151381. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenilpiperazinszármazékok előállítására

151381 7 8 6. példa: 10 g l-p-nitroí'enacil-^-ím-tril'luorm-etilfenil)­-piperazint [(előállítva az 5. példában leírt mó­don) 150 mi metanolban oldunk !0S S.Z oldatot Raney-nikkel katalizátor jelenlétében, 23 C° hőmérsékleten, 17 atm. nyomás alatt hidrogé­nezzük. A reakcióelegy feldolgozása után 5,4 g l-ip-iamin'afenaoil-4-J(mHtrl ifluormetilf i eínil)-piper­azint kapunk {az elméleti hozam. 59%-a), amely vizes izopropanolból átkristályosítva 163—166 C°-on olvad. 7. példa: 5,1 g m~trifluormetil-amlm, 8,2 g DL-N,N­-bisz-t(l 2-klóretil)-2-fenil-izopro'pilamin, 3,4 g víz­mentes nátrium-karbonát és 170 ml n-butanol elegyét keverés közben 16 óra hosszat hevít­jük visszafolyató hűtő alatt. Ezután újabb 3,4 g nátriumkarboinátot adunk hozzá, majd további 4 óra hosszat hevítjük. A reakeióelegyet azután lehűtjük, leszűrjük és a szüredéket csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A visszamaradó olaj­szerű terméket etanolban oldjuk, tömény só­savat adunk hozzá és a kapott oldatot szárazra pároljuk be. A maradékot izopropanolből át­kristályosítva 2,1 g DL-l-r-metiil-2'-feniieül-4--m-trifluormetüfcnil-piperazin-hidrokloridot ka­punk (az elméleti hozani 17%-a), amely 217-— 219 C°-on alvad. 8. példa: 2 g DL-l-2'-! i (p-aminofenil)-2 > -hidroxietil-4-(m­-trifluormetiJfenil)~piperazin {előállítva a 2. pél­dában leírt módon) és 8 g 40%-os vizes form­aldehidoldat elegyét 250 ml metanolban, Raney­nikkel katalizátor jelenlétében, 40 atm nyomás alatt, 50 C° hőmérsékleten hidrogénezzük. A katalizátor kiszűrése után az oldatot vákuum alatt szárazra pároljuk be. A visszamaradt kris­tályos anyagot vizes metanolból (aktívszénnel kezelve) átkristályosiítjuk; ily módon 1,5 g DL­-l-2'-! (p-dimietilc'i , minofenil)-2'-l hidroxietii-4-(m­-triiluormetilíenilj-piperazint kapunk {az elmé­leti hozam 70%-a), amely 140—142 C°-on olvad. 9. példa: 0,5 g l-2'-(p-aminofenil)-2'-hidroxietil-4-(m­-trifluorm-etilfeni'lj-piperazin ((előállítva a 2. pél­dában leírt módon), 15 ml vízzel, 2 ml 2 n só­savoldat hozzáadásával készített oldatához 0,5 ml eeetsavanhidridet adunk. Azután 2 g nát­riumacetát 10 ml vízzel készített oldatát adjuk hozzá és az elegyet szobahőmérsékleten 30 per­cig állni hagyjuk. Ezután 2 n nátriumhidroxid­oldatot adunk csekély feleslegben az elegyhez, majd a különvált terméket kloroformmal extra­háljuk. A kloroformos oldatot szárazra pároljuk be és a maradékot izopropanolből átíkristályosít­juk. Ily módon 0,3 g l-2'-:(p-aoeta;midofen!Íl)-2'­-hidroxietil^-ifm-trifluormetilfeni^-piperazint kapunk {az elméleti hozam 70%-a), amely 207— 208 C°-on olvad. Szabadalmi igénypontok: 5 1. A 149.688 sz. törzsszabadalom igénypontjai szerinti eljárás .továbbfejlesztése a (II) általá­nos képletnek megfelelő új N-femlpiperazm­származiékoknak és ezek savakkal képezett ad­díciós sóinak az élőállítására — e képletben X a — öia—CHl(OH)—, —CH2eO—, -4(CH,) 4 —, _-:CH2 —CH = CH—CH 2 — vagy —-CH—CH 2 -~ CH3 15 csoportok valamelyikét képviseli; míg R hidro­génatomot, nitro-, amino-, alkilamino-, dialkil­amino-, monohidroxi alkilamino-, di-{hidroxi­alkil)-amino-, alifás acilamido- vagy alkánszul­íonamido-csop-ortot jelent, mimellett az ezek-20 ben szereplő alkilesopoirtok legfeljebb 6 szén­atomot tartalmaznak — azzal jellemezve, hogy valamely, a (III) általános képletnek 'megfelelő vegyületet valamely, a J(ÍV) általános képletnek megfelelő vegyülettel hozunk reakcióba, mimel-25 lett e képletekben P és Q oly csoportokat kép­viselnek, amelyek egymással reakcióba lépve az (V) általános képletű csoport létrehozására ké­pesek, míg X és R jelentése megegyezik a fen­tebbi meghatározás szerintivel: az így kapott 30 rcakciótermékel kívánt esetben, ha annak kép­letében X a _CIÍ2CO— vagy - ~CH 2 —CH-" ---••• CH—CH2 — csoportot képviseli, önmagában ismert módszerekkel oly vegyületté redukáljuk, amelyben X a —CH2—CH(OH)—, ill. _CH2) 4 — 35 csoportnak felel meg és .adott esetben a kapott tennék R, csoportját ismert módszerekkel vala­mely más, ugyancsak az R föntebbi meghatá­rozásának megfelelő csoporttá alakítjuk át és adott esetben a kapott N-fenilpiperazin-bázist 40 valamely savval képezett addíciós sóvá ala­kítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy valamely, a {VI) általános képletnek megfelelő vegyületet — e 45 képletben Y valamely reakcióképes észter sav­maradékát képviseli, míg X és R jelentése megegyezik .a fentebbi meghatározás szerinti­vel — N-m-trifluocmetilfeml-piperazinnal rea­gáltatunk. 50 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja oly N-fenilpiperazin-szarmazékoik elő­állítására, amelyek {II) általános képletében X a —CH2—CH='CH—CH 2 — csoportot képviseli, R pedig mtrocsoportot jelent, azzal jellemezve, 55 hogy N-m-trifluoirm'etilfenil-piperazlnt valamely nitrofenil-butadié'nnel reagáltatunk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy valamely, a (VII) általános képletnek megfelelő ani.lin-származé-60 kot valamely {VIII) általános képletű vegyü­lettel reagálhatunk; e képletekben Zx és Z 2 egyi­ke hidrogénatom, másika pedig egy —CH2 CH 2 -— —Y csoportot képvisel, 'mimellett Y, X és R jelentése 'megegyezik a fentebbi meghatározás 65 szerintivel. 10 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom