151332. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék nagyüzemi palántanevelésre és palántaülteésre

1513; 3 kétszeresére növeljük. Még későbbi időszakban ismét kiemelhetjük minden másodikat és ezzel az eredeti légtér négyszeresét biztosíthatjuk a palánta számára. Viszont á csírázás idejében a nevelőléceket még kisebb helyen tárolhatjuk, 3 mert ilyenkor több emelet magasságban egymásra helyezhetők. A találmány szerinti feljárás főleg erre ä nevelőlécre támaszkodva valósítható meg. A találmány szerinti eljárás palánták nagyüzemi 10 nevelésére és kiültetésére abban áll, hogy a magvetést a nevelőléc talajt helyettesítő laza anyaggal, pl. perlittel megtöltött Celláiba gépi úton, pl. az ismert légritkításos módszerrel végezzük, az eleinte egymás mellé és fölé rak- 15 ható, később csak egymás mellett párhuzamosan elhelyezett nevelőléceket a palánta fejlődéséhez képest emelőkészülékkel ritkítjuk, mimellett a palántanevelést hidropónikásan végezzük, majd a kiültetésre növekedett palán- 2(1 tákat a végleges helyére szállítjuk, végül gépi úton kiültetjük. A nevelőléc celláit pl. perlittel tölthetjük meg. A cellák megtöltése és a magvetés gépi 25 úton pl. a következőképpen végezhető. Az egymás mellé elhelyezett nevelőlécek celláinak megfelelő kiosztással tölcsérszerű csőcsonkokkal ellátott két tálcát helyezünk el. A felső tálcán e csőcsonkoknak megfelelő elrendezésű 30 nyílásokkal rendelkező elmozgatható zárólemezt, erre megfelelő szemcséjű perlitet helyezünk. A nyílásokat a csőcsonkokkal fedésbe hozva, a perlitből annyit hullatunk az egymás fölött levő két csőcsonkon át a cellákba, míg 35 azok közel megtelnek, ekkor a zárólemezt elmozgatva vele a csőcsonkokat elzárjuk. Most a két tálca közé betaszítjuk a magvető párnát, amely lényegében egy lapos láda, a csócsonkok. elhelyezésének megfelelő számú és elrendezésű 40 apró nyílással. A magvető párnában szivatytyúzással légritkított tért előidézve, a párnát a magtartály fölé helyezve nyílásaihoz hozzászív egy-egy magot. A párna azután ilyen állapotban a csőcsonkok fölé kerülve, ha benne l!

j megszüntetjük a légritkítást, a magokat a csőcsonkokba és ezeken keresztül a cellákba ejti. Ezután a párnát ismét kihúzva a kívánsághoz képest kisebb fedőréteg perlitet engedünk a . cellákba az előbb ismertetett módon és ezzel 50 a vetés tömegesen, egyszerűen és rövid idő alatt elkészült. A cellákat azért, hogy belőle alul a hidropónikás nevelésnél alkalmazott talajt helyettesítő laza anyag ki ne hulljon, pl. műanyag 55 szitaszövetből készült, laza a behelyezett fenékkel láthatjuk el, amely alkalmas arra, hogy a laza anyagot a cellában benntartsa, beengedi alulról a tápfolyadékot, de a kiültetésnél maga is könnyen kinyomható. Ezt a feneket is teljes 60 egészében megtakaríthatjuk, ha a talajt helyettesítő laza anyagként perlitet alkalmazunk, amely mihelyt öntözés, vagy alulról történő táplálás folytán nedves lesz, annyira összetapad, hogy a cellából nem hullik ki. 65 :2 4 A hídropónikás neveléshez a találmány szerinti nevelőléceket nevelőtartályokba (peremes csatornákba, stb.) helyezzük és a tápfolyadékot a nevelőtartályokban a szükséghez képest állandó szinten önműködő szerkezettel tarthatjuk. Pl. ilyen •— szivattyúk nélkül működő ----önműködő szerkezet áll egy elosztótartályból, egy ehhez képest magasabban elhelyezett, légmentesen zárható folyadéktároló edényből, ebből egy elosztótartályba lenyúló, alul ferdén metszett, elzárható leszálló csővezetékből és az elosztótartályt a nevelőtartalyokkal összekötő csővezetékekből. Célszerű, ha az elosztótartálynak külön leeresztőcsapja is van. Ez a beren-i dezés a következőképpen működik: A folyadéktároló edénybe behelyezzük a töízsoiciatot, amit a vízvezetékből bevezetett vízzel felhígítunk. A leszálló csővezetéket kinyitva, a tápfolyadék az- elo=z',6tartályba és az összekötő csöveken keresztül ?. r

;evelőíartályokba áramlik. Amint az a közlekedőedény-rendszert képező nevelőtartáíyokban és az elosztótartályokban a folyadék a kívánt magasságot elérte, a leszálló cső megfelelően beállított ferdén metszett végénél a víz színe eléri a csővégződés tetőpontját és ezzel a levegőtől a csövet elzárja; ezért a légmentesen lezárt tárolóedényből a tápfolyadék kiáramlása is megszűnik. Amint azonban a növények a tápfclyadékot felszívják, annyira, hegy a víz színe az elosztótartályban is lejjebb száll, a ferde csővégződés a levegő számára ismét megnyílik, úgy, hogy a levegő be tud hatolni a' tárolótartályba és onnan a tápfolyadék kiáramlik mindaddig, míg a folyadék az elosztótartályban ismét el nem zárja a nyílást. Ha a berendezést csak szakaszosan (pl. csak nappal) kívánjuk működtetni, akkor a tárolótartály leszálló vezetékét lezárjuk, esetleg időzítő vezérloszerkezetíel zárjuk és nyitjuk. Ezenkívül ez a berendezés kiválóan alkalmas arra is, hogy rajta keresztül a talajt helyettesítő laza anyagba betömődött sókat időnként kimossuk. Ehhez a tárolótartály leszálló vezetékét zárva tartjuk, a nevelőtartályokba tiszta vizet- töltünk és az elosztótartály fenékcsapját nyitjuk ki: ekkor a víz mint mosóközeg az eiŐKŐhöz képest ellenkező irányban áramlik. A nevelőlácek ritkítását, vagyis a pl. minden második nevelőléc kiemelését célszerűen a taíulmány szerinti emelűkészülékkel végezhetjük. Ennek az emelőké-szüléknek a neveíőlécek végződéseihez való illesztésre alkalmas, a párhuzamosan egymásmellé helyezett nevelőlécek távolságának megfelelően elrendezett, tetszés szerint ki- és beiktatható fogóelemekkel (pl. csuklósan billenthető és kétféle állásban rögzíthető horgokkai) ellátott, egymással mereven összekötött széllécei vannak. A fogőelemeket tehát a célnak megfelelően állítj-uk be: valamennyit beiktatjuk, ha egyszerre valamennyi nevelőlécet át kívánjuk helyezni (pl. csíráztatás után le akarjuk -szedni az emeleteket) — vagy pl. csak minden másodikat iktatjuk be, ha a nevelőlécek közül minden másodikat akar-2