151513. lajstromszámú szabadalom • Hidrometallurgiai eljárás nehézfémoxidok kinyerésére gyenge minőségű ércekből
o MAGYAR NÉPKÖZTÄKSASÄG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYi HIV AI At, BÄDALM! IÍRÁS Bejelentés napja: 1960. I. 18. Közzététel napja: 1964. II. 22. Megjelent: 1965. VII. 01. (WI—94) 151513 Szabadalmi osztály: 40 a 1—2 Nemzetközi osztály; C 22 b Decimái osztályozás Wieder Nándor oki. kohómérnök, Miskolc Hidrometallurgiai eljárás nehézfémoxidok kinyerésére gyenge minőségű ércekből A találmány tárgya eljárás gyenge minőségű, tűzi feldolgozásra alkalmatlan, vagy tűzi úton csak költségesen feldolgozható ércek nehézfémtartalmának oxid alakban történő kinyerésére bepárlás nélküli körfolyamatos eljárásban. Ismeretes, hogy a gyenge minőségű oxidos, hidroxidos, karbonátos, szilikátos vagy szulfidos ércek tűzi feldolgozása nem gazdaságos. Minthogy azonban ezek az ércek viszonylag igen nagy mennyiségekben állnak rendelkezésre, a dúsabb érctelepek kimerülésével, ill. ilyenek hiányában előbb-utóbb sor fog kerülni ezek feldolgozására. Hazánkban már most is igen nagy jelentősége van minden olyan eljárásnak, amely lehetővé teszi a gyenge minőségű fenti ércek hasznosítását. A fizikai dúsító eljárások gyakran nem adnak megfelelő eredményt, ezért hidrometallurgiai dúsító módszerek alkalmazására lenne szükség, hogy a tűzi feldolgozáshoz lényegesen kevesebb meddő kerüljön, és így a fémelőállítás gazdaságos legyen. Az eddig ismert hidrometallurgiai eljárások azonban nem gazdaságosak, ill. nem alkalmasak nagytömegű érc feldolgozására. A feladat megoldását mostanáig az alábbi főbb módszerekkel próbálták megközelíteni: Termikus bontáson alapszik az az eljárás, amelynél a hasznosítandó fémet tartalmazó érc feltárása útján nyert szulfát oldatot bepárolják, majd a szilárd sót a fémszulfát bomlási hőmérséklete fölé hevítik. Ilyen módon termékül fémoxidot ós kéndioxidot kapnak. E módszer hátránya, hogy a bepárláshoz és a szül-5 fát elbontásához rendkívül nagy mennyiségű hőenergiára van szükség. Egy másik módszer szerint a szulfát oldatból ammóniával, ill. ammónium- vagy nátriumkarbonáttal ejtik ki a hasznos fémvegyületet. A 10 kapott termék fémhidroxid, ill. fémkarbonát és ammóniumszulfát vagy nátriumszulfát. Az előbbiből mésszel való főzéssel nyerik vissza az ammóniát. Ennek az eljárásnak hátránya, hogy az érc oldására használt teljes kénsav-15 mennyiség, továbbá — szóda alkalmazása esetén — a-kiejtésre használt nátriumkarbonát is elvész. A szulfát oldatból kénhidrogénnel vagy nátriumszulfiddal is ki lehet ejteni a fémet szul-20 fid alakban, azonban ez a módszer az eddig ismert eljárások esetében csak fémnyomok leválasztására alkalmas. Mangánércek feldolgozására használják a 25 Sweet-elj árast, amelynek lényege, hogy szilárd ammóniumszulfáttal pörkölik az ércet olyan hőmérsékleten, amelyen az kéntrioxidra és ammóniára bomlik. A kéntrioxid feltárja az érc mangántartalmát, míg az ammóniát a vízzel 30 kilúgozott mangán kiejtésére használják fel. A 151513
