151334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polipentadién előállítására
151334 komplexet, valamint a pentadiént és a komplexképzőszert a fentebb említett mennyiségű arányokban, vagy pedig oly módon, hogy a nikkel-vegyületet, előnyösen oldat alakjában adjuk a monomert és a komplex-kötésbe vitt 5 alkilalumínium-dikloridot tartalmazó oldathoz. A találmány szerinti katalizátorokkal a pollmerizációt igen széles hőmérséklettartományban, kb. -—1O0 C° és +100 C°, előnyösen —30 C° és +30 C° közötti hőmérsékleten folytat- 10 hatjuk le. Polimerizációs közegként bármely szénhidrogén-] ellegű oldószer alkalmazható; előnyösen valamely aromás szénhidrogén vagy aromás és alifás szénhidrogének elegyét használhatjuk 15 erre a célra, szolgálhat azonban maga a folyékony állapotú monomer is polimerizációs közegként. A törzsszabadalomban leírt kobalt-alapú katalizátorokhoz hasonlóan a jelen találmány sze- 20 rinti nikkel-alapú katalizátorok alkalmazása esetében is csupán az 1,3-pentadién transz-izomer je polimerizálódik. A jelen találmány szerinti nikkel-alapú katalizátorokkal lefolytatott pentadién-polimeri- 25 záció nyers termékei általában 65—70%-ot meg nem haladó mennyiségi arányban tartalmaznak cisz-1,4 egységeket. (Ennek meghatározása a törzsszabadalomban ismertetett analitikai módszerrel történhet.) A cisz-1,4 30 egységek mennyiségi aránya a találmány szerinti eljárással kapott polimerek esetében is növelhető oly módon, hogy a nyers termékből a szférikusán kevésbé szabályos szerkezetű makromolekulákat eltávolítjuk. Ez 35 a törzsszabadalcmban leírt módon történhet, tehát olyképpen, hogy a nyers reakcióterméket valamely erre alkalmas oldószerben, pl. ben- . zolban oldjuk, majd metiletilketonnak az oldathoz való hozzáadása útján ismét lecsapjuk. 40 A cisz-1,4 egységeket kisebb mennyiségi arányban tartalmazó makromolekulák a fenti művelet során oldatban maradnak, míg a szférikusán szabályosabb makromolekulák, amelyek kristályosodásra képesek és így kevésbé 45 oldhatók, kicsapódnak az oldatból. A találmány szerinti, dietilalumínfum-monokloridbcl és nikkel-vegyületekből előállított katalizátorokkai oly pentadién-polimérekhez jutunk, amelyek molekulasúlya kisebb, mint a 50 törzsszabadalom, szerinti kobalt-alapú katalizátorokkal kapott polipentadiéneké. A találmány szerinti eljárással nyert polipentadiének e tulajdonságuk alapján képi ék enyítőszerekként használhatók fel más, nagyobb 55 molekulasiilyú elasztomerekben. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra kor- 60 látozva. 1. példa: Egy oldalsó vákuum-csatlakozással ellátott l'O'O ml-es kémcsőbe, nitrogén bevezetése köz- gg ben, miután a bevezetett tiszta nitrogénnel a levegőt abból már teljesen eltávolítottuk, a megadott sorrendben az alább felsorolt anyagokat adagoljuk be: vízmentes benzol 40 ml dietilalumínium-monoklorid ' 0,2 ml ' ti of én . 0,12 ml 1,3-pentadién (98% transzizomer és 2% cisz-izomér tartalommal) 10 ml 5,47 mg nikkel-díacetilacetonátot 2,5 rnl benzolban oldunk, majd az oldatot hozzáadjuk a fenti, homogenizált elegyhez. A pclimerizációt 8 óra hosszat folytatjuk 25 C° hőmérsékleten, majd metanol hozzáadásával megszakítjuk és a kapott polimert a törzsszabadalomban leírt módszerrel metanollal gondosan lecsapjuk. 5,5 g polimert kapunk, amely infravörös elemzéssel 64% cisz-l,4-egység tartalmat mutat. Ezt a polimert 15 ml benzolban oldjuk, majd feleslegben hozzáadott metiletilketonnal újból lecsapjuk: az így kapott polimer infravörös elemzéssel meghatározott cisz~l,4-egység tartalma 79%. Az anyag a röntgenvizsgálat során kristályosnak bizonyul, röntgenspektruma azonosnak látszik a törzsszabadalomban bemutatottal. A fenti polimer toluolban, 30 C° hőmérsékleten- meghatározott határviszkozitása 0,46 (100 ml/g); polarizációs mikroszkóp alatt meghatározott olvadáspontja 37 C°. Az 1. példában leírthoz hasonló módon járunk rl csupán azzal a különbséggel, hogy 0 2 ml + infer'* alkalmazunk az ott említett 0,12 \ ig\ kjrjott termék az 1. példában leírt t"11 . ' i/e' lényegileg azonos jellemző tulajmatat. 2—6. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon járunk el, csupán azzal az eltéréssel, hogy az ott alkalmazott monoetilalumínium-diklorid helyett sorban az alábbi anyagokat alkalmazzuk : monopropilalumínium-diklorid, monoizobutilalumínium-diklorid, monohexilalumíniumdiklorid és rnoncdodecUalumímum-diklorid. A fenti alumínium vegyületek felhasználásával kapott termékek mindegyike az 1. példában leírt termékhez hasonló jellemző tulajdonságokat mutat. 7. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon járunk el, de az alább felsorolt anyagok felhasználásával: 2
