151330. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenilpiperazin-származékok előállítására
15133Ö 13 14 Í2. példa: 2,6 g l-{2-p-nitroíeniletü)-4-(m-karboxifenil)-piperazin-monohidroklorid (előállítva a 11. példában leírt módon) 70' ml víz és 250 ml glikol-monometüéter elegyével készített oldatát 3% piatinacxid katalizátor jelenlétében, 4,1 atm nyomás alatt, 28 C° maximális hőmérsékleten hidrogénezzük. Szűrés után az. oldatot szárazra bepároljuk és a kapott halvány rózsaszínű maradékot 50 ml etanolban, amely 5 ml sósavat is tartalmaz, oldjuk. A rnegsavanyított oldatot szárazra bepároljuk és a maradékot etanol és éter elegyéből átkristályositjuk. 5,2 g l-(2-p-aminofeniletil)-4-(m-karboxifenil)-piperazin-dihidrokloridot (az elméleti hozam 82%) kapunk, 283—286 C°-on olvadó halvány krémszínű mikrokristályos szilárd termék alakjában. 13. példa: Lényegében a 7. példában leírt módon, m-metilszulímil-anilinból kiindulva, l-(2-p-nitroieniletil)-4-:(m-metilszulfínilfenií)~piperazin4iidrokíoridot állítunk elő 35%-os hozammal; az izopropanol és éter elegyéből átkristályosított halványbarna mikrokristályos szilárd termék olvadáspontja 226—227 C°. 14. példa: 11,2 g l-(2-p-nitrofemletil)-4-(m-metilszulfiiiilfeml)-piperazin-hidrokloridot (előállítva a 13. példában leírt módszerrel) és 11,2 g ammőniumkloridot hozzáadunk 300 ml metanol és 150 ml víz forrásban tartott elegy éhez. majd 11 g vasport adunk az elegyhez, azután további 21 /:? óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A szuszpenziót forrón leszűrjük és a szüredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot kloroform és híg nátriumhidroxidoldat között megosztásnak vetjük alá. A kloroformos oldatot elkülönítjük, vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A kapott szilárd maradékot izopropanolból, aktívszénnel derítve kétszer átkristályosítjuk. Ily módon 6,5 g l-(2-p-ammo~ feniletil)-4-(m-metilszulfinilfenil)-piperazint (az elméleti hozam 69%-a) kapunk, amely 160— 161 C"-on olvad. 15. példa: 3,8 g l-(2-p-aminofenilel5Jl)-4-(m-metiltiofenil)-piperazint (előállítva a 4. példában leírt módszer szerint) 20 ml kloroformban' oldunk és ezt az oldatot hozzáadjuk szobahőmérsékleten 1 ml metilkloroformiát kloroformos oldatához. Az elegyet visszafolyató hűtő alatt 1 óra hosszat forraljuk, majd 5 ml trietilamint adunk hozzá és további 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A lehűlés után a reakcióelegyet vízzel extraháljuk. A kloroformos részeket elkülönítjük, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A kapott szilárd maradékot izopropanol és könnyűbenzin (fp. 60—80 C°j elegyéből átkristályosítva 3,3 g l-(2-p-metoxikarbonilaminofeniletil)-4-(m-metiltiofenil)-piperazint (az elméleti hozam 74%-a) kapunk, amely 94—95 C°-ont olvad. 16. példa: 2,5 g l-(2~p-aminofeniletil)-4-(m~metilszuIfonilfenil)-piperazint 150 ml 10 n sósavoldatban oldunk (a kiinduló anyag előállítása a 4. példában leírt módon történik), majd az oldathoz keverés közben 6 ml ecetsavanhidridet, utána pedig 5 g nátriumacetátot adunk. A reakcióelegyet 1 óra hosszat állni hagyjuk, majd 0 C° hőmérsékletre hűtjük le, azután vizes ammóniával meglúgosítjuk. A levált szilárd anyagot elkülönítjük, majd híg vizes ammónia és kloroform között megosztásnak vetjük alá. A kloroformos oldatot elkülönítjük, vízzel mossuk és vákuumban szárazra bepároljuk. A maradékot etanol és könnyűbenzin (fp. 60—60 C°) 1:1 arányú elegyéből (aktívszénnel derítve) átkristályosítjuk. Ily módon 2,2 g l-(2-p-acetamido~ feniletil)-4-(m-metilszuifonilfenil)- piperazint (az elméleti hozam 79%-a) kapunk, amely 180— 169 C°-on olvad. 17. 'példa: 6 g l-(2-p-ammofemletil)-4-(m-metilszulfonilfenil)-piperazint 250 ml dimetilformamidban oldunk, mely utóbbi 8,5 g 40%-os vizes formaldehidoldatot is tartalmaz. Az elegyet 40,8 atm nyomás alatt, 65 C° hőmérsékleten, Raneynikkel jelenlétében hidrogénezzük. A katalizátor kiszűrése után a reakcióelegyet vákuum alatt kis térfogatra bepároljuk, majd vízzel hígítjuk. A levált szilárd anyagot elkülönítjük és metanolból, aktívszénnel derítve átkristályosítjuk. Ily módon 4,1 g l-(2-p-N,N-dimetiIaminofeniletil)-4-(m-metilszulfonilfenil)-piperazint (az elméleti hozam 58%-a) kapunk, amely 168— 189 C°-on olvad. 18. példa: 20 g 3-metilszulfonilanilin, 12,9 g dietanolamin és 19,7 ml tömény (fs. 1,18) sósav elegyét egy keverővel ellátott desztilláló lombikba visszük. A lombikot olaj fürdőbe helyezzük és ennek hőfokát fokozatosan 160 C°-ig emeljük; ezalatt a lombikban a maradék félszilárd állapotú lett. A belső hőmérsékletet ezután 45 percre 190—210 C°-ra emeljük, majd kissé lehűtjük a reakcióelegyet és forrásban levő vízzel (2'5 ml) kezeljük. Szobahőmérsékletre való lehűlés után a reakcióelegyet leszűrjük, vizes nátriumhidroxidoldattal meglúgosítjuk és kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot szárítjuk és vákuum alatt bepároljuk; maradékként viszkózus barna olajat kapunk. Ezt az olajat 0,05 mm Hg-oszlop nyomás alatt desztillálva, 20,4 g l-(m-metilszulfomlfenil)-piperazint kapunk, amely 0,05 mm Hg-oszlop 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60
