151353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerkezeti acélok minőségének megjavítására

a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORS2ÄGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1963. II. 22. Közzététel napja: 1963. XI. 26. Megjelent: 1965. V. 01. (WE—289) 151353 Szabadalmi osztály: 18 b 8—23, 18 d 1 Nemzetközi osztály: C 21 c Decimái osztályozás: Weigl Ernő oki. vaskohómérnök, Budapest, 80%, Giffló Henrik oki. vaskohómérnök, Miskolc, 20%, Eljárás szerkezeti acélok minőségének megjavítására 1 Ismeretes, hogy a tiszta karbon szerkezeti acélok szilárdsági tulajdonságainak megjavítására különböző ötvöző fémeket alkalmaznak aszerint, hogy az acél milyen tulajdonságát és azt milyen mértékben kívánják megjavítani. 5 így a C szerkezeti acélokat Mn-al, Si-al, Cr-al, Ni-el, V-al, Mo-al stb. vagy e fémek többjével ötvözik aszerint, hogy az acél keménységét, vagy folyási határát, vagy fajlagos ütő munkáját, vagy az átedzőképességét, vagy ko- 10 pásellenállását, vagy más tulajdonságát kívánják megjavítani, ötvözési munkáink leggyakrabban a folyási határ emelésére vonatkoznak, mert a gépeket, szerkezeteket általában a folyási határra tervezzük. A folyási határ el- 15 bírálásánál az is fontos, hogy a folyási határ hány százaléka a szakító szilárdságnak, mert annál nemesebb az acél, minél közelebb van a folyási határ a szakító szilárdsághoz. Az ötvözés területén a következő fontos te- 20 vékenységünk az acélok szívósságának megemelése, vagyis növelni az acél fajlagos ütőmunkáját, a nyúlását és a kontrakcióját. Gyakori szokott lenni az acél rugalmassági határának megemelésére vonaitkozo erőfeszite- 25 sunk is. Annak érdekében, hogy a tiszta C szerkezeti acélok folyási határának arányát a szakító szilárdsághoz viszonyítva a szokványos 50% körüli értékről felemeljék, az ötvözés 30 különböző módszereihez folyamodtak és így az idők folyamán az ötvözött acélok számtalan alakja honosodott meg. Megfelelő ötvözéssel sikerült az acélok folyási határát a szakító szilárdsághoz közelebb hozni és vele annak 70—90%-át is elérni. Ezzel az ötvözött acéloknak egész sora alakult ki, amelyekben az ötvöző fémek részesedései leggyakrabban alábbi határok között fordulnak elő: nikkel 0,50— 5,5% között króm 0,30— 3,0 molybdén 0,10— 1,0 vanadium 0,05— 1,0 mangán 0,80—15,0 szilícium 0,50— 4,5 Minél több van ezen ötvöző fémekből az acélban — akár egyetlen ötvöző fémet alkalmazunk, akár egyidejűleg többet — nagy általánosságban, annál nagyobb értékű az acél és általában annál nagyobb különleges követelmények kielégítésére lehet azt használni. Az ötvöző fémek nagyobb mértékű alkalmazása azonban gazdasági szempontból hátrányos, mégpedig nemcsak azért, mert ezzel megdrágul az acél, hanem azért is, mert minél több ötvöző fém van az acélban, gyártása annál több nehézséggel jár. Az ilyen erősebben ötvözött acélok gyártásánál sokkal szakszerűbb-151353