151331. lajstromszámú szabadalom • Magnetofon készülék külső és belső mágnesrétegű szalagok lejátszására
1513; 3 a széleit megnyújtja —, ami a szalag károsodását eredményezi, s ugyanakkor a megcsavart szalag gyors tekercseléskor, induláskor, megálláskor — különösen az oldalfalak nélküli magra csévélt tekercseknél — az üzembizton- 5 ság szempontjából, olyan veszélyt jelent, hogy egyetlen stúdióban sem engedik meg ezen módszer használatát. Stúdiókban jelenleg két különböző magnetofont használnak, amelyek közül az egyik külső, a másik pedig belső mág- 10 nesrétegű tekercsek üzemszerű használatára alkalmas. A feladat egyszerű és műszakilag kifogástalan megoldását az alábbiakban ismertetett eljárás (1. és 2. ábra) és annak ugyancsak az 15 alább közölt találmány szerinti példakénti kiviteli elvi vázlatai (3—7. ábrák) tüntetik fel. A feladat annak biztosítása, hogy akár 1 külső, akár 2 belső mágnesrétegű tekercs esetén a 3 szalag 4 aktív oldala érintkezzék az 20 5 fejekkel és a szalag továbbító 6 tengellyel. Ez elérhető azáltal, hogy a külső mágnesrétegű tekercseket a találmány szerinti készüléken a szokott módon helyezzük a 7 feszítő tányérra, illetve motorra (1. ábra), a belső 25 mágnesrétegűeket pedig a tekercs átmérője körül 100°-kal átfordítva (2. ábra). Ez azt jelenti, hogy a külső mágnesrétegű tekercsek feszítő orsója lecsévélődéskor az óramutató járásával ellenkezően a 8 nyíl irányában a. belső mágnes- 30 rétegűsk, azzal megegyezően 9 nyíl irányában forognak. Felcsévéléskor (visszatekercselési a forgásirányok természetesen éppen ellenkezőek. Az eljárás megvalósításához tehát a baloldali, vagy mindkét oldali tekercset fordítva kell 35 elhelyezni a gépen, ami az alábbi műszaki feladatok megoldását teszi szükségessé. a) A csévélő (tekercselő) motorok forgásirányát meg kell tudni változtatni. b) A magnetofonoknál megálláskor mindig 40 gondoskodni kell arról, hogy az a cséve vagy orsó legyen erősebben fékezve, amelyről a szalag lecsévélődik, mert a szalag meglazulástől mentes megállása csak így biztosítható. Erre a célra eddig irányérzékeny fékrendszert hasz- 45 náltak, szalagfék, vagy megfelelő kiképzésű pofásfék alakjában, amely az egyik forgásirányban mindig erősebb fékezést ad, mint az ellenkezőnél. Az eddig ismert összes magnetofonnál ez, ki- 50 elégítően működött, mert lejátszásnál a feszítő orsó az óramutató járásával ellenkező irányban forgott, visszatekercseléskor pedig ugyanez az orsó a csévélő-orsó szerepét töltötte be, de ebben az esetben a forgása is ellenkező irányú 55 volt. Jelen esetben az ilyen fékrendszerek a forgásirány megváltoztatása és ugyanakkor a szóban forgó orsó (tekercs) funkciójának (lecsévélés, felcsévélés) megmaradása miatt nem jöhetnek számításba. 60 Megoldást az eddig alkalmazott forgásirányra érzékeny fékek helyett a találmány lényegét képező tárcsánként két-két, önmagában ismert irányérzéketlen kialakítású pofásfék jelent olyan szerkezeti kialakítással, amelynél a féke- 6 5 4 zés a szalag haladási irányától függővé válik. A találmány szerinti megoldásnál leálláskor a lecsévcélődő orsón a két fék működik, a felcsévélőn pedig egy, így a lecsévélődő tárcsa erősebb fékezése minden üzemállapotban, mindkét szalagmozgási iránynál biztosítva van. Azt, hogy a második féknek melyik tárcsánál kell működnie, egy irányzékelő állapítja meg, amely egyúttal a szükséges kapcsolásokat is elvégzi. összegezve tehát: az eddig mindenütt alkalmazott forgásirány függőség helyett szerkezetileg irány érzéketlen elemek összhatásából eredő szalaghasadási irányfüggőséget alkalmaztunk a találmány szerinti fékrendszerben. c) Az orsó, illetve a tekercs 180°-os megfordítása szükségessé teszi, hogy egyidejűleg a rugós szalagfeszítőkarnál a rugóhúzás értelme is megváltozzék. Különösen fennáll ez a követelmény, ha a kar egyidejűleg a szalag szakadásakor vagy kifutásakor a szalagtovábbítás leállítására is hivatott. A találmány szerinti készüléken olyan szerkezeti megoldást alakítottunk ki, mely a szalagra tárolt információ minőségének lerontása nélkül egyidejűleg megoldja a fenti feltételeket, tehát a találmány alapját képező fékrendszer alkalmazása mellett a csévélő és feszítő orsó forgásirányának váltását és a szalagfeszítés irányának megfordítását. A b) pontban leírt fékrendszer elvi működését a 3., 4. és 5. ábrák külön, az összes felsorolt részfeladatot végrehajtó, önmagukban véve ismert működtető elemek együttes vezérlésének módját pedig a 6. és 7. ábra kapcsán ismertetjük. A 3. ábra külső mágnesréteggel csévélt, 7 feszítő és 10 csévélő orsóval ábrázolja a magnetofont jobbra tekercselési vagy lejátszási üzemben. Ennek megfelelően a 3 szalag a 11 nyíl által feltüntetett irányban mozog. A 12, 13 oldófékek és a 14, 15 járulékos fékek elektromágnesei árammentes állapotban vannak, de a 16 irányérzékelő a lecsévélődő orsóhoz tartozó 14 járulékos fék elektromágnesének áramútját a megfelelő 17 kontaktuspár zárásával előkészíti a fékezésre. A 4. ábra a fenti üzemi helyzetből való megállítást tünteti fel. Az oldófékek és a fékezésre előkészített .járulékosfék a 18 „Állj" gomb zárásával gerjesztést kaptak és működésbe léptek. A fékhatás a lecsévélődő orsón nagyobb, tehát a fékezés helyesen zajlik le. Az 5. ábra belső mágnesréteggel csévélt orsókkal a visszatekercselési üzemállapotot tünteti fel. A magnószalag most a lejátszáshoz képest visszafelé 20 nyíl irányában halad, az irányérzékelő ennek megfelelően a jobboldali csévéhez tartozó járulékos fék elektromágnesének áramútját készíti elő a 19 kontaktuspár zárásával, mert megálláskor most ezt a csévét kell erősebben fékezni. Szerkezeti megoldásban az oldó és járulékos fékek — ismert módon azáltal irányérzéketlenek a forgási irányra — amint ez a 6. és 7. ábrán vázlatosan látható —, mert a fékpofát '?
