151603. lajstromszámú szabadalom • Folyamatos őrlésfokmérő

5 szeleppel lezárt, pl. hengeres edény. Közvetlenül a 13 zárószelep fölött a 12 adagolóedény falában lyuksor van, amelyen keresztül levegőt fújunk a keverékbe és ezt ezáltal állandóan erős mozgásban tartva homogenizáljuk. A 13 zárószelep az egyenesbe vezetett 14 rúd végére van erősítve és ezzel nyitható, illetve zárható. A 14 rúd felső vége csuklósan csatlakozik a 15 csap körül elfordítható 16 rúdhoz, amelyet a 17 tárcsa által vezérelt mozgást végző 18 rúd fordít el csapja körül. így a 17 tárcsa határozza meg a 13 zárószelep mozgását. A 17 vezérlőtárcsa a 19 ellenkerékkel közös tengelyre van erősítve és azzal együtt forog. A 19 ellenkereket a végtelen 20 lánc a 21 pálcáskerékkel köti össze, amelyet a 22 hajtóművön keresztül a 23 motor forgat. A 20 láncra egymástól azonos távolságokra a 24 mérőedények vannak erősítve. Ezek a Schopper—<Riegler mérési eljárás mérőedényeihez hasonlóan alul a 25 szitákkal vannak lezárva, tehát a merni kívánt keverékből a folyadékrész a szitákon átfolyhat, •& szuszpenzió azonban a szitán réteget képez. A 24 mérőedények a 20 lánc sebességével haladva meghatározott időközönként a 12 adagolóedény alá kerülnek. Ugyanakkor a 13 szelep nyit és az adagqlőedényben levő keverékmennyiség a 24 mérőedénybe ömlik. A keverék folyadékrészénék egy része a 25 szitán át a végtelen 20 lánc fölső ága alatt levő 26 tálba, majd innen a 27 csövön át a 28 mérőhengerbe folyik. Az őrlésfokot úgy határozzuk meg, hogy mérjük a folyadék mennyiségét, amely az alatt az, idő alatt folyik át a 25 szitán, míg a 24 mérőedény a 26 tál fölött halad. A 26 tál fölött mindig csak egy 24 mérőedény van. A 17 vezérlőtárcsa bütykeinek száma egyezik a 20 végtelen láncra erősített 24 mérőedények számával. A 24 mérőedények a 19 ellenkeréken, illetve a 21 pálcáskeréken átfordulnak és a 20 lánc alsó ágán 180°-ra átfordított helyzetben haladnak a lánc alsó ága alatt levő 29 tál fölött. A 26 tál alsó felületére és a 29 tál felső felületére erősített 30 rózsákból erős vízsugár áramlik a közöttük elhaladó 24 mérőedényekbe. A vízsugarak a pépmaradványokat a mérőedényekből és ezek 25 szitáiról tökéletesen eltávolítják. A 29 tálban levő folyadék a 31 csövön át folyik el. Az egyes 24 mérőedényékiből a 28 mérőhengerbe folyt folyadék mennyiségét a szintmagasság mérésével határozzuk meg. A 28 mérőhengerben levő folyadékba a mérő 32 elektródapár és a kompenzáló 33 elektródapár nyúlik be. Ezek a váltóárammal táplált 34 Wheatstone hídba vannak kapcsolva. A 28 mérőhengerben levő folyadék szintmagasságával változik a 32 elektródapár elektródái közötti ellenállás is,' amit a 34 Wbaatstone-hídba kapcsolt 35 lefutószalagos pontíróműszer érzékel. A 28 mérőhengerben levő folyadék elektrolittartalmától • függő vezetőképesség változásának és egyéb 6 • . • " "! zavaró tényezőknek hatását a 33 elektródapár küszöböli ki. A 35 pontíró 36 leütő kengyelének mozgató mágnesét a 21 pálcáskerékre szerelt 37 bütykös-5 tárcsa vezérli a 38 érintkezők zárásával úgy, hogy a leütés pillanatában a 24 mérőedények mindig azonos helyzetben vannak. Így minden mérőedénynél azonos idő áll rendelkezésre, hogy "a 25 szitán és a szitára rakódott anyagrétegen 10 át a folyadék egy része eltávozzon. A 36 kengyel leütése, azaz a mérési eredmény rögzítése után a 37 bütyök hatására működő 38 érintkezőpár zárása vagy nyitása következtében meghúz a 39 elektromágnes és nyitja a 15 28 mérőhenger 40 szelepét. A 28 mérőhengerben levő folyadék a 41 csövön át visszafolyik az anyagáramba. A 40 szelep zárása után újabb 24 mérőedény jut a 12 adagolóedény alá és kezdődik a követ-20 kező ^mérési folyamat. A folyamatos őrlésfokmérő 2. és 3. ábrán vázolt kivitelnél az 1. ábrán látható mozgó 24 mérőedények helyett csak egyetlen álló 24a mérőedény van. Ez lényegében két párhuza-25 mos oldalfalból áll, amelyekre alul a 42 vezetőlécek vannak erősítve. A 19a és 21a hengereken átvetett, a 21a henger tengelye körül csuklósan elfordítható 43 karok végein elfordíthatóan ágyazott 44 hengerrel feszített végtel ení-30 tett 45 szitaszalag mozgása közben a 42 vezetőléceken csúszik. A • 21a henger által hajtott 45 szitaszalag a lejtős pályaként kiképzett 42 vezetőléceken felfelé haladva úgy illeszkedik a 42 vezetőlécekhez, hogy a szitaszalagon levő folya-35 dék a szitaszalag szélét megkerülve nem tud a Vezetőlécek felső felületén a lécek közötti térbe folyni. Az álló 24a mérőedény két oldalfalának alsó vége közé beilleszkedő 44 szalagfeszítőhenger az oldalfalakkal folyadékot át 40 nem eresztően zár, ezért a 12 adagolóedényből a 46 térbe betöltött, mérni kívánt keverék fo. lyadékrésze csak a 45 szitaszalag lyukjain keresztül tud a szalag felső ága alatt, levő 26a tálba, majd innen a 27 csövön át a 28 méro-45 hengerbe folyni. Az 1. ábra szerinti kivitel mérési módszerétől a 2. és 3. ábrákon vázolt kivitel módszere annyiban tér el, hogy az utóbbinál a 45 szitaszalag folyamatos mozgása következtében min-50 dig van a keverék alatt el nem tömődött lyukú szitafelület, tehát bármilyen finomra őrölt is az alapanyag, a keverékből — ha erre elég időt adnánk — minden folyadék átcsurogna a szitaszalagon. Ez az eltérés azonban nem lényeges, 55 mert a gyakorlatban változatlan szerkezeti jellemzőkhöz mindig azonos időket ((pl. átfolyási stb.) tartva kísérletileg határozzuk meg, hogy a nyert mérési értékekhez milyen keresett jellemző értékek tartoznak. 60 A 2. és 3. ábrán vázolt kivitelnél a meghatározott átfolyási idő éltelte után a 22 hajtómű által megfelelő közlőmű segítségével elfordított 47 emelőszegmens "a 19a henger tengelyével mereven összekötött tengelyű 21a hengert pl. a 65 19a henger tengelye körül a 48 nyíl irányában 3