151616. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés hosszú ívidejű váltakozóáramú megszakítók visszatérő villamos szilárdsági jelleggörbéinek felvételére
151616 7 8 előbb vagy később, ez esetben a 6 megszakító sarkain a fent említett kétféle feszültségnek nem különbsége, hanem, összege jelenik meg. Ezáltal előfordulhat, hogy ilyen esetben a 14—15 kondenzátorok növekvő feszültsége nem a 7, hanem, a 6 megszakítón okoz, átütést. Annak érdekében, hogy ilyen esetekben a 4. ábra 23—24 vonala szerinti meredek feszültséglökések ne veszélyeztessék a 6 .megszakító mögötti érzékenyebb berendezéseket í(az 1. ábrán pl. az 5 transzformátort, a 4 fojtótekercset és az 1 generátort), előnyösen alkalmazható a 9 túlfeszültséglevezető. A 2. ábra a találmány szerinti vizsgálati eljáráshoz szükséges próbaáramkör olyan kiviteli példájának elvi kapcsolási vázlatát tartalmazza, amelyben a zárlati áramkört nem zárlati generátor, hanem nagyteljesítményű hálózat táplálja »(hálózati zárlati próhaállomás). A próbaberendezés. a nagyfeszültségű hálózathoz a 16—17 kapcsokon csatlakozik. A berendezés többi, az. ,1. ábrán szereplő azonos jelzésű elemének rendeltetése azonos az 1. ábrabeli elemekével. A 2 védőmegszakító, a 3 rákapcsoló és a 4 fojtótekercs az ilyen hálózati próbaberendezésben alkalmazható akár az 5 transzformátor hálózati oldalán, akár a vizsgálandó 7 megszakító felé eső oldalán, aszerint, hogy milyen feszültségű '2, 3 és 4 jelű elemekkel rendelkezik a berendezés. A példaképpen 1. és 2. ábrával jellemzett berendezések 1—8 elemekből álló zárlati áramkörében a 1 megszakító sarkain az áram megszakítása esetén ébredő visszaszökő feszültség paramétereit — ha a 12 rákapcsolót nem zárjuk — lényegében, az 5 transzformátor, a 4 fojtótekercs, és az 1 generátor, illetve az azt helyettesítő, a 16—17 kapcsokon csatlakozó hálózat kapacitív és induktív jellemzői, valamint csillapítása határozzák meg. Előfordulhat olyan eset is —' különösen akkor, ha .a 7 megszakító névleges, feszültsége nagyobb, mint a zárlati áramot tápláló 5 transzformátor üresjárási szekunder feszültsége —, hogy a fenti visszaszökő feszültség paraméterei nem elég szigorúak ahhoz, hogy a 7 megszakítóban az ívet a kívánt ideig fenntartsák, tehát az áram valamelyik korábbi nullaátmenetben szakad meg, mint ami a próba szempontjából 'kívánatos lenne. Az ívben 'ezáltal kevesebb energia alakul át hővé, kisebb gáznyomás keletkezik, azaz nem tudjuk a próbával a megszakító megszakítóképességének határát elérni. Ilyen esetekben előnyösen alkalmazható a visszaszökő feszültség paramétereinek szigorítására alkalmas, önmagában ismert az a módszer, amely szerint a zárlati áramkörben levő induktivitások nem a vizsgálandó megszakító előtt, hanem részben a megszakító előtt, részben a megszakító után i(á megszakító és a zárlati áramkör földelt pontja között) vannak elhelyezve. A találmány szerinti eljárás e változatának megvalósítására alkalmas hálózati zárlati próbaberendezés elvi kapcsolási vázlatára vonatkozó példát a 3. ábra tartalmaz. A 7 megszakító és a zárlati áramkör földelt pontja közé a 18 fojtótekercs van beiktatva. A 12 rákapcsolót kétsarkura kell készíteni, mert a zárlati áram, fennállásának időtartamiára az áramkör 20 pontja, amely a 18 fojtótekercsen keletkező feszültségeséssel azonos nagyságú potenciálon, van, nem földelhető, mert a földelés megszüntetné a 1.8 fojtónak a visszaszökő feszültség paramétereire gyakorolt szigorító hatását. Amikor pedig a 12. rákapcsoló az áramkör 20 pontját a 19 ellenálláson át földeli, a visszaszökő feszültségnek már nincs többé szerepe, e művelet után már úgyis az áram végleges megszakítása következik. A 19 ellenállást úgy kell méretezni, hogy a 13 ellenállásnál — amellyel együtt tölti be az 1. vagy 2. ábrán szereplő 13 ellenállás feladatát — lényegesen kisebb legyen, de mégis akkora, hogy a 12 rákapcsoló bekapcsolásától kezdve a 7 megszakítón át folyó zárlati áram megszűnéséig a 20 pont potenciáljával arányos — a ;19 ellenálláson, át folyó — áram miatt a 12 rákapcsoló alsó pólusát ne kelljen erősebbre méretezni, mint a felsőt. Tekintettel arra, hogy a 12 rákapcsolóval leföldelt 19 ellenállás, erősen csillapítja, tehát enyhíti a 7 megszakítóra jutó, az 5 transzformátorról táplált visszaszökő feszültség paramétereit, a 3. ábra szerinti kapcsolás igen előnyös abból a szempontból is, hogy .nagyon megkönnyíti a 7 megszakítón átfolyó áramnak a 12 rákapcsoló bekapcsolása utáni első nullaátmenetben való biztos megszakadását, ami — amint láttuk — a 11 kondenzátor polaritásának megválasztása és a 7 megszakító helyett a, 6 megszakító nemkívánatos átütésének elkerülése, egy szóval a próba sikere szempontjából igen fontos. Mivel az eljárás sikerének alapját az 1—3 elemekből álló áramkör visszaszökő feszültségének szigorúsága képezi, az eljárás általában csak olyan, megszakítókhoz használható, amelyeknek névleges feszültsége — s jly módon miegszakítóképessége is — nem lényegesen nagyobb az 1—8 próba áramkör visszatérő feszültségénél és zárlati teljesítményénél. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás hosszú ívidejú váltakozóáramú megszakító visszatérő villamos szilárdsági jelleggörbéjének felvételére, azzal jellemezve, hogy a vizsgálandó megszakítót vele azonos vagy nála nagyobb névleges feszültségű és megszakítóképességű segédmegszakítón, keresztül olyan szigorú paraméterű visszaszökő feszültségű áramforrásról tápláljuk, amely a vizsgálandó megszakítóban a zárlati áram ívének fennmaradását egynél több félperióduson át biztosítja, jellemezve továbbá azzal, hogy a vizsgálandó megszakító sarkaira az áram utolsó nullaátmenete előtt az áramforrás utolsó áramnullaátmenetéhez tartozó visszatérő feszültséggel azonos polaritású egyenfeszültséggel feltöltött kondenzátorból és kisütőellenállásból, va-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4