151429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás difenil-propionitrilszármazékok előállítására

151429 6 adagolunk 10 ml 10%-os nátriumhidroxid olda­tot, majd fél órán át forró vízfürdőn keverünk. Lehűlés után a felül úszó sárga olaj kikristá­lyosodik, ezt leszűrjük, vízzel mossuk, szárít­juk. A nyersterméket benzinből átkristályosít­juk. .A'-termék 2,12 g /?,#-bisz-(4-etoxifenil)-pro­pionitril. Op.: 72—73 C°. . 4. .50,60 g ^/-bisz-(4-aminofenil)-própionitril­hez hozzáadunk 210 ml cc. HCl és 250 ml víz, elegyét és féloldódásig szobahőfokon keverjük. Ekkor az oldatot sós-jeges fürdővel 0 \-2 C°­ra hűtjük, ezen a hőfokon keverés közben 20 perc alatt 31,0 g nátriumnitrit 130 ml-nyi vizes oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegyet 0 — +2 C°-on még 10 percig keverjük. Ezzel egyidejűleg a szokásos módón 214 g CuS04 -5 H 2 0-ból Cu 2 Cl 2 -t készítünk, melyet 800 ml cc. HCl és 350 ml víz elegyében fel-, oldunk. . , A réz-(I)-klorid oldatot vízfürdővel 40—45 C°-ra melegítjük, és ezen a hőfokon* keverés közben 40 perc i alatt becsepegtetjük a hideg diazóniumsó oldatot. A reákcióelegy erősen pe­zseg, barna olaj válik ki. A diazóniumsó oldat becsepegtetése után a reakcióelegyet ínég egy órán át 40—45 C°-on keverjük, majd lehűlni hagyjuk. A kivált barna olajat 2 X 150 ml klo­roformmal extraháljuk, a kloroformos oldatot '3X150 ml vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert lepároljuk, a maradékot vákuumban desztilláljuk. A főpárlat 46,5 g ß,ß­^bisz-(4-klórfenil)-propionitril, mely állás köz­ben kikristályosodik. Fp.: 225—226 C°/0,3 mm, Op.: 60—62 C°. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás difenil propionitril-származékok előállítására, amelyre jellemző, hogy az I. líépletet lásd a rajzmellékleten képletű vegyületeket (ahol X jelentése halo­gén, cianid-, As03H 2 , hidrazino-, vagy —Y—Z 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 képletű csoport, melyben Y jelentése oxigén, vagy kénatom és Z jelentése hidrogénatom al­kil-, aralkil-, vagy cikloalkilcsoport) állítunk elő, oly módon, hogy /?/-bisz-(4-ammo-fenií)­-propionitrilt diazotálunk, majd az ily módon nyert diazóniumsó diazóniumcsoportjait ismert módszerekkel X csoportokká alakítjuk. 2. Az 1. igénypontban ismertetett eljárás fo­ganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a diazóniumcsoportokat vizes ásványi savval, elő­nyösen rézszulfáttartalmú 5—20%-os kénsavval 20—100 C°-on elfőzzük, miáltal olyan I. kép­letű vegyületet állítunk elő, melyben X jelen­tése—OH-cstoport. 3. Az 1. igénypontban ismertetett eljárás fo­ganatosítási módja; amelyre jellemző, hogy a diazóniumcsoportokat alkáli-etil-xantátokkal, előnyösen kálium-etilxantáttal reagáltatva, az ily módon nyert termék hidrolízisével — SH-csoportokra cseréljük ki. 4. Az 1—3. igénypontban ismertetett eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a diazóniumcsoportok OH-, ill. SH-csoportoktf"a történő kicserélése után e csoportokat alkil­halpgenidekkel, kénsav, foszforsav, vagy p-tolu­olszulfonsav alifás alkanolokkal képezett ész­tereivel, cikloalkil-halogenidekkel, vagy aralkil­halogenidekkel alkilezzük, aralkilezzük, vagy cikloalkilezzük. 5. Az 1. igénypontban ismertetett eljárás fo­ganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a diazóniumcsoportokat a megfelelő rézhalogenid­del halogénhidrogénsavas oldatban 20—100 C°­on, előnyösen 30—50 C°-on halogénre cserél­jük ki. 6. Az 1. igénypontban ismertetett eljárás fo­ganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a diazóniumcsoportokat alkáliarzenitekkel, elő­nyösen NagAsOs-mal reagáltatva —As03 H 2 cso­portokra cseréljük ki. 7. Az 1. igénypontban ismertetett eljárás fo­ganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a diazóniumcsoportokat redukciós behatással, elő­nyösen sztannokloriddal sósavas oldatban hid­razino-csoportokká alakítjuk. 8. Az 1. igénypontban ismertetett eljárás fo­ganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy a diazóniumcsoportokat semleges kuprocianid ol­dattal reagáltatva cianid-csoportokra cseréljük ki. ••'"­­•,' i • • 1 db rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 644943. Zrínyi (T) Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23;

Next

/
Oldalképek
Tartalom