151363. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ioncserélő műveletekhez

151363 3 4 oldatának ioncserélős tisztítása. Ilyen esetben ugyanis az ion csere után az ioncserélő szem­csékben igen nagymértékű duzzadásváltozás megy végbe. A duzzadás következtében a gyantaszemcsék mérete nagymértékben meg­változik, a töltet térfogatigénye igen változó. Azt tapasztaltuk, hogy azokban az ioncserélő oszlopokban, amelyekben a folyadékáramlás felülről-lefelé történik, a tömör töltet nem tudja az áramlással szemben az egyes szem­. csék térfogatnövekedését követni, hanem mint­egy belefeszül az ioncserélő oszlopba. A fel­lépő nyomás következtében a szemcsék össze­roppannak és elporlódnak. Tapasztalataink szerint pl. 50%-os szorbit-oldat ioncseréje so­rán a közhasználatban elterjedt ioncserélő oszlop-típusban 10—2'0 ioncsere-ciklus után már nem található a töltetben ép gyantaszem, a töltet elporosodík, s további használata al­kalmatlanná válik. Hasonló, bár nem ilyen mértékű jelenség tapasztalható, tömény cukor­oldatok, pl. sűrűié vagy melasz ioncseréjénél. A jelenséget nem akadályozza meg az oszlo­pok felső részében levő szabad holttérfogat sem> mert az áramlás iránya megakadályozza a töltet terjeszkedését a holttérfogat irányába. A nehézségek fellépésével járó ioncsere-reakciő másik csoportjába tartoznak a nagymértékű gázfejlődéssel járó ioncserélő műveletek, ame­lyeknél a reakció során fejlődő nagy mennyi­ségű gáz felülről-lefelé történő folyadékáram­lás esetében az oszlopban felgyülemlik és többé­kevésbé kitölti a gyantaszemcsék közötti teret, és így gátolja az íoncsere-folyamat lejátszó­dását. Harmadsorban: nagy fajsúlyú és hígulás szempontjából kényes oldatok, pl. tömény cukorgyári szörpök ioncseréjénél nagy hát­rányt jelent az a tény, hogy a nagy fajsúlyú oldatokat az oszlop felső részén vezetik be, s ilyen módon szorítják ki az oszlopban levő vizet. A kedvezőtlen fajsúly-viszonyok miatti visszakeveredés következtében az oldatban igen nagymértékű hígulás lép fel. A fenti tí­pusú reakciók a törzsszabadalom szerinti be­rendezésben is már az eddig ismeretes ion­cserélő oszlopokkal szemben kedvezőbb hatás­fokkal kivitelezhetők, mert ebben a berende­zésben a töltet 50%-ában alulról-felfelé halad a folyadékáramlás, ahol is ezek a nehézségek elmaradnak, mert a felfelé áramló folyadék­ban a töltet térfogatváltozása akadálytalanul végbemegy, s a kiváló gázok is automatikusan eltávolítódnak, és a fajsúly viszonyok is ked­vezően alakulnak. Azonban a nehézségek itt is jelentkeznek, a töltet másik 50%-ánál, ahol a folyadékáramlás az ismertetett reakcióknál felülről-lefelé halad. A nehézségek kiküszöbölését célozza a törzs­szabadalom szerinti berendezés továbbfejlesz­tésével a jelen találmány tárgyát olyan ion­cserélő berendezés képezi' amely egyrészt tel­jes mértékben megtartja a törzsszabadalom szerinti berendezés lényeges műszaki előnyeit, másrészt elkerüli a töltetnek duzzadás folya­mán bekövetkező porlódását, a reakció lefolyá­sát gátló gázoknak az oszlopban vagy annak egyik aktív részében való felgyülemlését, és minden esetben a legkedvezőbb fajsúly-viszo­nyok mellett működik. A jelen találmány értelmében az ilyen típusú ioncsere-folyamatok kivitelezésére a törzs­szabadalom 7. igénypontjában leírt rendszerű berendezés oly kiviteli alakját alkalmazzuk, amelyben a két függőleges helyzetű oszlop egyike oly mértékben le van rövidítve, hogy az a gyantaréteg alulról való lezárására szük­séges kavicsrétegen kívül csupán egy minimális (célszerűen 10—20 cm) magasságú gyantaréte­get fogad be, amely azután már közvetlenül a két oszlop közötti összekötő tér gyantatölte­tében folytatódik. Egyebekben ennek a lerövi­dített oszlopnak a szerkezeti felépítése teljesen megegyezik a törzsszabadalomban leírt és a jelen találmány szerinti berendezés másik osz­lopánál is változatlanul megmaradt szerkezeti megoldással. így a belső oszlopot egy olyan rövid külső oszlopcsonk veszi körül, amelyben a folyadék már csak kb. 10 cm magas gyantaréteggel és egy kb. 20 cm magas kavicsréteggel érintke­zik, ahol tehát a gyantaréteg magassága (a bel­ső oszlop hosszától függően) legfeljebb 20%-a, célszerűen legfeljebb 10%-a a belső oszlopé­nak. Ebben az ioncserélő oszlopcsonkban az ioncserélő töltet elsődleges célja egy tömör réteg biztosítása, amelyen át a folyadék gyanta­veszteség nélkül elvezethető. Természetesen az ioncsere-reakció utolsó szakasza és az ion­cserélt folyadék elvezetése is ebben a gyanta­rétegben megy végbe, azonban egyrészt az oszlopcsonk kis magassága miatt itt a duzza­dással kapcsolatos nehézségek már nem lép­hetnek fel, a kedvezőtlen fajsúly-viszonyok hatása elhanyagolható- másrészt pedig ennek a szakasznak, mint ioncserélőnek a működése kézenfekvően a telítési periódus utolsó szaka­szára korlátozódik, s benne csak részleges ion­csere megy végbe, így ebben a szakaszban gázfejlődés csak a periódus végén várható, s a részleges ioncsere miatt nagymértékű, az ion­cserét komolyan gátló gázfejlődéssel nem kell számolni. Az 1. ábrán a találmány szerinti ioncsérélő' berendezés fentemlített kiviteli alakjának füg­gőleges metszete, a 2. ábrán ugyané beren­dezés keresztmetszete látható. A berendezésnek az ábrán feltüntetett ki­viteli alakja esetében a körkeresztmetszetű (1) ioncserélő oszlopot gyűrű alakban veszi körül a rövid (2) oszlopcsonk, amelynek keresztmet­szet-felülete lényegileg ugyanakkora, mint az (1) oszlopé. Az (1) oszlop és a (2) oszlopcsonk felül a (3) összekötő tér útján közlekedik egy­mással. Az (1) oszlop alján a (4) folyadékfúvó­kák, a (2) oszlopcsonk alján az (5) folyadék­fúvókák szolgálnak a folyadékok be-, ill. ki­vezetésére. A (3) összekötő tér felső részén vannak a pl. öblítővíz bevezetésére alkalmas 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom