151467. lajstromszámú szabadalom • Impulzusgenerátor, vezérelhető sűrűségű (impulzusfrekvenciamodulált) impulzussorozat előállítására
3 151467 4 pontjának feszültségét nemcsak a kondenzátorban levő töltés határozza meg, hanem a vezérlő feszültséggel arányos ürítési áram is, a kondenzátorral sorbakötött segédpentóda — katódellenállásán keresztül. Ez a jelenség rontja a vezérlő jel és az impulzusfrekvencia közötti linearitást, s olyan esetekben, amikor a megoldandó feladat természetéből kifolyólag két impulzus — időtartam között a vezérlő jel jelentős mértékben megváltozik .(integráló üzem), figyelembe nem vehető hibát eredményez. Meg kell itt még jegyezni azt, hogy a példakénti kapcsolás 3 pentódát, 1 triódát, 1 gáztöltésű feszültségstabilizátor csövet, 1 transzformátort és 2 diódát tartalmaz az ellenállásokon és kondenzátorokon kívül. Ismeretesek ezenkívül tisztán csak tranzisztorokkal — mint erősítőelemekkel —: kialakított megoldások is. Ezek használhatósága a kimenő impulzusfrekvencia alsó hatása szempontjából általában korlátozott, mivel konstrukciós okokból a tranzisztorok záróirányú átvezetése miatt nem készítettek olyan áramkört, amely 1—3 Hz-es frekvenciánál kisebb frekvenciáknál is a megkívánt pontosság megtartása mellett működni képes. A találmány célja a fenti hiányosságok egyidejűleg történő kiküszöbölése, s olyan kapcsolás létrehozása, amely biztosítja a billenési feszültség stabilitását, a visszafutási idő csökkentése céljából kis áramkorlátozó impedanciával rendelkezik, a halmozódáshoz szükséges pozitív visszacsatolás nem változik lényegesen a visszafutási idő alatt, integráló üzem esetén a frekvencia nem függ a billenés pillanatában levő vezérlőfeszültség értéktől, nem lép fel átvezetési (szivárgási) áram, ami a töltődő-ürülő kondenzátor áramát módosítani tudja, s a kapcsolás a fenti előnyös tulajdonságok megtartása mellett egyszerű és költség szempontjából alatta marad az említett jelenleg alkalmazott kapcsolások költségének. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti alapkapcsolást tünteti fel. A 2. ábra az 1. ábra szerinti alapkapcsolás tökéletesített kiviteli alakja. A 3. ábra a találmány szerinti kapcsolás váltakozó polaritású vezérlő jellel való vezérlésre alkalmas kiviteli változatát mutatja. A 4. ábrán látható tömbvázlat a találmány szerinti kapcsolás olyan kialakítását mutatja, amely a váltakozó polaritású vezérlő jel mindkét félperiódusát előjelhelyesen leképező impulzussereget szolgáltat. Az 5. ábra szerinti kapcsolás alkalmas nemlineáris frekvenciamodulációra, az előírt karakterisztikának húrjaival való megközelítésével. A 6. ábra szerinti kapcsolás az 5. ábra szerintihez hasonlóan nemlineáris frekvenciamodulációra ad lehetőséget közelítő függvény segítségével. A 7. ábrán látható tömbvázlatszerű kapcsolás a találmány szerinti kapcsolás előnyös alkalmazási lehetőségeire ad példát. A találmány szerinti kapcsolás felépítése a következő (1. ábra): az 1 vezérlőegység szolgáltatta, jelen esetben pozitív polaritású egyenáramú moduláló jelet a 3 elektroncső 2 rácsa és tápegység 14 kapcsa közé csatlakoztatjuk. Az elektroncső kátóderősítőként működik. A katód-, illetve az anódáram linearizálása céljából a katódköri 5 ellenállás nagyértékű (néhány kilóohm). A 4 ellenállás megfelelő értéke esetén a 4 és 5 ellenállások alkotta feszültségosztó ellenállás-lánc úgy tolja el á 3 elektroncső rácskarakterisztikájának munkapontját, hogy az indulóáramtól eltekintve az egész kivezérlés tartományában az elektroncső árama arányos a 2 rácsra adott moduláló feszültséggel. Ez az áram tölti az elektroncső ánódkörében elhelyezett 6 kondenzátort. A bemenő feszültség és az anódáram' között fennálló arányosságot nem rontja el az a körülmény sem, hogy a 6 kondenzátor töltésekor a 3 elektroncső anódfeszültsége fokozatosan lecsökken egy bizonyos értékkel — a kapcsolás konkrét kialakításától függően 10—20%-kal — a katódellenállás okozta nagy negatív áramviss^acsatolás miatt. A 6 kondenzátor negatívabb elektródája rá van kötve a 3 elektroncső katódjára a 16 közös pontban. Amikor a 16 közös pont feszültségének és a 8 elektroncső rácsán levő, a tápfeszültségről 9 és 10 ellenállásokkal leosztott feszültségnek a különbsége kisebb lesz, mint a 8 elektroncső zárófeszültsége, az elektroncsőben áram fog megindulni. Ez az áram a példeképpeni kapcsolásnál p—n—p típusú 7 tranzisztor bázisáramát képezi, az emitteren és a kollektoron is ennek az áramnak a többszöröse — a tranzisztor áramerősítésétől függően 25— 50-szerese — fog folyni. A kollektoráram következtében a tápegység 13 és 14 kapcsai közé iktatott 9 és 10 ellenállások alkotta ohmos feszültségosztó leágazásának feszültsége pozitivabb lesz. Ez a feszültségnövekedés jut a 8 elektroncső rácsára is, s így megnő az elektroncső árama. Ez erős pozitív visszacsatolást jelent, ami azt eredményezi, hogy igen rövid időn belül a rács feszültsége eléri a katód feszültségét. Ezután rácsáram kezd folyni, s a 6 kondenzátor töltésének legnagyobb része már nem a 8 elektroncső anódkörén, hanem a rácsán keresztül és a 7 tranzisztor kollektor-, illetve emitterkörén keresztül fog kisülni. A 8 elektroncső katód-rácskörének, mint diódának ellenállása és a tranzisztor belső ellenállása együtt nem tesz ki többet néhány száz ohmnál, tehát a kisülés igen rövid idő alatt zajlik le. A tápegység 13 és 14 kapcsai közé csatolt anódfeszültség célszerűen stabilizált. Azonban ha a 9 ellenállás helyébe Zenerdiódát, vagy más hasonló rendeltetésű stabilizáló elemet teszünk, amelyik stabil referencia feszültséget biztosít, akkor az anódfeszültség stabilizálása nem szükséges, mivel nagy anódfeszültségingadozás esetén is pontos marad a kapcsolás. A 11 csatolókondenzátor 12 szabad fegyverzetén minden kisüléskor megjelenik egy rövid ideig tartó meredek impulzus, s ezen impulzusok alkotják a 2 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
