151468. lajstromszámú szabadalom • Hangszedőfej

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. V. 07. Közzététel napja: 1964. I. 25. Megjelent: 1965. VII. 01. (TO—591) 151468 W, ,. » SZábádálmi os 42 g 2—13 Nemzetközi öáztály: 6 10 j Decimái osztályozás: Tóth Miklós oki. gépészmérnök, Btid&pest ' Hangszedőfej Az indukción alapuló hangszedoféjek két cso­portba oszthatók, mégpedig .fluxusváltozáson alapuló és dinamikus (mozgótékercses) rendsze­rűekre. A fluxusyáltozáson alapuló fejekre jellemző, hogy a hangfrekvenciás feszültséget fluxusvál­tözás indukálja állótekercsben, dinamikus fe­jeknél viszont a tekercs mozdul el a mágneses térben, amelynek erővonalait metszi és ezáltal indukálódik benne a feszültség. A fluxusváltozáson alapuló hangszedőfejek­nél — mint ismeretes — nagy kimenő feszült­séget lehet elérni. Ezzel szemben igényes he­lyeken — például stúdiócélokra — egyáltalán nem alkalmasak, mert frekvenciamenetük és torzításuk lényegesen rosszabb, mint az ismert dinamikus fejeké. Dinamikus hangszedőfejeknél a frekvencia­menet lényegesen előnyösebb. Jóval kisebb a torzítás, mint a iluxusváltozásos hangszedőfe­jeknél. Ezzel szemben az ismeretes dinamikus hangszedőfejekkel mindössze 3—4 mV leadott feszültséget lehet elérni. -A találmány szerinti hangszedőfej az előbbi­ekben vázolt hátrányokat kiküszöböli és a két rendszer előnyeit kedvezően egyesíti magában. A találmány szerinti hangszedőfejjél ugyanis a fluxüsváltozásos hangszedőfejeknél elérhető frekvenciamenettel szemben lényegesen jobb frekvenciamenet biztositható. Különös előnye 10 15 20 25 30 az, hogy leadott feszültsége a szokásos dinami­kus hangszedőfejek által leadott feszültségnek többszöröse, általában 12 mV körüli érték. Ezt az előnyt a találmány szerinti hangszedő­fejnél azáltal érjük el, hogy permanens mág­nes mezejében hossztengelye körül elfordítha­tóan ágyazott, a tű befogadására alkalmas nyúl­vánnyal rendelkező lengő je olyan lágy vasmag, amelynek hossztengelye a mágneses mezőre merőlegesen elrendezett, a keresztmetszet súly­pontján átmenő két egymásra merőleges ten­gelye menti hosszmérete egymástól eltérő, to­vábbá azáltal, hogy a lágyvasmagon tekercs van elrendezve oly módon, hogy a tekercs tengelye merőleges mind a permanens mágne­ses mező erővonalaira, mind pedig a lágyvas­mag forgástengelyére. Az ilyen módon lágyvasmagból és tekercsből álló lengő egyesíti a iluxusváltozásos és dina­mikus rendszerek előnyeit, ugyanakkor a tor­zítás csekélyebb, mint a tiszta iluxusváltozásos hangszedőfejeknél. Ugyanis a lengő tekercsében annak a lágyvasmag hossztengelye körül való elforgatásánál két hatás összegeződik: egyrészt az erővonalak metszéséből keletkezik áram, másrészt a tekercsen bélül levő lágy vasmagban változik a mágneses erővonalak intenzitása és iránya és ez a tekercsben az érővönalmetszés­ből indukált áramra szuperpónálódik és a két hatás következtében a tekercs kimenő Végéin a 154468

Next

/
Oldalképek
Tartalom