151618. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet két párhuzamos horonyrendszrrel ellátott (kereszttekercses) kétpólusú turbógenerátor forgórésztömbjének és tengelyvégeinek összeerősítésére és eljárás annak elkészítéséhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LE ÍH ÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1962. VII. 12. (WA—126) Közzététel napja: 1964. IV. 25. Megjelent: 1965. IX. 01. 151618 Szabadalmi osztály: 21 cl1 49—50; 21 d2 1—9 Nemzetközi osztály. H 02 k Decimái osztályozás: Feltaláló: Wallenstein Mihály oki. gépészmérnök, Budapest Tulajdonos: Ganz Villamossági Művek, Budapest Szerkezet két párhuzamos horony rend szerre! ellátott (kereszttekercses) kétpólusú turbógenerátor forgórésztömbjének és tengelyvégeinek osszeerősítésére és eljárás annak elkészítéséhez .1 Kétpólusú turbógenerátorok forgórészének legáltalánosabban alkalmazott kiviteli alakja az, amelynél a tekercselést tartalmazó hornyok sugárifányúak. Kevésbé általános alkalmazású, de szintén ismert az á megoldás, amelynél" a 5 forgórész hornyai egymással párhuzamosak, illetve ennék továbbfejlesztett kivitele, amelynél ä forgórész egymással párhuzamos hornyai két egymást a tömb homlokoldalain szög alatt keresztező rendszerben vannak elhelyezve. iE leg- 10 Utóbbi megoldást a továbbiakban kereszttekercses rendszernek fogjuk nevezni. A párhuzamoshornyú, illetve kereszttekercses rendszer előnyei ismertek; a tekercselés végig a vastestbe, illetve a kereszttekercses rendszer- 15 nél a külső sík, vagyis a második tekercsrendszer homlokoldali tekercsrészei külön betétdarabba vannak ágyazva és így nincsenek ún. tekercsfejek, amelyeknek a röperő ellen való megfogása egyébként nehéz szerkezeti problé- 20 mát jelent. A szalag alakú tekercselési anyag mindenütt lapjára van hajlítva és gyártás közben olyan elofeszítést kap, amely közben előálló melegedés hődilatációs hatását megakadályozza. 25 Ennek a szerkezetnek szükséges velejárója, hogy a forgórész legkevesebb három darabból készíthető, a középső tömbből és a két tengelyvégből. E . három nagy súlyú és méretű, valamint mechanikailag, termikusan és mág- 30 neseseft igénybevett szerkezeti rész Összeerősítésének a helyes megoldása döntő fontosságú az egész rendszer üzembiztossága, következésképpen használhatósága szempontjaiból. A tengelyvégek felerősítésére kínálkozó szerkezeti megoldás az 1. ábra szerinti hat csavaros felerősítés, amelynél a forgórész nagyságával arányos keresztmetszetű 4 csavarok az 1 tömb 2 és 3 'hornyaiból alkotott két horony-' rendszer által a homlokoldalak szabadon hagyott helyein lehetőleg szimmetrikusan vannak elhelyezve. Az ilyen felerősítéssel együttjáró nehézség azonban az, hogy a kötés szilárdságának nemcsak a forgórész súlyából, a röperőből, a hőtágulásból, a nyomatékátvitelből és a forgórész rezgéseibői származó statikus, váltakozó és dinamikus igénybevételéket kell elviselnie, hanem a szerkezeti elrendezés sajátosságaiból, a gyártásnál el nem kerülhető pontatlanságokból és üzemviteli rendellenességékből eredő többletigénybevételeket is, mint amilyenek nagy súlyú és méretű forgórészeknél hatcsavaros elrendezés esetén az igen nagyméretű csavarok közvetlen környezetének igénybevételi csúcsai, a tömbben uralkodó belső kovácsolási — hőkezelési feszültségek deformációkat létrehozó hatása, a forgórész tekercselésénél és a hornyok leékelésénél jelentkező deformáló hatások, a kerületmenti egyenlőtlen hőfokeloszlás 151618
