151614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékok folyadékkal, többfokozatú keverő-ülepítő rendszerben való extrahálására

151614 3 Az ilyen berendezések helyes működésének egyik alapvető feltétele tehát az, hogy a ke­verótartályban oly kellő diszperzítású emulzió képződjék, amely biztosítja a megoszlási egyen­súly gyors beállását, diszperzitása azonban nem olyan finom, hogy az emulziónak az ülepítő­tartályban való szétválása nehézséggel járjon vagy túlságosan hosszú időt vegyen igénybe. A másik alapvető feltétel pedig az, hogy a folyadékok akadálytalan, folyamatos ellenára­mú áramlása tisztán a hidrosztatikai magas­ságviszonyok hatására jöjjön létre és ezek ér­vényesülését ne befolyásolja a keverőberende­zés szivó vagy nyomó, tehát hidrodinamikai hatása. E követelmények kellő mértékű kielégülése elsősorban a keverőtartályokban alkalmazott keverőberendezések szerkezeti kialakításától és működési módjától függ. Tapasztalataink sze­rint az eddig isimert és az irodalomban leírt keverő-ülepítő rendszerű extrahálóberendezé­sekben eddig 'alkalmazott különféle mechanikai (karos, lapátos, propelleres, ill. turbó-rendszerű) keverők egyike sem alkalmas mindkét említett követelmény egyidejű és kellő mérvű kielégí­tésére. Még ha adott esetben sikerül is a be­rendezésnek valamely adott folyadékpárral való kedvező működését biztosítani, más fajsúlyú vagy más vizskozitású stb. folyadékok esetéi­ben a berendezés már nem biztosítja az emul­zióképzés, ill. az ezt követő emulziószétválás előnyös feltételeit. Emellett az ilyen beren­dezésekben eddig alkalmazott keverőtípusok mindegyike vagy igen nagy szívóhatást fejt ki a tartály centrumában (propeller-keverők), vagy az oldalfalaikon fejt ki nyomóhatást (la­pátos és karos keverők) az emulzióképzés so­rán, vagy pedig az emulzióképző hatás nem terjed ki a tartály teljes térfogatára, Ha vi­szont az ilyen keverőket túl erélyesen működ­tetjük, akkor a folyadék felszínén jelentkező tölcsérképződés hidrodinamikai hatása teszi igen 'bizonytalanná a berendezés működéséi. A találmány tárgyát oly eljárás és berende­zés képezi folyadékok folyadéklkai, többfoko­zatú ellenáramú keverő-ülepítő rendszerben történő extralhálására, amely mentes az összes fent felsorolt hátrányoktól és az említett két alapvető követelményt teljes mértékben kielé­gíti, amelynek segítségével tehát az ilyen tí­pusú extrákéi ók bármilyen faj súlyviszonyok mellett könnyen, kitűnő hatásfokkal, zavaró hidrodinamikai hatásoktól mentesen, a folya­dékfázisok külön szállítószerv alkalmazása nél­küli zavartalan folyamatos áramlásával folytat­hatók le. A találmány lényege az, hogy a keverő-üle­pítő lépcsők keverőelemeiben olyan, szívóesö­ves a két folyadék fajsúly viszonyától függően felső- vagy alsószí vasú, függőleges tengelyű centrifugálkeverőt alkalmazunk a két folya­dékfázis összekeverésére, amelynek csőszerűén kiképzett tengelyén az egy vagy több beszívó­nyilás olyan magassági szintben van elren­dezve, hogy e centrifugálkeverő az egyik fo­lyadékfázis belépési szintje közeléből szívja be a folyadékot és azt a járókerék megfelelő szintben való elrendezése folytán a másik fo­lyadékfázis belépési helyéhez közelebb eső szintben ürítse ki. így tehát a találmány szerinti megoldás ese­tében a keverőtartályok keveroberendezése az egyik folyadékfázisból '(pl. felső szívású szívó­csöves centrifugálkeverő alkalmazása esetén a könnyebb folyadékfázisból) állandóan folyadé­kot szív be és ezt a centrifugális hatás foly­tán állandóan, vékony sugárban diszpergálja a másik (tehát jelen esetben az alsó) folyadék­fázisban, ugyanakkor pedig a centrifugálkeverő járókereke 'mechanikai kéverőhatást is fejt ki a keverőtiartályban levő folyadékokra. A ke­verő csőtengelyében kialakult szívóhatás foly­tán a folyadék a keverőtartály egész térfoga­tában állandó függőleges irányú keringésben is van, a keverohatás tehát a folyadék teljes térfogatában egyenletesen érvényesül és a kellő mértékű emulzióképződést a járókerékből ál­landóan ikilövelt folyadéksugarak diszpergáló­dása biztosítja. A keverőtartályokban a találmány értelmé­ben alkalmazásra kerülő felső vagy alsó szí­vású szívócsöves centrifugálkeverő járókereke bármilyen ismert kivitelű, pl. csőkaros, turbi­naszerű vagy egyéb alakú lehet, ugyanakkor a beszívónyilás, ill. nyilasok elrendezése is kü­lönféleképpen oldható meg, amint ezt a csa­tolt ábrák is szemléltetik. Az 1. ábrán a felső szívású szívócsöves centrifugálkeverő két pél­daképpeni szerkezeti kiviteli alakja látható; az egyiken a járókerék egyszerű csövekből kikép­zett keverőkarokból áll, a másikon pedig a centrifugálszivattyú'k járókerekéhez hasonló tárcsaalakban van kiképezve, a beszívónyilást pedig az egyik esetben a csőtengely nyitott vége, a másikban pedig oldalirányú furatok képezik. A 2. ábrán egy hasonló - rendszerű, alsó szí­vású centrifugálkeverő alkalmazását szemlél­tetjük; ebben az esetben a keverő szívócsöve az alsó fázisból szív' és a járókerék a felső fázisba diszpergál. Az 1. ábrán vázolt felső szivású centrifugál­keverő működése jól mutatja, hogy a nyomó­hatás igen kis magasságra terjed ki az edény­ben ((közvetlen a keverőkar, illetve a járóke­rék környezetében). Ennek ellenére a szívócső furatai és a járókerék közti egész magasság­ban tetszőlegesen finom eloszlású emulziót tu­dunk létrehozni. A tetszőleges finom eloszlású emulzió kifejezés azt jelenti, hogy a keverő fordulatszámának, ill. a járókerék kerületi se­bességének kísérletileg meghatározott értéké­vel biztonságosan olyan emulzió állítható elő, mely kellő diszperzitásánál fogva minimálisra szorítja le a megoszlási egyensúly beállításá­hoz szükséges tartózkodási időt a keverőtar­tályban és ugyanakkor nem hoz létre olyan finom emulziót, amely az ülepítőtartályban való szétválás idejét túlságosan megnövelné. Ez a minimális és maximális fordulatszám, ül. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom