151345. lajstromszámú szabadalom • Dobrosta

151345 lású, tehát kis vastagságú rostafelületeket gyorsan elkoptatja. Egyes szerkesztők ezen utóbbi hátrányon úgy próbáltak segíteni, hogy a különböző lyukbőségű rostafelületeket nem­csak egymás folytatásában, hanem központo­sán egymásba helyezve is alkalmazták oly módon, hogy a nagyobb nyílású rosták ke­rültek belülre. A kis nyílások eltömődése miatt jelentős méretcsökkentést ezen elrende­zés mellett sem lehetett elérni, nem beszélve arról a másik hátrányról, ami abból szárma­zik, hogy a belső rostákat csak a külsők le­szerelése után lehet cserélni. Ezen okoknál fogva ezen úgynevezett köpenyrosták a gya­korlatban elterjedni nem tudtak. Ilyen körülmények között az adalékanyagot, különösen kisebb építkezéseken egyáltalán nem osztályozzák, hanem az előírt beton­szilárdságot többlet cement bedolgozással, te­hát cement pazarlással érik el. Jelen találmány tárgya egy olyan dobrosta, melynél mint az említett köpenyrcstáknál a különböző lyukbőségű rostafelületek közpon­tosán egymásba vannak helyezve; oly módon, hogy aa egyes rostafelületek lyukbősége be­lülről kifelé csökken. Eltérően azonban az em­lített köpenyrostáktól, amelyeknél a belső rostafelületéken áthulló anyag az őket körül­vevő rostafelület tetszőleges részére hullhatik, a találmány szerinti megoldásnál a rostafelü­letek közé ugyancsak központos, célszerűen csonkakúp alakú terelőpalástok vannak he­lyezve, melyek a belső rostafelületeken keresz­tül hulló anyagot visszavezetik az őket körül­vevő rosta elejére, úgyhogy a rostálandó anyag minden egyes rostafelület teljes hosszúságán végig vándorolva azt jobban kihasználja, ami lehetővé teszi a rostafelületek méreteinek csökkentését. A lemezből készült, csonkakúp alakú, tehát hajlítás szempontjából merev és ezért csupán a betáplálási oldalon konzolszerűen felerősített terelőpalástok szabad végei lehetővé teszik a rostafelületek külső végeinek megtámasztá­sát a szokásos, a tengelyre ékelt küllőcsillag alkalmazása nélkül is, úgyhogy a rosta külső végén teljesen szabad körgyűrű alakú nyílások maradnak. Ezen elrendezés különösen előnyös olyankor, amikor a rostaszerkezet tengelyirányú mérete olyan kicsi, hogy az a rostatengely sza­bad végére erősíthető, mivel így a rostafelüle­tek egy darabban, tengelyirányban be-, illetőleg kiszerelhetők, tehát anélkül, hogy a külső rosta­felületeket le kellene szerelni. Ugyancsak eltér a találmány tárgyát képező dobrosta az ismert szerkezetektől a legkülső, tehát legkisebb nyílásbőségű rostafelület ki­alakításában is, mivel ennél említett rosta­felületet alkotó, csavarvonal alakú huzalból képezett tekerítvények mindegyike a mellette jobbra-balra levőkhöz képest a rosta forgása közben állandó elmozdulást végez. A szom­szédos tekerítvények közötti, egyébként cse­kély relatív elmozdulás egyrészt lecsökkenti a súrlódást a tekerítvények és a köztük át­hulló, illetőleg közéjük beszoruló szemcsék között úgy, hogy a szomszédos tekerítvények távolsága tehát az átrostálható minimális szemnagyság kisebb lehet mint a szokásos, 5 egymáshoz képest mozdulatlan tekerítvények esetében. A szomszédos tekerítvények közötti relatív elmozdulás ugyanakkor megszünteti a tapadást is a tekerítvények és a közéjük ta­padó nedves apró szemcsék között úgy, hogy 10 utóbbiak egy fordulaton belül a rostafelület­ről leválnak és így a rostálás szempontjából egyébként hatástalanná váló felületek állan­dóan kitisztulnak, ami lehetővé teszi a külső rostafelület méreteinek további csökkentését. 15 A tulajdonképpeni rostaszerkezetnek a meg­hajtó tengely szabad végére való felerősítése mobil, tehát járműre szerelt kivitelnél még azzal a további előnnyel is jár, mellyel az ismert mobil rosták ugyancsak nem rendel-20 kéznek, hogy kis erővel, tehát egyszerű esz­közökkel, — a meghajtótengely csapágyházá­nak egy vízszintes csap körül való billentésé­vel — lehetővé válik a rostának az alacsony szállítási helyzetből, az osztályozott anyag 25 gravitációs surrantásához elegendő magasságú üzemi helyzetbe való igen gyors felemelése, illetőleg az üzemi helyzetből a szállítási hely­zetbe való leeresztése. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány 30 szerinti rosta egy kétkerekű utánfutóra sze­relt, mobil kivitelű alakjának függőleges met­szetét vázlatosan, a 2. ábra a legkülső, ön­tisztító rosta egy részletét, a 3. és 4. ábra pedig ugyanennek egy másik kiviteli alakját 35 nagyobb léptékben ábrázolja. A felhajtható támaszokkal ellátott —1— két­kerekű utánfutó rácsos oldalfalainak csúcsait összekötő —2— tengely körül a —3— csavar­orsó és a —4— kézi kerékkel ellátott —5— 40 anyamenetes cső segélyével billenthető a két­karú emeltyűszerűen kiképzett —8— rácsos tartó, mely a cső alakú —7— csapágyházat hordja. A csapágyházban forog a csapágy­házra szerelt két szabad tengelyvégű —8— 45 motor által, a —9— ékszíjak, a —10—• ten­gely és —11—, —12— fogaskerekek közvetí­tésével meghajtott ugyancsak két szabad ten­gelyvégű —13— rostatengely, mely jobboldali végén a köpenyrostaszerűen kialakított rosta-50 szerkezetet hordja. A tulajdonképpeni rosta­szerkezet a középen kör alakú —14— nyílás­sal ellátott —15— tárcsából, a tárcsára köz­pontosán szerelt —16—, —17— és —18— ki­felé csökkenő lyukbőségű dobrostákból és az 55 ezek közt levő, ugyancsak a —15— tárcsára erősített csonkakúp alakú —19— és —20— terelőpalástokból áll. A rostaszerkezetnek a rostatengellyel való merev kapcsolatát a két helyen, — a kör alakú —14— nyílásban és 60 a —19— terelőpalást jobboldali végének sík­jában '— alkalmazott kis keresztmetszetű kül­lőkből álló —21— és —22— küllőcsillagok biztosítják. A —23— küllőcsillag küllői egy­máshoz képest tengelyirányban úgy vannak 65 eltolva, hogy a egy célszerűen trapéz kereszt-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom