151297. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinszármazékok előállítására
3 151297 4 adottakhoz hasonló körülmények között; a fentebb mondottakból nyilvánvaló az is, hogy az (I) általános képletű vegyületek a találmány szerinti eljárás egyik változata értelmében oly módon is előállíthatók, hogy a (IV) általános képletű vegyület egy molekuláját a (II) általános képletű vegyület két molekulájával közvetlenül kondenzáltatjuk, anélkül, hogy közben ä (III) általános képletű közbenső terméket elkülöníteriők a reakcióelegyből. b) V egy egyszerű vegyi kötést képvisel, Y a Z—N—A—X gyököt képviseli, W egy B" gyököt képvisel; mimellett e meghatározásokban X valamely reakcióképes észtermaradékot, mint halogénatomot, kénsav- vagy szulfonsav-maradékot, pl. metánszulf oniloxi-, benzolszulf oniloxi- vagy p-toluolszulfoniloxi-gyököt jelént, B' közvetlen vegyi kötést vagy egy —NZ—A'^- csoportot képvisel, amelyben Z hidrogénatom vagy valamely olyan csoport lehet, amely védi az aminocsoportot és a reakció után könnyen eltávolítható (pl. valamely legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó alkanoil-csoport vagy egy benzoil-csoport), c) V egy egyszerű vegyi kötést jelent, Y egy —B'X gyököt és W egy —A—N—Z csoportot képvisel. Ezt a reakciót előnyösen valamely, a reakció szempontjából az adott reakciókörülmények között közömbös szerves oldószer, mint aromás szénhidrogén (pl. toluol), amid (pl. dimetilformamid), szulfoxid (pl. dimetilszulfoxid.) alkohol, keton vagy ezek elegye alkalmazásával, valamely kondenzálószer, mint alkálifémszármazék vagy tercier amin jelenlétében folytathatjuk le. Célszerűen az oldószer forrpontjának megfelelő hőmérsékleten dolgozunk. A kondenzáció befejeződése után a Z csoportot (ha az nem hidrogénatom) a szokásos módszerek alkalmazásával távolíthatjuk el. Az olyan esetekben, amikor B az —ANTI--csoportot képviseli, a fenti b) és c) eljárásmódok egybeesnek. Minthogy a (III) általános képletű kiinduló anyag előállítható valamely (II) általános képletű vegyületnek valamely, a csatolt rajz szerinti (V) általános képletnek megfelelő vegyülettel való kondenzációja útján, nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárás egyik egyszerű változata értelmében az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek előállíthatók két molekula (II) képletű vegyületnek egy molekula (V) képletű vegyülettel való közvetlen kondenzáltatása (és esetleg ezt követően a Z csoport eltávolítása) útján is. Az (I) általános képletnek megfelelő új kinolin-származékok önmagukban ismert módszerek alkalmazásával átalakíthatók különféle savakkal képezett, addíciós sókká. Ilyen sókhoz tehát oly módon juthatunk, hogy az (I) általános képletű vegyületet valamely erre alkalmas oldószerben, mint alkoholban, éterben, ketonban vagy vízben a kívánt savval reagáltatjuk; a képződött só — esetleg az oldat betöményítése után -— leválik a reakcióelegyből és szűrés vagy dekaatálás útján elkülöníthető. 5 Az (I) általános képletnek megfelelő új kinolin-származékok érdekes kemoterápiás tulajdonságokkal rendelkeznek; e vegyületek elsősorban malária-ellenes, amöba-ellenes és anthelmintics szerekként kerülhetnek gyógyászati 10 alkalmazásra. Ezek az új kinolin-származékok a gyógyászatban akár szabad bázis, akár valamely gyógyszerészeti szempontból elfogadható, vagyis az alkalmazandó adagokban nem toxikus addíciós 1' sók alakjában kerülhetnek alkalmazásra. Gyógyszerészeti szempontból elfogadható addíciós sók példáiként ásványi savakkal képezett sók, mint hidroklorid, szulfát, nitrát vagy foszfát, továbbá szerves savakkal, mint «cet-20 savval, propionsavval, borostyánkősavval, benzoesavval, fumársavval, maleinsavval, szalicilsavval, gentizinsawal vagy metüén-bisz-béta-oxinaftoesawal képezett sók említhetők. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki-25 viteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 30 1. példa: 146 g 4-[(4-metánsiZulfoniloxi - 1-metil-butil)-(acetil)]-amino-7-klórkinolm, 133 g 4-[(l,5-di-35 metil-l 5,8-diaza-nonil)-(acetil)]-aminó-7-klór-kinolin és 37 g trietilamin elegyét 1550 ml absz. etanolban 15 óra hosszat forraljuk visszafolyó hűtő alatt. Az oldószert ezután elpárologtatjuk és a kapott barna, viszkózus maradékhoz 1800 40 ml n-nátriumhidroxioldatot és 1600 ml metilénkloridot adunk. A szerves oldószeres fázist dekantálással elkülönítjük, vízzel mossuk, majd káliumkarbonáton megszárítjuk. Szűrés és az oldószer elpárologtatása után 242 g maradékot 45 kapunk, ezt 4850 ml metilénkloriddal felveszszük. A kapott oldatot 9 cm átmérőjű, 89 cm magas, 6 kg alumíniumoxidot tartalmazó oszlopon keresztül történő kromatografálással tisztítjuk. 30 liter metilénkloriddal eluálunk és 50 az eluátumból az oldószert eltávolítjuk", ily módon 137 g olajszerű terméket kapunk, ezt 2760 ml metilénkloriddal felvesszük. Űjból kromatografálással • tisztítunk 9 cm átmérőjű, 65 cm magas, 4 kg alumíniumoxidot tartalmazó osz-G5 lopon, majd 35 liter metilénkloriddal eluálunk. Az eluátumból az Oldószert elpárologtatjuk, amikor is maradékként 48 g nyers bázist kapunk. Ha ezt a terméket 15*00 ml etanolban 13,6 g oxálsavval reagáltatjuk, kristályos ter-60 niék válik le. Ennék leszűrése, leszívatása és szárítása útján 39 g 2,13-bisz-[7-klór-kinolil-4)-(acetil)-amino:]-6,9-dimetil-6,9-diaza-tetradekánt kapunk, amely 192 C°-on olvad, majd újból megszilárdul és 205 C°-on ismét megolvad. 65 39 g fenti sót 100 ml 4 n nátriumhidroxid-2
