151406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ortohidroxibenzilalkoholok előállítására

151406 etil-, propil-, -butil-, pentil- és hexil-csoportok^ jöhetnek e szempontból tekintetbe. Az Ar csoport halogénezett származékai > főként klórozott, brómozott, ill. jódozott származékok lehetnek. Az Ar csoportok egy -vagy több egyforma vagy 5 különböző helyettesítőt {hordozhatnak; így pL Ar csoportként a következő vegyületek maradékai szerepelhetnek: krezolok, 2,3-xilenol, 2,4-, 2;5r- vagy 3,4-xilenol, rnonoetilfenolok, monopropilfenolok, a pirokiateahin, rezorcin és hidro- 10 kihon monometil-, monoetij-, monopropil- és ; nonobutil-éterei, monoklórfenolok, 2,3-diklórfenól, 2,4-, 2,5-, 3,4- vagy 3,5-diklórfenol, 2,4,5--trimetilfenol, 2,3,5-triklórfenol, 2,3-dimetoxifenol és 3,5-di'metoxifenol. 15 A kiindulóanyagként .jelhasználásiria kerülő (I) általános képletű metaborátok előállítása oly módon történhet, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti ((II) általános képletnek megfelelő fenolt — e képletben Ar jelentése megegyezik 20 a fentebbi meghatározás szerintivel — bórsavval vagy bórsavanhidriddel reagáltatunk oly mennyiségi arányban, hogy egy molekula (II) képletű fenolra egy molekula bórsav vagy fél molekula bórsayanhidrid jusson. A rerakciót 25 oly közegben, pl. benzolban, toluolban vagy xilolban folytatjuk le, amelynek segítségével a reakció folyamán képződő víz képződésének mértékében azeotrópos desztilláció útján folyamatosan eltávolítható. 30 Ha az említett metaborátokat gázalakú formaldehiddel reagáltatjuk, a reakciót szobahőmérsékleten, tehát 20 C° és 30 C° között, vagy magasabb hőmérsékleten is lefolytathatjuk. Ha valamely formaldehid-polimert alkalmazunk a 35 reakcióhoz, akkor viszont minden esetben hevíteni kell a reaikcióelegyet, hogy depolimerizáció útján a formaldehidet felszabadítsuk, minthogy a formaldehid csakis monomer alakban lép reakcióba. Minthogy a reakció exóterm 40 jellegű, formaldehid-polimer alkalmazása esetén célszerű ezt a polimert kis adagokban a reakciőelegyhez adni. A • kondenzációs reakciót Vízmentes közegben folytatjuk le. Oélszerűen ugyanazt az oldószert 45 alkalmazhatjuk erre a -célra, amelyben a metaborátot előállítottuk. Ilyen körülményék között a metaborátot az/ észterezés után nem. szükséges elkülöníteni, hanem közvetlenül ebben a reakcióközegben reagáltathatjuk tovább formai- , 50 déhiddel. Abban az esetben, ha feinilmetaborátot alkalmazunk a kondenzációs reakció, kiindulóanyagaként, a 3 molekula formaldehiddel végbemenő reakció terméke a csatolt rajz szerinti i(III) kép- 55 -létnek megfelelő konfigurációt mutatja, ami az o-hidroxilbenzilalkohol metaborátjának felel meg. 'Ez a vegyület új kristályos anyag, amely 95 Cc

~on olvad, elemzés során talált bórtartalma 60 7,2—7,47% i(az elméleti bórtartalom 7,37%). A vegyület infravörös színképe szabad fenolos hidroxilcsoportok jelenlétét mutatja, és a metaborát-gyűrűre jellemző abszorpció-sávok vannak benne jelen. 65 Az ;(I) általános képletnek megfelelő metaborátok és formaldehid reakciója útján kapott termékek elbontása több különböző módon mehet végbe. Eljárhatunk oly módon, hogy az elbontandó vegyületet alkálihidroxiddal történő elszappanosításnak vetjük alá. Ily módon oly komplexvegyülethez jutunk, amelynek szerkezete valószínűleg a csatolt rajz:" szerinti 1(1 V) képletnek felel meg; ezt aziután akár ásványi savval való kezelés útján, akár valamely/ a felszabadítandó o-hidroxibenzilalkoholokánál erősebb kelátképző képességű anyaggal, mint pl. mannittal vagy szorbittal kezelve bonthatjuk el; ez utóbbi vegyületek a bórsavval vízben igen jól oldódó komplexekét képeznék. Az ily módon felszabadított hidroxibenzilalkdholokiat azután' valamely erre alkalmas oldószerrel, pl. éterrel extrahálhatjuk a reafccióelegyből. A formaldehid és metaborátok i(I) reakciójából származó vegyületeket oly módon is el lehet bontani, hogy át észterezzük azokat .alkohollal, pl. metanollal, bórsavas észtert nyerve, mely — illékony lévén — desztillációval távolítható el és a hidroxi benzilalkoholok visszamaradnak. Egy másik lehetséges módszer szerint a hidroxibenzil-metaborátoikat valamely hígított erős savval Mdrolizáljuk, majd a felszabadított hidroxibenzilalkoholdkat erre alkalmas oldószerrel extraháljuk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra, korlátozva. ' 1. példa: /, : ' ' Egy vízelválasztó oszloppal felszerelt készülékbe beviszünk 47 g fenolt, 31 g bórsavat és 25 ml toluölt, majd laz elegyet hevítjük és desztilláljuk; a desztilMtumbói a magával vitt vizet elkülönítjük, a tdluolt pedig visszafolyatjuik a készülékbe. Az elméleti mennyiségű víz ledesztillálás;a után Iflami kb. 3 órát vesz igénybe) 100 ml toluollal hígítjuk a reakcióelegyet, majd 10 perc alatt hozzáadjuk 15 g trioximetilén 50 ml toluollal készített szuszpenzióját, miközben •a hőmérsékletet 90 C°-on tartjuk. Az, oldhatatlan trioximetilén eltűnésével a reakció kb. 1 óra alatt befejeződik. A toluol teljes mennyiségét ledesztilláljuk csökkentett nyomás alatt a reakcióelegyből. Eközben az o^hidroxibenzilalkohol-metaborat kikristályosodik. Az így kapott kristályos maradékot 200 ml metanolban oldjuk. Ezután 400 mm Hg-oszlop nyomás alatt a metanolból és metilortoborátból álló azeotrop elegyet i(fp. 400 mm Hg-oszlop nyomás alatt 41 C°) lassan ledesztilláljuk. Amikor több metil-ortoborát már nem desztillál át, a maradékhoz 500 ml benzolt adunk és a desztillálást 300 mm Hg-oszlop nyomás alatt folytatjuk, amikor is először a viszszamaradt metanol benzollal képezett' azeotrop elegye (fp. 300 mm Hg-oszlop nyomás alatt 35 2