151508. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés térképtisztázati rajzok, valamint más efféle rajzi elemeket tartalmazó műszaki jellegű rajzok készítésére

5 151508 6 takarómaszktartó foglalat. A maszktartó foglalat körbeforgatható. Körülforgatása kívülről kezelhető gombbal történik. A forgómozgást a —43— mozgásátvivőszerv továbbítja a maszktartó foglalat alsó pereméhez. A sablontartó foglalat váltós rögzítővel van ellátva, mely egyik állásában a maszktartó —10'— foglalathoz, másik állásában pedig az egyik kondenzorháztartó bakhoz köti a —9— sablontartó foglalatot. Így a —9— sablontartó foglalat a maszktartó —10— foglalattal együtt körülfordulhat, vagy pedig a maszktartó foglalat elfordulásától függetlenül mozdulatlan maradhat. A —10— maszktartó foglalat több, egymástól függetlenül elmozdítható takarómaszkot tartalmaz. A takarómaszkok kiképzése lehet olyan, hogy csupán a sablonok síkjával párhuzamos síkban saját helyzetükkel párhuzamos elmozdulásra képesek f(pl. a —.3'2'— csuszómaszk), vagy pedig a sablonok síkjával párhuzamos síkban saját helyzetükkel párhuzamos elmozdulást lehetővé tevő —33— szánokon egy képzeletbeli függőleges tengely körüli elfordulást is végezhetnek [(pl. a —34— forgómaszk). A szánra szerelt forgómaszk elforgatása a —-10!

— maszktartó foglalat kerületén elrendezett —31— forgatókoronggal végezhető. A forgatógomb és a forgómaszk között olyan mechanikus mozgásátvivőszerv van, melynek működése a forgómaszkot tartó szán bármilyen helyzetétől vagy mozgásától független. A 3. ábrán látható megoldásnál pl. a —38— karrendszer, továbbá az arra szerelt kis kerekek biztosítják, hogy az alkalmazott hajlékony mozgásátvivőszerv hossza ne változzék a szán elmozdulásakor. A párhuzamosan elmozduló maszkok mozgatása szintén a. maszktartó foglalat kerületén elhelyezett —31— mozgatőkorongokkal történik. A forgómaszkot tartó szánok mozgatása a példaképpeni kivitelnél .mechanikus távvezérléses megoldású. A távvezérlés alkalmazását az a körülmény teszi indokolttá, hogy a szánok mozgatása igen gyakori a készülék használatánál sokkal gyakoribb, mint a takarómaszkok egyéb mozgatásai. A távvezérlés alapelve a következő: A —42— fogaskoszorúpárok mozgatása kívülről kezelhető mozgatógombokkal történik. A mozgatógomb elfordításakor az öszszetartozó két fogaskoszorú osztóköre ugyanolyan hosszban, de egymással ellentétes irányban mozdul el. Ezt az elmozdulást a —37— differenciálházakban elhelyezett —36— differenciálművek továbbítják a —35— fogaskerekek segítségével a —33— szánoknak. A differenciálművek közbeiktatása azért szükséges, hogy a maszktartó foglalat körülforgatásánál fellépő forgások kiegyenlítődést nyerjenek, ily módon a maszktartó foglalat körülforgatása független legyen a forgómaszkokat tartó szánok elmozdulásától. A műszerfej —11— alapját a —41— porvédőlemez fedi be. A térképjeleket tartalmazó sablonok megvilágítása és leképezése .a műszerfej feletti —8— kondenzorházban alkalmazott fényforrásból a kondenzorlencséken keresztülmenő fénysugarakkal történik. A térképészeti eljárás munkamenete a következő : A piszkozati rajzra átlátszó borítólapot helyezünk. Ezen a borítólapon a 2. és 3. ábrák szerint vonalbontó segédeszközzel meghatározzuk és megjelöljük a vonalas térképelemek íveleje és ívvége pontjait, a kosárgörbék sugárátmeneti pontjait, valamint feltüntetjük minden körív mellett a segédeszközről leolvasható görbületi mérték jellemzőjét. Elkészítjük a névrajzszedési előírást, mely azonban az eddigiektől eltérően csak az egyedileg előforduló neveket tartalmazza. A térképen többször előforduló nevek szedését is csak egyszer szükséges elvégezni. A szedési előírás alapján névrajzsablonok készítendők. A készülék sötétkamrájában megfelelő méretű —18—• fényérzékenyített anyagot rögzítünk. A —17— piszkozati rajzot a —4— keretre rögzítjük. Ezután, a vetíteni kívánt rajzelemek sablonját elhelyezzük a —11— műszerfejben. A sablont úgy toljuk el a —9— sablontartóban, hogy a vetítendő rajzelem súlypontja a vetítőrendszer optikai tengelyének közelébe kerüljön. A kondenzorlámpa bekapcsolása után a rajzelem képe a —17— piszkozati rajzon megjelenik. A piszkozati rajz és fényérzékenyített anyag közös —4— tartókeretét eltoljuk úgy, hogy a kivetített kép a —17— piszkozati rajz megfelélő részére essék, ezután a sablont elforgatjuk. Az eltolást és forgatást váltakozva ismételgetjük, míg a vetített rajzelem fedésbe nem. kerül a piszkozati rajzbeli megfelelőjével. A sablon vetíteni nem kívánt részeit a —10'— takarómaszkokkal letakarjuk. Ezután végezzük el a —18— fényérzé.kenyített anyag 'megvilágítását. Az átmásolt rajzelemet a —17— piszkozati rajz borítólapján megjelöljük. A valamilyen okból át nem 'másolható, vagy tévesen átmásolt részleteket feltűnő jelöléssel emeljük ki. A teljes rajz átmásolása után a —18— fényérzékenyített anyagon levő latens rajzot előhívjuk. Eredményként pozitív jellegű oldalhelyes állású rajzot kapunk. Erről mérettartó átlátszó anyagra fénymásolatot készítünk és ily módon pozitív jellegű oldalfordított állású rajzhoz jutunk. A pótlásokat, javításokat és a retusmunkát ezen végezzük el, melyek elvégzése után felhasználásra készen rendelkezésre áll a sokszorosítási eredeti rajz. A pótlásokat megkönnyítik a piszkozati rajz borításán eszközölt jelölések. A készülék kiegészítő részei a sablonok. Ezek negatív jellegűek. A sablonok tartalmazzák az egyezményes jeleket, a legkülönfélébb csoportosítású térképelemeket, beleértve a térképeken gyakran előforduló számadatokat, szövegeket, rövidítéseket is. A vonalas térképelemeket a sablonok egyenes és különböző görbületi sugarú íves változatban tartalmazzák. A rajzok tartalmának elemekre bontása és sablonizálható rajzelemekként felhasználása igen nagy lehetőségeket nyújt. Így pl. szakte-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3