151464. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves trifluorszilánok elkülönítésére, tisztítására és tárolására komplexképzés útján

T 3 151464 kvantitatív abszorpció alapfeltétele az, hogy fémfluoridet feleslegben alkalmazzunk. . A szárított komplexsókból vagy azok oldatai­ból a trifluorszilán hevítéssel, célszerűen pedig megsavanyítás útján szabaddá tehető, mimellett a szerves trifluorszilán gázalakban szabadul fel, vagy olaj formájában válik ki. Ha megsava­nyításra fluorsavat használunk fel és azt végül is a megfelelő hidroxiddal semlegesítjük, akkor a vizes oldat körfolyamatban ismét felhasznál­ható abszorpcióra. A találmány szerinti eljárás rendkívül széles alkalmazásterületen felhasználást nyerhet. Fel­használásával pl. szerves trifluorszilánokat desz­tilláció nélkül kvantitatív elkülöníthetünk a többi fluorszilán mellől. Ha például metiltri­fluorszilán és dimetildifluorszilán keverékét vi­zes ammóniumfluorid oldatba vezetjük, akkor az első vegyületet az oldat elnyeli, míg a má­sik vegyület változatlanul visszanyerhető. Ily módon a két szilikonszármazékot kvantitatív 'elkülöníthetjük, az oldat megsavanyítása után pedig veszteség nélkül ismét visszanyerhetjük az abban elnyelődött komponenst. A két szer­ves gyököt tartalmazó szilikonszármazékokhoz hasonlóan a megfelelő három szerves gyököt tartalmazó fluorszilánok sem abszorbeálódnak és ennek folytán hasonló módon szétválaszt­hatok. A szüíciumtetrafluorid a szerves fluor­szilánnal együtt az oldatban visszamarad, de megsavanyítás alkalmából ismeretes módon szi­likofluorhidrogénsavvá alakul át és a vizes ol­datban oldva marad. Szerves fluorszilánok elválasztása a talál­mány szerinti eljárással akkor jelent különleges előnyt, ha a fluorszilánok a metilfluorszilán­hoz hasonlóan gáz alakú állapotban vannak és relatíve nem túl magas hőmérsékleten forrnak. A fluorszilánok szétválasztásán kívül a talál­mány szerinti eljárás akkor is jól felhasznál­ható, ha komplexképzésre képes szerves fluor­szilánokat egyéb szennyezésektől vagy szeny­nyező komponensektől pl. szénhidrogénektől kell szétválasztani. Egy további különösen fontos alkalmazáste­rületet jelent könnyen illó szerves fluorszilánok tárolásának technikai megoldása. A szerves tri­fluorsziláriok jó része, amelyek mint pl. a metil-és etilszármazékok technikai jelentőséggel is bírnak, szobahőmérsékleten gáz alakúak. Mivel az ilyen anyagok feldolgozását nem lehet min­den esetben előállításukkal összekapcsolni, ál­landóan visszatérő problémát jelent ezeknek a vegyületeknek, a tárolása, amely mindmáig nin­csen megnyugtató módon megoldva. A találmány szerinti eljárással lehetővé válik ilyen vegyületek tárolóképes állapotra hozása oly módon, hogy a kicsapódó komplexsókat le­szívatjuk és a levegőn megszárítjuk. Komplex sók formájában és nedvességtől védett állapot­ban általában nagyon hosszú ideig tárolóképe­sek. Fémfluoridként ebben az esetben célsze­rűen olyan vegyületeket választunk, amelyek a káliumfluoridhoz hasonlóan nehezen oldható vegyületeket képeznek, mimellett eljárhatunk oly módón is, hogy először a komplexeket könnyen oldható formában állítjuk elő és ezek­ből az oldatokból a nehezen oldható vegyülete­ket megfelelő kationok hozzáadása útján ala­kítjuk ki. Mivel a találmány szerinti eljárással alkal­mazásra kerülő abszorpciós szerek egyszersmind fluorozó szerek is, így a fluorszilánok előállí­tása, tisztítása, ill. szétválasztása egy folyamat­ban együttesen kivitelezhető. Ha kiindulási anyagként klórszilánokat használunk fel, akkor abszorpciós, ill. fluorozó szerként olyan fluor­sókat választunk, mint az ammóniumfluorid, amely megfelelő feleslegben felhasználva a kép­ződő sósavat pufferolja. 1. példa: 65 g ammóniumfluoridot tartalmazó 143 g vi­zes oldatba 80 g metiltrifluorszilánt vezetünk be jéggel való hűtés közben. A vizes oldatból le­váló finom kristályos csapadékot jól leszívatjuk és jeges vízzel mossuk. Hozam 70 g (nem tel­jesen kiszárított állapotban). Az átkristályosí­tás és szárítás után kapott termék talált ana­lízisértékei a következőek: F: 54,67%, C: 6,76%, H:7,07% (az analízis során nitrogén jelenlété­ben a H-re kapott érték általában 0,5%-kal na­gyobb). A talált analízisértékek az alábbi kép­lettel egyeznek meg. (NH^ (CH3 SiF 5 ) (számí­tott analízisértékek: F: 54,54%, C: 6,90%, H: 6,37%). Az így kapott termék száraz lezárt mű­anyagtartályokban tárolható. Vízben jól oldó­dik, alkoholban azonban nem, vagy csak nehe­zen oldódik. Nedves állapotban vagy vizes ol­datban fokozatosan elbomlik. 2. példa: 52 g ammóniumfluorid et tartalmazó 115 g vi­zes oldatba 25 g metiltrifluorszilánból és 50 g trimetilfluorszilánból álló keveréket vezetünk be. A szobahőmérsékleten nem abszorbeált, szá­raz jéggel hűtött csapdában felfogott gáz (44 g) összetétele trimetilfluorszilán, ez gázkromato­gráfiás úton meghatározva mindössze 0,5% me­tiltrifluorszilánt tartalmaz. Az abszorpciós ol­dathoz végül 55 ml tömény salétromsavat cse­pegtetünk, miközben az abszorbeált gáz fel­habzással távozik az oldatból. A reakció to­vábbi 100 ml sav hozzáadásával teljessé tehető. A kifejlődő, 10%-OiS folysavban mosott metil­trifluorszilánt kondenzáljuk, ez desztilláció al­kalmával trimetilfluorszilántól mentesnek bizo­nyul. A hozam 22 g. A szétválasztás tehát egy­szeri feldolgozással kvantitatívnek tekinthető. 3. példa: 52 g ammóniumfluoridot tartalmazó 115 g vi­zes oldatba 25 g metiltrifluorszilanból és 50 g dimetildifluorszilánból álló gázkeveréket veze­tünk be, majd a nem abszorbeálódott gázt kon­denzáljuk. A feldolgozást a 2. példában leírt módon végezzük. 43,5 g dimetildifluorszilánt 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom