151548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új diizotiocianátok előállítására

151548 alkalmazunk, hogy a megfelelő tiocianát keletkezését elkerüljük. Az (I) általános képletű vegyületek sztereoizomér alakjait a fent említett eljárások alkalmazásával oly módon nyerhetjük, hogy vagy a megfelelő sztereoizomér alakú kiindulóanyagot alkalmazzuk, vagy pedig az előállított izomérelegyet önmagukban ismert eljárásokkal a sztereoizomér alakokra bontjuk szét. Az (I) általános képletnek megfelelő új diizotiocianátok érdekes kemoterápiás tulajdonságokkal rendelkeznek; e vegyületek különösen mint anthelmintikus (féreg-ellenes) szerek mutatnak nagyfokú aktivitást, különösen a Cestoda-íajú élősdiek ellen; emellett e vegyületek fungicid (gombaölő) szerekként is jól alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 2. példa: kristályosítás után 15,5 g transz-alakú 1,4-diizotiocianato-ciklohexánt kapunk, amely 146 C°on olvad. A fenti eljárás egyik kiinduló anyagaként al-5 kalmazásra kerülő transz-alakú 1,4-diamino-ciklohexánt A. T. Nielsen [J. Org. Chem. 27, 1998 (1962)] módszere szerint állíthatjuk elő. lü 25 60,0 g cisz-alakú semleges 1,4-diamino-ciklohexán-adipát és 112,0 g kalciumkarbonát 325 ml vízzel készített szuszpenziójához lassan, ke-= verés közben hozzáadunk 52,0 g tiofoszgént, mi- 30 közben a hőmérsékletet 0 C° és 10 C° között tartjuk. A reakció lefolytatása céljából azután az elegyet 16 óra hosszat keverjük 25 C° hőmérsékleten. Utána 400 ml kloroformot adunk a reakcióelegyhez, az oldhatatlan részt kiszűr- 35 jük, 200 ml vízzel, majd 100 ml kloroformmal mossuk és a mosófolyadékokat egyesítjük a szüredékkel. A kloroformos fázist dekantálással elkülönítjük és vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd vákuum (25 mm Hg-oszlop nyo- 40 más) alatt bepároljuk. A kapott olajszerű maradékot 500 ml metilénkloridban oldjuk és az így kapott oldatot egy 4 cm átmérőjű, 360 g különleges kromatográfiai alumínium oxidot tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. 45 Az oszlopon rögzítődött terméket 780 ml raetilén-kloriddal eluáljuk, majd az eluátumot vákuum (25 mm Hg-oszlop nyomás) alatt szárazra pároljuk be. A kapott maradékot 50 ml diizopropiléterből átkristályosítva, 13,3 g cisz-alakú 50 1,4-düzotiocianáto-ciklohexánt kapunk, amely 60—62 C°-on olvad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő cisz-alakú 1,4-diamino-ciklobexánt A. T. Nielsen [J. Org. Chem., 27, 1998 55 (1962)] módszere szerint állithatjuk elő. 60 Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, kiindulóanyagként azonban 16,7 g transz-alakú 1,4-diamino-ciklohexánt, 44,2 g kalciumkarbonátot és 35,4 g tiofoszgént alkalmazunk. Ily módon ciklohexánból történő át- 65 3. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, kiindulóanyagként azonban 115,0 g transz-alakú Í,4-bisz-(2-amino-etil)-ciklohexánt, 148,6 g kalciumkarbonátot és 176,6 g tiofosz-15 gént alkalmazunk. Ily módon kromatográfiai tisztítás és ciklohexánból történő átkristályosítás után 92 g transz-alakú l,4-bisz-(2-izotiocianáto-etil)-ciklohexánt kapunk, amely 52—53 C°~ on olvad. 20 A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő transz-alakú l,4-bisz-(2-amino-etil)-ciklohexán P. P. Garcia és J. H. Wood [J. Org. Chem. 26, 4167 (1961)] módszere szerint állítható elő. 4. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, kiindulóanyagként azonban 32,8 g ciszalakú l,4-bisz-(2-amino-etil)-ciklohexánt, 38,6 g kalciumkarbonátot és 44,5 g tiofoszgént alkalmazunk. Ily módon kromatográfiai tisztítás és petroléterből történő átkriatályosítás után 20,0 g cisz-alakú l,4-bisz-(2-izotiocianáto~etil)-ciklohexánt kapunk, amely 38—39 C°-on olvad. A fentiek során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő ],4-bisz-(2-amino-etil)-cíklohexán (cisz-alak) P. P. Garcia és J. H. Wood [J. Org. Chem. 26, 4167 (1961)] módszere szerint állítható elő. 5. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, kiindulóanyagként azonban 18,7 g ciszalakú l,4-bisz-(aminometil)-ciklohexán-dihidrokloridot, 26,1 g kalciumkarbonátot és 20,9 g tiofoszgént alkalmazunk. Ily módon kromatográfiai tisztítás és ciklohexánból történő átkristályosítás után 12,7 g cisz-alakú l,4-bisz-(izotiocianáto-meti)-ciklohexánt kapunk, amely 84—86 C°-on olvad. A fenti eljárás egyik kiindulóanyagaként alkalmazásra kerülő cisz-alakú l,4-bisz-(arninometil)-ciklohexán R. Malachowski és mtsai. [Br. 71, 759 (1938)] módszere szerint állítható elő. 6. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozunk, kiindulóanyagként azonban 32,3 g 2