151573. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savjellegű oxidokkal rendelkező fémek, különösen wolfram izzótestek felületfényesítő kezelésére, polirozására kémiai úton

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1963. VI. 24. Közzététel napja: 1964. IV. 25. Megjelent: 1965. VII. 01. (EE—1023) 151573 Szabadalmi osztály: 48 a 1—4 Nemzetközi osztály: C 23 g Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Neugebauer Jenő vegyészmérnök, Budapest, Kiss András vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Egyesült Izzólámpa és Villamossági ri, Budapest Eljárás savjellegű oxidokkal rendelkező fémek, különösen wolfram izzótestek felületfényesítő kezelésére, polírozására kémiai úton 1 Izzólámpák wolfram izzótesteinek, wolfram izzóspiráljainak, általában híradástechnikai wolframalkatrészeknek átlagos élettartama növelhető és a spot-hibából eredő korai lámpakiégé^ sek csökkenthetők a wolfram felületének polírozásával. A wolframhuzal polírozása kedvezően befolyásolja a megmunkálási tulajdonságokat is: törékenység, szakadékonyság csökken. Ismert dolog, hogy a különböző fémek felületét kémiai, ill. elektrokémiai kezeléssel fényessé lehet tenni. Wolfram esetében azonban jelenleg csak viszonylag gazdaságtalan elektrokémiai eljárások ismeretesek. Ilyen például a lúgos trinátriumfoszfátos vagy krómkénsavas elektrolittal végzett polírozás, ahol a wolframot anódnak kapcsolva kb. perc nagyságrendű idő szükséges fényes felület eléréséhez. Ha huzalt akarunk ily módon polírozni — tehát folyamatos áthúzómódszernél — rendkívül alacsony sebesség alkalmazható csak, ha pedig wolframtestekről van szó, akkor egyrészt a művelet igen lassú, másrészt több darab egyidejű kezelésénél az egyenletes áramellátás megoldása nehézkes. Jelen szabadalom szerinti eljárás célja, hogy a felsorolt nehézségeket kiküszöbölve, a wolfram polírozását tisztán kémiai úton tegye lehetővé. Az eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy a wolfram kémiai tulajdonságainak megfelelő oxidáló anyagokat tartalmazó lúgos oldatok a lúg és az oxidáló anyag koncentrációviszonyának bizonyos értékeinél tisztán kémiai úton oly módon oldják a wolfram felületét, hogy az fényes lesz. Az irodalomból metállo^ gráfiai maratóoldatként ismeretes kálilúg-vörös-5 Vérlúgsó oldat például, alkalmasan megválasztott lúgoxidáló anyag molaránynál az irodalomból ismert szövetstruktúra-kiernelő hatással ellenkezőleg: egyenletes, sima felületet ad. Ez az eredmény azonban csak bizonyos fel-10 tételek teljesülése esetén mutatkozik, éspedig: Két anyag hatására végbemenő reakcióban lefolyó oldásnál akkor lép fel a kívánt polírozó hatás, ha a fémfelületre diffúzióval odajutó bidroxi-lionok molaránya az oxidáló iónokhoz 15 képest nem haladja meg az oxidációhoz és az oxid oldásához szükséges sztöchiometrikus ttolarányt. Ez még abban az esetben is így van, ha az oldatot keverik, mert a fémfelülethez csatlakozó kb. 10—10 mikronos folyadékréteg 20 akkor is áll, és így ezen keresztül csak diffúzióval juthatnak el az oldáshoz szükséges ionok. Ennek alapján az eljárás szempontjából ked-ML vező lúgoxidáló anyag molarány ( ) felső ha-Mo tára az 25 X^X? W~ "ö~ ^ cL 30 képlettel számítható, ahol 151573