151395. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távszabályozás céljára, főként televízió-vevőkészülékek hangerő- és hangszínszabályozásához
151395 ra szinuszos, pl. 4 Vcs -cs-os u váltakozófeszültséget adunk, akkor az ennek megfelelő anódáram váltakozások az ia ' anódáram körül a 30 anódmunkaellenálláson váltakozófeszültséget hoznak létre, ami a 4 kimeneti ponton jelenik meg. Ha most a 23 szabályozóellenállással egl " munkapontra csökkentjük az előfeszültséget, akkor a nagyobb ia " ariódáramot fogjuk kapni, ami ugyanazzal a vezérlő u váltakozófeszültséggel a csőkarakterisztika meredekebb részén nagyobb anódváltakozóáíamot eredményez, nagyobb anódváltakozófeszültséggel a 30 anódmunkaellenálláson. Ily módon a 23 szabályozóellenállás változtatásával változtatni bírjuk az anód váltakozófeszültség nagyságát, miközben azonos bemenőí'eszüH.séget tartunk az 1 bemeneti ponton. Rendkívüli egyszerűsége mellett e kapcsolási elrendezésnek egy igen nagy hátránya van, ami •miatt a mai kiváló hangminőségű készülékekben teljesen használhatatlan. Ez pedig az az elkerülhetetlen torzítás, amit a szabályozócső változó meredeksége (görbe karakterisztikája) idéz elő. E torzítás keletkezését ugyancsak az 5. ábra szemlélteti: az u</ anódváltakozó feszültség (ami más léptékben az ia ' anódáram változásainak felel meg) csúcsértékei többé-kevésbé szimmetrikusak ugyan az ia ' anódáram középvonalára vonatkoztatva, a szinusz-görbe azonban már nem szabályos a karakterisztika görbültsége következtében. Még szembetűnőbb ez a torzítás az eg i" munkaponti előfeszültség esetében, amikor az ua " anódváltakozó feszültség csúcsértékei is erősen különböznek egymástól, igen komoly torzítást eredményezve. Tovább romlik a helyzet, ha nagy a rácsvezérlő u váltakozófeszültség, mert ekkor a görbe karakterisztika még nagyobb szakasza módosítja a jel alakját, az előbbinél még nagyobb mértékben. Gyári csőadattáblázatokban erre vonatkozóan a következők állnak: Tv-vevők hangfrekvenciás végfokozataihoz általában PL82 vagy PL84 típusú csöveket használnak. Ezek kivezérléséhez, A osztályú erősítőként 6 Ve //, ill. 7 Ve// szükséges. Ezért, biztonsággal számolva, a csőtáblázatok max. 8 Ve// anódváltakozó feszültséget adnak meg mind a PF83-as, mind az EF83-as csőhöz, aminek össztorzítása —1 V szabályozófeszültség esetén 1,4% (a PF83-ra), ill. 1,5% (az EF83-ra), míg —20 V szabályozófeszültséggel mindkét csőnél 2,3%. Hogy ez egymagában is milyen nagymértékű torzítás, nyilvánvaló abból a követelményből, hogy a kiváló hangminőségű (Hi—Fi) készülékek össztorzítása nem lehet 0,5%-nál több, de még a kereskedelmi típusú jobb rádió- és tvvevőkészülékek össztorzításául sem engednek meg ma már 5%-nál többet. Tehát egy ilyen végfokozathoz (amiben benne van a kimenő transzformátor is, viszonylag nagy torzításával), teljességgel alkalmazhatatlan egy olyan előerősítő, amely már egymagában is 2%-nál nagyobb torzítást képes bevinni a rendszerbe. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a távszabályozás hatékonysága érdekében a 2 potenciométerrel a rendesnél nagyobb hangerőt kell beállítani, vagyis nagy hangfrekvenciás feszültséget adni a 3 pentóda vezérlőrácsára, aminek következtében a munkapontot a csőkarakterisz-5 tika erősen görbült részére kell hozni, a nagy rácsvezérlő u váltakozófeszültség nagy intervallumban hat, éppen a nagyon görbült karakterisztikarészen, túllépve a csőadatlapokon kisebb berneriőjelre vonatkoztatott 2,3%-os torzí-10 tást is. (Az 5. ábra görbeseregéből az 50 ... 75 V anódfeszültséghez tartozó görbéket lehet figyelembe venni, az anódmunkaellenállás nagyságától függően.) Ismeretes még olyan hangerőszabályozási kap-15 csolás is, amelyben a hangfrekvenciás feszültséget leosztó ellenálláslánc szabályozható tagjaként a triódák változtatható belső ellenállását alkalmazzák. Ez a megoldás azonban a csőtöbbleten kívül még azzal a hátránnyal is jár, 20 hogy a szabályozás mértéke 1 :4-nél nagyobb nem lehet és legalább 50%-os feszültségveszteséggel jár, ami esetleg még egy további csőtöbbletet igényel, a kellő mértékű összerősítés elérése céljából. 25 A hangszínszabályozáshoz alkalmazott egyik módszer szerint a kimenő transzformátor sze~ kundei'éről vezetnek vissza feszültséget, negatív visszacsatolás létesítéséhez, változtatható frekvenciafüggőségű RC-láncon keresztül. Ezt a 4. 30 ábrán vázolt megoldáshoz hasonlóan csatlakoztatják a hangfrekvenciás előerősítő cső katódkörébe, vagy rácskörébe a rácsellenállás és a föld közé iktatott járulékos ellenállásra. A búgásveszély miatt e szabályozás csak kis mér-35 tékű és csak magas hangú lehet. A másik módszer szerint reaktanőiacsövet alkalmaznak, szűrt negatív rácselőfeszültséggel szabályozott és kapacitást eredményező, jól ismert kapcsolásban. E megoldás azonban, költségessége miatt, eddig 40 még nem került gyakorlati kivitelezésre. Minthogy az előbbiekben ismertetett távhangszínszabályozásí megoldások vagy túl költségesek, vagy nem adnak mindenben kielégítő eredményt, illetve bizonyos esetekben egyáltalán i.5 nem is alkalmazhatók (mint például az EH81-es elektroncsővel működő szinkrondetektor esetében), ezért a forgalomban levő távszabályozós készülékekben egyszerűen nincs is táv-hangszínszabályozás. 50 A hangerő és a hangszín távszabályozását, a fentebb ismertetett nehézségek ellenére, egyszerűbben és viszonylag igen kis költséggel oldja meg ez a találmány. E találmány kapcsolási elrendezés távszabá-55 : lyozás céljára, főként televízió-vevőkészülékek hangerő- és hangszínszabályozásához, aminek az a lényege, hogy a szokásos hangerő- és hangszínszabályozó áramkörökbe, leválasztó ellenállások és kondenzátorok alkalmazása mellett, 60 egy feszültségfüggő ellenállást (VDR-t, varisztort) iktatunk be, amire távolról könnyen szabályozható egyenfeszültséget adunk. A feszültségfüggő ellenállásnak, mint ismeretes, az a tulajdonsága, hogy egymagában igen nagy az 65 ellenállása, ami a ráadott egyenfeszültség nagy-2
