151481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy diszpercitásfokú oxidok víztaszítóvá tételére

s Kl«81 # portokat tartalmaz, gázalakú vagy könnyen -elgőzölögtethető anyagokkal, amelyek ezeket a csoportokat éterképződés, észterezés vagy acetálképződés közben lekötik, víztaszítóvá tehetjük. Ezekhez az anyagottdhoz tartoznak a formaldehid és a ketonok. Ezt a kezelést vagy a víz ill. vízgőz által létrehozott hidrolízissel egyidőben, vagy az után lehet alkalmazni. Épp így lehet előállítani vízmentes oxidokat gőz állapotban levő alkoholok segítségével mozgó vagy lebegtetett katalizátor ágyakban. Nincs eldöntve, hogy a pirölitikus úton előállított fém vagy metalloid oxidok a felületükön levő hidroxil csoportjaikat a kezelés után állandó formában például víztaszító tulajdonságokkal tartalmazzák. Hidroföb, finom eloszlású oxidot csak ritkán lőhet állandó formában előállítani, minthogy ezek nem a felületen levő OH csoportokkal történő kémiai reakció során, hanem esatk a felületen adszorbeált vízzel lefolyó reakció révén jönnek létre. Állandó víztaszítóvá tételt csak úgy lehet elérni, ha az kémiai változások során jön létre. 'Csak az ilyen kémiai változással hidrofobbá tett nagy diszperzitású oxidokat nem lehet vízzel például széntetrakloridból kirázni. Az egyéb, kémiailag a hidroxil csoportokkal nem reagált termékek äz ilyen kirázás során a vizes fázisba mennek, minthogy a széntetraklorid a felületén gyengén adszorbeált szerves (molekulát leoldotta. Hasonló megállapítás érvényes az egyéb anyagokkal történő átalakításra is, amelyek nem víztaszítóvá tevő szerek, és amelyeknél, ha egyáltalán reagálnak vízzel, a hidroxil csoport és az adszorbeált víz vagy halogén-hidrogén között a reakció akadályozva van. Azt találtuk, hogy fémek és/vagy metalloidok olyan nagydiszperzitásfokú oxidjainak, oxidjaik keverékeinek vagy kevert oxidjainak tulajdonságai, amely anyagok e férnék, ill. metalloidok illékony vegyületeinek gőz állapotban, hidrolizáló vagy oxidáló hatású gázok vagy gőzök jelenlétében végzett termikus elbontása révén készültek, a felületükön levő szaba3 vagy felszabaduló hidroxilcsoportjaiknak ezekkel reagálni képes anyagokkal |(|A)' fluidizált állapotban való reagáltatása útján tartósan megváltoztathatok, ha az oxidokat, oxidkeverékeket vagy kevert oxidokat, adott esetben a halogénéktől, hidrogénhalogenidoktól és adszorbeált víztől való minél alaposabb megszabadításuk után, oxigén kizárásával minél homogé^ nebben elkeverjük az említett A( anyaggal, a keveréket kevés vízgőzzel és adott esetben valamely bözömbös gázzal együtt egy reakciótérbe vezetjük, ott a kialakult fluidizált réteg szilárd részecskéit kb. 200 és kb. 800 C°,- előnyösen 400 ós 600 C° közötti hőmérsékletre hevítjük, a szilárd és a gáznemű részecskéket egymástól elválasztjuk és a szilárd terméket adott esetben utó-savtalanítjuk és megszárítjuk, miközben előnyösen^ elkerüljük, hogy kb. 200 C° alá »való lehűtése előtt oxigénnel érintkezzék. A találmány szerinti eljárás,-mint a fentiekből kitűnik, különösen olyan oxidok előállításánál használható, amelyek a továbbiak során a savtartalmüktól megszabadíthatok, pl. halogén és halogénhidrógén vegyületektől, amelyek •az «Leállítás közben, 'keletkeznek. Ezek a semlegesített oxidok a végső terméket tekintve 4 pH értéket mutatnak. A semlegesítés különböző ismert eljárások szerint például vízgőz segítségével reakciós csőben vagy pedig magasabb hőmérsékleten vitelezhető ki. Különösen előnyösen lehet a semlegesítést egy régebbi elírás szerint a német szabadalomnak megfelelően végrehajtani (D 35 883 IVa), amikor a reakciós térben mozgatott szuszpenziót felfelé áramló vízgőz hatásának vetjük alá, a vízgőz parciális nyomását inert »gáz hozzáadásával úgy állítjuk be 4S0 és 800° között, hogy a szenynyezéseket tartalmazó gázokat ez az áram magával vigye. Az így semlegesített oxidok az eljárás feeretein belül -olyan terméket heaaak létre, amelyek adszorbeált halogén-Mdpqgén tartalma a 0,5 súlyszázaléknál kevesebb az oxidra vonatkoztatva, általában ez a tartalom 0,1% alatt mozog. Továbbá a találmány szerinti eljárás során felhasználásra , kerülő oxidokat gyakorlatilag teljesen vízmentessé kell tenni, ami azt jelenti, hogy monomolekulárisnál kisebb vízréteget tartalmazhat a felületén, ami 200 om2

/g felület esetén 0,9%-nál kevesebb víztartalomnak felel meg. Ezt a feltételt az alapos semlegesítés automatikusan biztosítja különösen, ha ez a semlegesítés a D 35 883 IVa/12 G sz. német találmány szerint történt. Máskülönben bármelyik ismert szárítási módszer alkalmazható. Különösen célszerű a találmány szerinti eljárásnála vizmentesítést a kezelendő oxid előállítási eljárásához közvetlenül kapcsolni,, mert ebben az állapotban az adszorbeált vízmennyiség igen kevés. Ily módon a találmány szerinti kezelést -közvetlenül a cikloraozáshoz lehet kapcsolni. Különösen előnyös, hogy a savmentesítést és felületi kezelést nem szükséges külön lépésben elvégezni. A felületi kezelés reakciófeltételeit úgy lehet megválasztani, hogy. egyidejűleg folyjon le a savmentesítés és a víz eltávolítás. Utólagos savtalanítást is keresztül lehet vinni. A felület kezelése .az A-anyaggal,. amely a hidroxil csoportok átalakításához szükséges, kevés vízgőz jelenlétében történik, mert így a termikus kezelés folyamán tönkre ment hidroxil csoportok ismét kiépülhetnek. Ügy találtuk, hogy 100 m2

oxidfelületre körülbelül 0,5— 2,0 m mól víz szükséges. Célszerű olyan gázt használni, amelyik 10—ilOO g vizet tartalmaz köbméterenként. Az átalakításhoz, szükséges A-anyag mennyisége a felülettől és a kezeléstől .függ, például nagy diszperzitású kovasav esetében, amelynek a felülete körülbelül 200 m2

/g, 1 m mól/g szabad hidroxilcsoportot tartalmaz, amelyre, elméletileg 1 m mól/g A-anyag felépülése .szükséges. A gyakorlati kivitelnél 1,5 m mól/g anyagot szoktunk használni. A felhasznált vízgőzt célszerűen • valamilyen 10 15 -20 25 30 35 40 45 50 55 60 2