151345. lajstromszámú szabadalom • Dobrosta

151345 lású, tehát kis vastagságú rostafelületeket gyorsan elkoptatja. Egyes szerkesztők ezen utóbbi hátrányon úgy próbáltak segíteni, hogy a különböző lyukbőségű rostafelületeket nemcsak egymás folytatásában, hanem központosán egymásba helyezve is alkalmazták oly módon, hogy a nagyobb nyílású rosták kerültek belülre. A kis nyílások eltömődése miatt jelentős méretcsökkentést ezen elrendezés mellett sem lehetett elérni, nem beszélve arról a másik hátrányról, ami abból származik, hogy a belső rostákat csak a külsők leszerelése után lehet cserélni. Ezen okoknál fogva ezen úgynevezett köpenyrosták a gyakorlatban elterjedni nem tudtak. Ilyen körülmények között az adalékanyagot, különösen kisebb építkezéseken egyáltalán nem osztályozzák, hanem az előírt betonszilárdságot többlet cement bedolgozással, tehát cement pazarlással érik el. Jelen találmány tárgya egy olyan dobrosta, melynél mint az említett köpenyrcstáknál a különböző lyukbőségű rostafelületek központosán egymásba vannak helyezve; oly módon, hogy aa egyes rostafelületek lyukbősége belülről kifelé csökken. Eltérően azonban az említett köpenyrostáktól, amelyeknél a belső rostafelületéken áthulló anyag az őket körülvevő rostafelület tetszőleges részére hullhatik, a találmány szerinti megoldásnál a rostafelületek közé ugyancsak központos, célszerűen csonkakúp alakú terelőpalástok vannak helyezve, melyek a belső rostafelületeken keresztül hulló anyagot visszavezetik az őket körülvevő rosta elejére, úgyhogy a rostálandó anyag minden egyes rostafelület teljes hosszúságán végig vándorolva azt jobban kihasználja, ami lehetővé teszi a rostafelületek méreteinek csökkentését. A lemezből készült, csonkakúp alakú, tehát hajlítás szempontjából merev és ezért csupán a betáplálási oldalon konzolszerűen felerősített terelőpalástok szabad végei lehetővé teszik a rostafelületek külső végeinek megtámasztását a szokásos, a tengelyre ékelt küllőcsillag alkalmazása nélkül is, úgyhogy a rosta külső végén teljesen szabad körgyűrű alakú nyílások maradnak. Ezen elrendezés különösen előnyös olyankor, amikor a rostaszerkezet tengelyirányú mérete olyan kicsi, hogy az a rostatengely szabad végére erősíthető, mivel így a rostafelületek egy darabban, tengelyirányban be-, illetőleg kiszerelhetők, tehát anélkül, hogy a külső rostafelületeket le kellene szerelni. Ugyancsak eltér a találmány tárgyát képező dobrosta az ismert szerkezetektől a legkülső, tehát legkisebb nyílásbőségű rostafelület kialakításában is, mivel ennél említett rostafelületet alkotó, csavarvonal alakú huzalból képezett tekerítvények mindegyike a mellette jobbra-balra levőkhöz képest a rosta forgása közben állandó elmozdulást végez. A szomszédos tekerítvények közötti, egyébként csekély relatív elmozdulás egyrészt lecsökkenti a súrlódást a tekerítvények és a köztük áthulló, illetőleg közéjük beszoruló szemcsék között úgy, hogy a szomszédos tekerítvények távolsága tehát az átrostálható minimális szemnagyság kisebb lehet mint a szokásos, 5 egymáshoz képest mozdulatlan tekerítvények esetében. A szomszédos tekerítvények közötti relatív elmozdulás ugyanakkor megszünteti a tapadást is a tekerítvények és a közéjük tapadó nedves apró szemcsék között úgy, hogy 10 utóbbiak egy fordulaton belül a rostafelületről leválnak és így a rostálás szempontjából egyébként hatástalanná váló felületek állandóan kitisztulnak, ami lehetővé teszi a külső rostafelület méreteinek további csökkentését. 15 A tulajdonképpeni rostaszerkezetnek a meghajtó tengely szabad végére való felerősítése mobil, tehát járműre szerelt kivitelnél még azzal a további előnnyel is jár, mellyel az ismert mobil rosták ugyancsak nem rendel-20 kéznek, hogy kis erővel, tehát egyszerű eszközökkel, — a meghajtótengely csapágyházának egy vízszintes csap körül való billentésével — lehetővé válik a rostának az alacsony szállítási helyzetből, az osztályozott anyag 25 gravitációs surrantásához elegendő magasságú üzemi helyzetbe való igen gyors felemelése, illetőleg az üzemi helyzetből a szállítási helyzetbe való leeresztése. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány 30 szerinti rosta egy kétkerekű utánfutóra szerelt, mobil kivitelű alakjának függőleges metszetét vázlatosan, a 2. ábra a legkülső, öntisztító rosta egy részletét, a 3. és 4. ábra pedig ugyanennek egy másik kiviteli alakját 35 nagyobb léptékben ábrázolja. A felhajtható támaszokkal ellátott —1— kétkerekű utánfutó rácsos oldalfalainak csúcsait összekötő —2— tengely körül a —3— csavarorsó és a —4— kézi kerékkel ellátott —5— 40 anyamenetes cső segélyével billenthető a kétkarú emeltyűszerűen kiképzett —8— rácsos tartó, mely a cső alakú —7— csapágyházat hordja. A csapágyházban forog a csapágyházra szerelt két szabad tengelyvégű —8— 45 motor által, a —9— ékszíjak, a —10—• tengely és —11—, —12— fogaskerekek közvetítésével meghajtott ugyancsak két szabad tengelyvégű —13— rostatengely, mely jobboldali végén a köpenyrostaszerűen kialakított rosta-50 szerkezetet hordja. A tulajdonképpeni rostaszerkezet a középen kör alakú —14— nyílással ellátott —15— tárcsából, a tárcsára központosán szerelt —16—, —17— és —18— kifelé csökkenő lyukbőségű dobrostákból és az 55 ezek közt levő, ugyancsak a —15— tárcsára erősített csonkakúp alakú —19— és —20— terelőpalástokból áll. A rostaszerkezetnek a rostatengellyel való merev kapcsolatát a két helyen, — a kör alakú —14— nyílásban és 60 a —19— terelőpalást jobboldali végének síkjában '— alkalmazott kis keresztmetszetű küllőkből álló —21— és —22— küllőcsillagok biztosítják. A —23— küllőcsillag küllői egymáshoz képest tengelyirányban úgy vannak 65 eltolva, hogy a egy célszerűen trapéz kereszt-2