151645. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérnyomáscsökkentő hatású anyag előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1963. VI. 06. (GO—895) Közzététel napja: 1964. V. 23. Megjelent: 1965. IX. 01. 151645 Szabadalmi osztály: 30 h 1—8 Nemzetközi osztály: A 61 k Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Cseh György, és dr. Tóth Tamás Tulajdonos: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Eljárás vérnyomáscsökkentő hatású anyag előállítására veséből Ismeretes, hogy az ép vesék antihipertenzív működést fejtenek ki, de e működés mechanizmusára vonatkozóan megoszlanak a vélemények. E vélemények közül, különösen a terápiás lehetőségek szempontjából, legfigyelemre- 5 méltóbb az az álláspont, hogy e funkció valamilyen vérnyomáscsökkentő anyaggal kapcsolatos. Grollman (Ciba Symposium on Hypertension, 123, 1959. és J. Biol. Chem. 134: 115, 1940.), Tóth és Bártfai '(Orvosi Hetilap 101: 10 1344, I960, és Clin. Sei. 20: 307, 1961.), valamint Muirhead és mt. (J. Clin. Invest. 39: 2i66, I960.) élettani kísérletekkel bizonyították, hogy a vese vérnyomáscsökkentő anyag termelésére képes. 15 Az idézett irodalmi adatok alapján néhány próbálkozás történt a veséből vérnyomáscsökkentő hatású anyag kinyerésére. Hamilton és Grollman <(J. Biol. Chem. 233: 528, 1958.) nagy fokban tisztított kivonatot állítottak elő, amely 20 renalis hipertóniában szenvedő patkányok vérnyomását csökkenti, az eljárás lényege, hogy a veséből savanyú acetonnal vonják ki, majd az oldószer eltávolítása után vizes fázisból butanolba viszik át a vérnyomáscsökkentő anya- 25 got és e két oldószer között ellenáramú megosztással tisztítják tovább. Ez az eljárás mint az első jelentősebb próbálkozás ezen a területen, értékes megfigyeléseket eredményezett, a vérnyomáscsökkentő anyag üzemi méretű ki- 30 nyerésénél mégsem jöhet számításba. A mócíj szer ipari alkalmazhatóságát ugyanis eleve korlátozza az a követelmény, hogy a vesét az állat leölése után azonnal fel kell aprítani savanyú aoetonban és még így is 1 kg veséből számítva mindössze 1—2 patkánynak elegendő hatóanyagot tartalmazó kivonat nyerhető. További hátrányokat jelentenek a kivonás hosszú időtartama \(8 nap), és a nagy mennyiségben felhasznált szerves oldószer hosszadalmas eltávolítása a kivonatból. Ugyancsak megnöveli az eljárás átfutási idejét az ellenáramú megosz^ táson alapuló tisztítás, ehhez járul még az a hátrány is, hogy ez a művelet a hatóanyagtartalom további kétharmad részének elvesztésével jár. Utóbbi hátrányok kiküszöbölésére irányul Tóth és Clauder-nak (Acta Physiol. Hung., Suppl. 18: 19, I960.) az a módosítása, hogy a butanolban oldott vérnyomáscsökentő anyagot éterrel kicsapják és cellulóz oszlopon kromatografálva tisztítják. Ez az eljárás ugyan az anyagveszteséget némileg mérsékli, azonban a kivonás hibaforrásait és nehézségeit nem küszöböli ki, és így a termelés nagymértékben ingadozik. Hátrányosabb megoldást jelent ezekhez az eljárásokhoz képest Muirhead és mt. (Arch. Pathol. 74: 214, 1962.) által alkalmazott módszer; eszerint szövettenyésztéshez használatos Gey oldattal készült vesehomogenizátumból etilalkohollal távolítják el a kisérő szennyezé-151645