151546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tiofoszforsavészter-származékok előállítására
151546 3 4 zunk. Amennyiben a (III) általános képletnek megfelelő tiol helyett annak valamely alkálifém^Sizármazékát használjuk kiinduűöanyagként, úgy a kondenzációt kondenzálószer alkalmazása nélkül is lefolytathatjuk. 5 2. Valamely, az alábbi (IV) képletnek megfelelő tiofoszforsav-származék (CH3 0) 2 P—SH (IV) I! S alkálisóját, különösen nátrium-, kálium- vagy ammóniumsóját valamely, az alábbi (V) általános képletnek megfelelő reakcióképes észterrel R R2 i Y—CH2 CH,—S—C— CO—N (V) | \ Rí R.-i — e képletben Y valamely reakcióképes észtermaradékot, mint halogénatomot vagy kénsavészter- vagy szulfonsavészter-maradékot (pl. ptoluolszulfoniloxi-csoportot) jelent, míg R, R1; R2 és R 3 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel, — reagáltatjuk. Ezt a reakciót előnyösen szerves oldószeres közegben, pl. valamely alifás alkoholban vagy ketonban, az alkalmazott oldószer forrpomjának megfelelő hőmérsékleten folytathatjuk le. Dolgozhatunk azonban vizes közegben is, előnyösen enyhe melegítés mellett. 3. Valamely, az alábbi (VI) általános képletnek megfelelő tiofoszforsavésztert (CH3 0) 2 P—S—CH 2 CH 2 Y (VI) S — ahol Y jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — valamely, az alábbi (VII) általános képletnek megfelelő vegyülettel R . R, ! / " HS—C—CO—N I \ Rí R3 — ahol R, R1; R 2 és R 3 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — reagáltatunk. Ezt a reakciót előnyösen a 2. pontban leírt eljárásmód esetében említett körülmények között folytatjuk le. Az (I) általános képletnek megfelelő új tiofoszforsavészterek értékes parazita ölő tulajdonságokkal rendelkeznek, emellett a melegvérű állatokkal szemben igen kevéssé toxikusak. Így e vegyületek előnyösen használhatók belsőleg az állati szervezetben élősködő arthropodákkal fertőzött állatok gyógykezelésére; az ilyen élősdiek példáiként főként a szarvasmarhákat megtámadó, azok lefogyását és tejhozamának csökkenését okozó Hypodermia bovis, a Dermatobia gastrophilus, Dermatobia hominis, a juhokat megtámadó Oestrus ovis, továbbá a háziállatokat megtámadó és számos veszedelmes fertőzés hordozójaként szereplő szúnyogok és tetvek említhetők. A találmány szerint előállítható vegyületek lehetővé teszik mindezeknek az élősdieknek az irtását; e vegyületek különösen hatásosaknak mondhatók abból a szempontból, hogy az említett élősdiek valamennyi fejlődési alakját elpusztítják és hatásukat az élősdiekkel szemben már olyan adagokban kifejtik, amelyek a kezelt állatokra nézve még ártalmatlanok. E vegyületk orális, parenterális úton vagy helyileg alkalmazhatók, a kezelendő állat természetétől és az elpusztítandó élősdi fajtájától függően; az (I) általános képletű hatóanyagokat általában olyan készítmények alakjában alkalmazzuk, amelyek a hatóanyag mellett hígítószereket vagy egyéb szokásos gyógyszerészeti segédanyagokat tartalmaznak. A találmány szerinti hatóanyagok orális beadásra szolgáló készítmények esetében oldatokban, szuszpenziókban vagy emulziókban alkalmazhatók, ez utóbbiak vizes, szerves vagy vizesszerves közegekben készíthetők. E készítményeket közvetlenül vagy kapszulákban kiszerelt alakban adhatjuk be az állatoknak. Elkészíthetők ózonban az orális alkalmazásra szolgáló készítmények porok vagy szilárd koncentrátumok alakjában is, amelyek a hatóanyag mellett szilárd, por alakú hígítószereket tartalmazhatnak; ezeket a készítményeket az állatok táplálékához keverhetjük. A perkutan beadásra szolgáló készítmények oldatok, szuszpenziók vagy emulziók alakjában készíthetők el, ez. utóbbiak egy vagy több felületaktív anyagot is tartalmazhatnak. Az ilyen készítményeket, esetleg felhígítás után porlasztással vag3' közvetlenül folyadék alakjában vihetjük fel a kezelendő állat bőrére. Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászati adagja a kezelendő állat és az elpusztítandó élősdi fajtájától, valamint a beadás módjától függ. Orális beadás esetében általában 20—50 mg/kg, perkutan kezelés esetén pedig 25—100 mg/kg lehet az alkalmazott adag menynyisége. Rendszerint elegendőnek bizonyul a hatóanyag egyszeri beadása, bizonyos esetekben azonban előnyös lehet a kezelésnek az első beadás után 8 nappal történő megismétlése. A por alakú készítmények alkalmazása esetén előnyös lehet a kezelést kisebb adagokkal huzamosabb ideig folytatni. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivileli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 22,8 g ammónium-dimetilditiofoszfátot 175 ml vízben oldunk, az oldathoz 23,5 g N-metil-5--klór-3-tia-2,2-dimetil-valeramidot adunk és az 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
