151530. lajstromszámú szabadalom • Égetett magnéziából való tűzálló téglák, tömbök és masszák, és eljárás előállításukra
•3 151530 4 MgO-tartalmú magnéziában kívánatos. Az égetett anyag 2,9-nél nagyobb, célszerűen 3,0-nál nagyobb térfogatsúllyal rendelkezik, és a dolomitnak, ill. mésznek legalább egy része olyan, különálló részecskékként van benne jelen, amelyek magasabb mésztartalommal, rendelkeznek, mint átlagosan az egész égetett termék. Ezeket a magasabb mésztartalmú részecskéket fizikai úton, pl. mágneses kezeléssel, vagy egyéb módon eltávolítjuk az égetett termékből. A visszamaradó anyag 88 súly%-nál több magnéziumoxidot tartalmaz, és minthogy a mésztartalmú részecskéket eltávolítottuk belőle, felhasználható tégla előállításara olyan módon, hogy vízzel megnedvesítjük és téglákká préseljük. A visszamaradó anyag egy jellemző összetétele a következő: Si02 0,7 súly% Fe2 0 ;! 6,8 súly% A12 0 3 0,7 súly% CaO 2,4 súly% MgO (különbség) 89,4 súly% A melléktermékként elválasztott részecskék összetétele a következő lehet: Si02 Fe2 0 3 AI2O3 CaO 0,5— 2,0 súly% 5,0— 8,0 súly% 0,5— 1,0 súly% 5,0—10,0 súly% MgO {különbség) 80,0—88,0 súly% Ezek a részecskék nem alkalmasak téglák közvetlen előállítására, mert nem egyforma alakúak; színük fehér vagy barna. A mész nincs bennük egyenletesen eloszolva, és az elemzéssel kimutatható fázisok nem. állnak bennük egyensúlyban. Amikor az ilyen terméket, ill. az ilyen részecskéket megőröljük, és vízzel való nedvesítés után téglákká alakítjuk, a szabad mész a vízzel reagál, és a téglában repedések képződnek. A találmány szerint a kapott melléktermékeket előnyösen forgókemencében még egyszer kiégetjük, hogy a termékben fellelhető fázisokat közelebb vigyük az egyensúlyi állapothoz. Ilyen feltételek mellett, ill. egyensúlyi állapotban a mész dikalciumszilikátot képezve reagál a kovasavval, miközben kismennyiségű trikalciumszilikát is keletkezhet, és a vasoxid, valamint a még reagálatlan mész dikalciumferritet képez, amelynek mennyisége meghaladja a másodszori égetés során kapott termék 5 súly %~át. Az ilyen módon a melléktermékből kapott, vagyis második égetési termék 88 súlyzónál kevesebb magnéziumoxidot tartalmaz. A melléktermékeket forgókemencében, előnyösen 1350 C° fölötti hőmérsékleten lehet kiégetni. Annak érdekében, hogy az eredmény optimális legyen, vagyis az égetés folyamán a mésztartalom a lehető legegyenletesebben oszoljon el az anyagban, az égetőkemencébe beadagolt szemcséknek 4 mm-nél kisebb szemcsemérettel kell rendelkezniük. A kemencébe beada-10 15 2\j 25 30 35 40 45 50 55 60 65 golandó aprított anyagot égetett magnéziávai és magnéziumszulfáttal, vagy szulfit szennylúggal, vagy egyéb szerves kötőanyagokkal adott esetben bríkettálni lehet, és az így kapott brikettált anyagot aknás kemencében ki lehet égetni. Az égetést olyan módon szabályozhatjuk, hogy kb. 3,20 térfogatsúlyú tömör terméket kapjunk; kívánt esetben azonban kisebb, kb. 2,90 körüli térfogatsúlyú terméket is előállíthatunk. Az ezen égetés után kapott terméket felhasználhatjuk olyan tűzálló téglák és masszák előállítására, amelyek alkalmasak oxigénbefuvással végzett acélelőállításra használt kemencékben, pl. LD-kcnverterekben, Kaldo-konverterekiben, stb. történő felhasználásra. Téglák előállítása céljából az égésterméket, vagyis a második égetés után kapott magnéziát megőröljük, majd olyan vízzel, amely kötőanyagot, pl. kénsavat tartalmaz, megnedvesítjük, és ezt követően téglákká préseljük. A kapott téglákat további égetés nélkül is felhasználhatjuk, azonban beépítés előtt kemencében ki is égethetjük őket. Ha kátránnyal kötött téglákat akarunk kapni, a második égésterméket forró kátránynyal elegyítjük, és az így nyert elegyet előnyösen 300 kg/cm2 -nél nagyobb nyomással téglákká préseljük, amelyek lehűlés után közvetlenül felhasználhatók. A másodszor kiégetett magnéziában található dikalciumferrit-mennyiséget olyan módon határozzuk meg, hogy először kiszámítjuk annak a mésznek a mennyiségét, amely ahhoz szükséges, hogy a jelenlevő kovasavat dikalciumszilikát képződése közben lekösse, majd ezt a mennyiséget levonjuk a teljes mészmennyiségből, és ilyen módon megkapjuk a fölös mészmennyiséget. Feltételezzük, hogy ez a fölös mészmennyiség alakul át dikalciumferrítté a vasoxiddal való reakció következtében. A jelenlevő csekély aluminát-mennyiségek tetrakalcium aluminátferritet i(brownmilleritet) képeznek, azonban ezt a vegyületet a számított dikalciumferrit-mennyiségben foglaltnak tekinthetjük. Legjobb eredmények elérése érdekében a kovasav mennyisége célszerűen 2 súly% alatt legyen. A találmány szerinti eljárással előállított téglák elsősorban oxigénbeíuvásos konverterekben használhatók ugyan fel, azonban olyan területeken is felhasználhatók, ahol kátránnyal kötött dolomittéglák, vágy masszák, vagy dolomitos magnezitből készített téglák vagy maszszák nyernek felhasználást, így pl. elektromos ívfénykemenoék falainak előállítására szolgáló nagy tömbök, vagy egyéb tömbök készítésére is. A jelen találmányi leírásban az égetett magnéziára vonatkozó elemzési adatok égetett alapra, vagyis izzítási veszteség nélküli menynyiségre vonatkoznak. A magnézia %-os MgO-tartalmát a különbség alapján határozzuk meg, vagyis olyan módon, hogy a kovasav, ferrioxid, aluminát és mésztartalom külön elem-2
