151616. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés hosszú ívidejű váltakozóáramú megszakítók visszatérő villamos szilárdsági jelleggörbéinek felvételére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1961. V. 30. (VI—352) Közzététel napja: 1964. IV. 25. Megjelent: 1965. IX. 01. 151616 Szabadalmi osztály: 21 c 68—72 Nemzetközi osztály: H 02 d Decimái osztályozás: Feltaláló: Dr. Vájta Miklós mérnök, Budapest Tulajdonos: Villamos Energetikai Kutató Intézet Budapest Eljárás és kapcsolási elrendezés hosszú ívidejű váltakozóáramú megszakítók visszatérő villamos szilárdsági jelleggörbéinek felvételére 1 Váltakozóáramú megszakítók alapvető fontosságú jellemzője az áram végleges kialvása után az ívcsatorna villamos szilárdságának regenerálódási sebessége, különösen a regenerálódás kezdeti szakaszéban, az első néhány száz 5 /is időtartományban. Ezt a regenerálódási sebességet, vagy más néven a villamos szilárdság visszatérésének sebességét, a jelenlegi nemzetközi műszaki gyakorlat (szabványelőírások) olyan egyfrekvenciás rárezgésű csillapított visz- 10 szaszökő feszültséggel — mégpedig annak vagy frekvenciájával vagy az első félhullám közepes meredekségével, továbbá az első félhullám csúcsértekével — jellemzi, amelynek minden pontja a visszatérő villamos szilárdság idő- 15 függvényét ábrázoló jelleggörbe alatt marad. Az ilyen visszaszökő feszültség fellépte alkalmával tehát a megszakító az adott független zárlati áramot sikeresen meg tudja szakítani. A megszakítóképesség vizsgálatára kialakított 20 • különféle közvetlen vagy közvetett vizsgálati eljárások foganatosítására szolgáló próbaáramkörök régebben kizárólag, s még ma is a bérrendezések jelentős részében ilyen egyfrekvenciás rárezgésű visszaszökő feszültséggel rendel- 25 kéznek. Bár ez; az eljárás a próbaáramkör kialakítása és a prótoa lefolytatása szempontjából egyszerű, a megszakító alkalmazása szempontjából mégsem kielégítő. A megszakítók alkal- 39 2 mazási helyén, a különböző hálózati és üzemi viszonyok között ténylegesen fellépő különféle visszaszökő feszültségek ugyanis csak a legritkább esetben egyfrekvenciás rárezgésűek; az esetek túlnyomó többségében két- sőt többfrekvenciás rárezgésűek. Így annak eldöntése, hogy a szabványos próbát kiálló megszakító az üzemben ténylegesen fellépő, a szabványostól esetleg erősen eltérő alakú visszaszökő feszültség esetén alkalmazható-e vagy sem — különösen a legnagyobb megszakítási teljesítmény határeseteiben — nehézségekbe ütközik. Ma már az ismert körülmény, hogy a nemzetközi (I.E.C.) szabványnak az a grafikus eljárása, amely e nehézség kiküszöbölésére az ilyen többfrekvenciás rárezgésű visszaszökő feszültséget helyettesítő, egyfrekvenciás rárezgésű visszaszökő feszültség megállapítására szolgál, sok esetben helytelen eredményt szolgáltat, s így kétes értékűnek mondható. Az utóbbi években e nehézségek kiküszöbölésére számos próbaberendezésben kétfrekvenciás rárezgésű visszaszökő feszültséget alkalmaznak két csúcsértékkel, s a megszakítóképességet is ilyen — tehát négy paraméteres —• visszaszökő feszültséggel jellemzik. Ez az eljárás — bár bonyolultabb, de — kétségkívül jobb közelítéssel jellemzi a tényleges megszakítási jelenséget, mint az egyfrekvenciás rárezgésű (két paraméteres) visszaszökő feszült-151616