151559. lajstromszámú szabadalom • Zajgenerátor beszéd, zene, távíró- vagy egyéb információk átvitelére szolgáló berendezések vizsgálatára

151559 4 teljesítmény eloszlása tetszőlegesen formálható — a példában átkapcsolható egyenletessé, valamint az emberi beszédenergia eloszlásának megfelelővé — és erősíthető. Egy példaképpen! zajgenerátor elvi felépítését az 1. ábra, a zajspektrumok leszármaztatását a 2. ábra. szerint magyarázzuk, míg a 3. ábra a zajgenerátor önzajerősítője és az egyes modulátorok közé iktatott elválasztó hibrid fokozat egy példaként! megvalósítási alakjának áramköri vázlata. A példában a 8—24 kHz-es frekvenciatartományban egyenletes amplitúdó-eloszlású zajspektrumot előállító 1 önzajerősítő kimenetére a 2 elválasztó hibridáramkör csatlakozik, amelynek kimenetére kapcsolódnak a 3, 4 és 5 modulátorok. A modulátorokat olyan segédfrekvenciákkal kell táplálni, hogy a moduláció eredményeképpen a hangfrekvenciás tartományba jutó zajspektrum. — pl. 0,1—4 kHz — az 1 önzajerősítő egyenletes zajtartományából, de annak más-más' helyéről származzon. A vivőfrekvenciás technikában hasonló feladat megoldása a modulátorok elé kapcsolt sávszűrőkkel történik. A példa szerinti esetben az ismert megoldás szerint a 3 modulátor elé — amelynek segédfrekvenciája 12 kHz — egy 8—11,9 kHz áteresztő sávú szűrő beiktatása szükséges. Ebben az esetben a 12 kHz alsó oldalsávja tevődik át a hangfrekvenciás tartományba i(például a 9 kHz környezetének zaja kerül a 3 kHz környezetébe). A többi modulátornál is ehhez hasonlóan kell eljárni, vagyis a 4 modulátor elé 12—15,9 kHz-es sávszűrő, az 5 modulátor elé 16—19,9 kHz-es sávszűrő beiktatása szükséges. A háromféle sávszűrő alkalmazása igen költséges megoldásit jelent, ezért a találmány szerinti zajgenerátorban nem alkalmazunk sávszűrőket, hanem olyan megoldást, amely jóval olcsóbb és a vivőfrekvenciás technikában információ átvitelnél alkalmazása kizárt, mivel az információt felismerhetetlenné teszi. A találmány szerinti megoldásban a segédfrekvencia alsó és felső oldalsávja együttesen transzponálásra kerül, mégpedig a két oldalsáv egymásra szuperponálódva. A szuperpozíció eredményeképpen létrejön egy olyan zaj spektrum, amely a két oldalsáv zajspektrumának eredője. iMiután mindkét oldalsáv zajspektruma fehérzaj, az eredő zaj spektrum, is fehérzaj lesz 1(2. ábra). Például a 12 kHz segédfrekvencia alkalmazásakor a 0,1—4 kHz tartományba a 8—11,9 kHz és a 12,1—16 kHz tartományokból származó fehérzaj jut úgy, hogy az, I zajforrás 3 kHz környezetének zaja az önzajerősítő 9 és 15 kHz környezetéből származik. Egymástól eltérő segédfrekveneiák (pl. 12, 16, 20 kHz) alkalmazásakor az L, IL, III. zajforrások zaja az önzajerősítő más-más tartományából származik, így ezek egymástól függetlenek, inkoherensek. Amennyiben a modulátorokat sávszűrők előzik meg, úgy ezeknek bemenete a szűrőmegoldástól függően sorban vagy párhuzamosan kapcsolható az erősítő kimienetére. Miután a találmány .szerinti kapcsolásban nincsenek sávszűrők, a modulátorok egymáshoz és az erősítőhöz, való közvetlen kapcsolása az erősítő változó terhelését és .a modulátorok segédfrékvenciái-5 nák egymásra hatását eredményezné. Ennek elkerülésére szükséges a 2 elválasztó hibridárarnkör közbeiktatása, amelynek kapcsolása a 3. ábrán látható. A példa szerinti megoldásban az elválasztó 10 fokozat három transzformátort tartalmaz, amelyeknek primer tekercsei egymással sorba kapcsolva csatlakoznak az 1 önzajerősítő kimenetére, szekundér jeik pedig külön-külön a 3, 4 és 5 modulátorra. A példa szerinti megoldásbari 15 a 2/3 transzformátor a 3 modulátorra, a 2/4 transzformátor a 4 modulátorra és a 2/5 transzformátor az 5 modulátorra csatlakozik. A transzformátorok szekunder tekercsének egyik ága, amint ez az ábrán látható, közösítve van, a 20 másik ága pedig egy-egy R ellenálláson keresztül kerül közösítésre. Az R ellenállások szerepe a hibrid egyensúly biztosítása, amelynek következtében a 3, 4 és 5 modulátorok egymásra nincsenek hatással. Az egyik transzformátorra 25 adott jel egy másik transzformátorra két úton jut, egyrészt a transzformátorok primer tekercsein, másrészt a szekunder tekercsek közösített és az R ellenállásokon át összekötött ágán. Az R ellenállás értékét úgy kell megválasztani, 30 hogy a két úton jutott jel kioltsa egymást. Ezt a méretezést a hibrid, kapcsolásoknál szokásos ismert módon kell elvégezni. A modulátorokat 6a, 6b, 7a, 7b, 8a és 8b kapcsolók követik (1. ábra), amelyek lehetővé 35 teszik egymástól függetlenül a tetszőleges karakterisztikájú 9, 10, 11 szűrők — a példában a beszédkarakterisztikának megfelelő — be-, ill. kiiktatását. A kapcsolók után 12, 13, 14 erősítők kap-40 csolódnak a kívánatos átviteli sávval — a példában 0,1—4 kHz •— változtatható erősítéssel és így az I, II, III zajforrások teljesítménye egymástól függetlenül szabályozható. 45 Szabadalmi igénypontok: 1. Zajgenerátor kapcsolási elrendezése tetszőleges számú és tetszőleges, amplitúdó karakterisztikával rendelkező, egymástól független 50 hangfrekvenciás zajforrás előállítására egy szélessávú, magasabb frekvenciatartománya, egyenletes önzaj eloszlású erősítő spektrumából multiplikált moduláció segítségével, azzal jellemezve, hogy az önzaj erősítőre '(1) olyan elválasztó fo-55 kozat ;(2) kapcsolódik, amely a modulátorok számával megegyező számú transzformátort <2/3; 2/4 és. 2/5) tartalmaz, ezeknek primer tekercsei egymással soirbakapcsolva az önzajerősítő (1) kimenetére, szekunder jeik pedig kü-60 lön-külön egy-egy modulátorhoz, i(!3, 4 és 5) csatlakoznak, s valamennyi szekunder tekercs egyik kivezetése közösített, míg valamennyi szekunder tekercs szabad '(másik) kivezetése egy-egy ellenállás !(R) útján további közös pontes ra csatlakozik, miközben az ellenállások '(R) a