendezések (készülékek) már is^ méretesek. A találmány célja ezen módszerek egyikének többrendbeli tökéletesítése. 5 Mikroszkópos méretű, tehát néhány mikron nagyságrendű testecskéket tartalmazó szuszpenziókban a testecskék számának és nagyságának meghatározása az ipar és a kutatás egyre több területén válik szükségessé. Ilyen testecs- 10 kék mikroszkópi számlálása és méretanalízise közismerten hosszadalmas, fárasztó módszer és sok szubjektív hibát rejt magában. Ezért már régóta törekszenek arra, hogy a számolókamrás mikroszkópos eljárást olyannal váltsák fel, 15 amely a testecskék automatikus számlálását és nagyság szerinti analízisét lehetővé teszi. A törekvés eredményeként először optikai elven működő számláló készülékek láttak nap- 20 világot és terjedtek el többé-kevésbé a gyakorlatban is. Az ilyen típusú készülékek használhatónak bizonyultak például a vörösvérsejtek számlálásánál — amelyeknek 8 mikron körüli átmérője az optikai mikroszkópok feloldóképes- 25 ségén belül van, a sejtek alakja meglehetősen szabályos, és méretük csak kismértékben tér el egymástól. Az optikai elven működő készülékek lényegében a mikroszkópos számolókamrás eljárás továbbfejlesztését jelentik, annyiban, 30 hogy kizárják a szubjektív észlelési hibákat és az észlelő elfáradását. Az ipari gyakorlatban vagy a mikrobiológiai kutatásban előforduló diszperz rendszerek testecskéinek alakja azonban többnyire nem olyan szabályos, mint a vörösvérsejteké és sok esetben méretük is jóval kisebb. Az optikai módszerek alapvető nehézsége, hogy segítségükkel nem a testecskék tényleges méretét, hanem például valamelyik keresztmetszetét mérik meg, ez pedig nincs egyértelmű kapcsolatban a részecsketérfogattal. Az optikai módszerek nehézségei hatványozódnak a látható fény hullámhosszát megközelítő méretű részecskenagyságok felé közeledve és 0,5 mikron körül felmondják a szolgálatot. A további fejlődés eredményeként megjelentek az ún. elektronikus testecskeszámlálók. Működési elvük a következő: a számlálandó testecskéket a vizsgálat céljából elektrolitoldatban szuszpendálják. A szuszpenzióba egy, ugyancsak elektrolitoldattal feltöltött szigetelőanyagból készült edényt merítenek, melynek alsó részén egy igen szűk 10—200 mikron átmérőjű mérőnyílás van. A cső belsejébe és a szuszpenzióba helyezett elektródák közötti ellenállást az elektrolit vezetőképessége és a mérőnyílás geometriai méretei szabják meg. Ha azonban a mérőnyílásba egy, az elektrolitit vezetőképességétől eltérő (akár kisebb, akár nagyobb) vezetőké-151652