151282. lajstromszámú szabadalom • Frontfejtési biztosítási rendszer

Í5lá82 3 4 egyenkénti előretolását a front követése alkalmával nem akadályozza, viszont a front követése céljából fellazított elemeket a rendszerből való kiszabadulásukban megakadályozza. A fellazított elemeknek új helyzetükbe való átállítására — amennyiben ez az átállítás gépi eszközökkel történik — ún. feszítőszerveket alkalmaznak, melyekkel az elemeket vagy egymás után, egyenként szolgálják ki, úgy hogy a (kevés számú) feszítőszervet az egyik biztosító elemről a másikra viszik át, vagy pedig a fejtési front mentén háromszög, vagy paralelogramm alakban csuklósan egymáshoz kötött és az egész front mentén ily módon láncolt elemeket a háromszögű, ill. paralelogrammcsoportosításon belül szerkezetileg a rendszerhez tartozó feszítőszervekkel hozzák fokozatosan új helyzetbe, úgy azonban, hogy — pl. a paralelogramm-csoportosítás esetén — a front haladási irányába eső paralelogramm-oldalakba mindenütt egy-egy feszítőszervet építettek be. Tekintettel arra, hogy a háromszögű csoportosításban az előremozgatás kivitele nem egészen határozott, a találmány a paralelogrammcsoportosítású rendszer továbbfejlesztését célozza oly módon, hogy a feszítőszervek nem a paralelogramm-oldalakba, hanem a paralelogramm sarokpontjai, vagy az oldalak, ill. esetleg ezek meghosszabbításainak egyéb csuklópontjai közé az oldalakon kívüli elrendezésben vannak beépítve. Ezáltal ugyanis, mint az alábbiakból ki fog tűnni, a szükséges feszítőszervek száma az ismert megoldásokéhoz képest a találmány szerint felére, harmadára, sőt negyedére redukálható, ami a feszítőszervek beszerzését, fenntartását és kezelését illetőleg, igen lényeges megtakarítást és ezzel jelentős műszaki egyszerűsítést és haladást jelent, mimellett további előnyként az egész biztosító rendszernek egységesen önműködő jellege is biztosítható. A találmány gyakorlati megvalósításában a biztosító elemek — tárnok — aparalelogrammcsoportosításnak megfelelően a front mentén két egymás mögötti sorban úgy vannak a csuklós paralelogramm-csoportokban (következőkben keret-csuklópontokban) elrendezve, hogy a front mentén láncolt rendszerben két-két szomszédos keretben, melyeknek egy-egy közbülső oldaluk közös, a hat keret-csuklónak megfelelően hat-hat biztosító elem van a csuklós láncolat alaksíkjára harántirányban felállítva. A könynyebb megértés kedvéért a következőkben két szomszédos keret (az alábbiakban keretpár) keretoldalai számára a front előrehaladási irányába eső, továbbá front felőli és ezzel ellenoldali keretoldalakat különböztetünk meg, amely megkülönböztetésnek megfelelően tehát egyegy keretpárban három (ezek között az előzők értelmében egy közös) haladási irányú keretoldallal, továbbá a keretpár mindegyik keretében egy-egy front felőli és ellenoldali keretoldallal számolunk. Ez utóbbi négy keretoldal közül a front felőli ós az ellenoldalon egy-egy keretoldal a rendszer utánállítása alkalmával szabadon rövidülhet, míg a fennmaradó öt keretoldal a csuklópontok közt merev és ezért változatlan hosszúságú. A találmány értelmében legalábbis keretpáronként alkalmazandó feszítőszerv tehát a már adott találmányi meghatározás értelmében az eddigi megoldásoktól eltérően nem a merev keretoldalakba, hanem a keret, megfelelő csuklópontjai közé egyébként, példaképpen átlós irányban van bekötve. Annak a találmányi követelésnek a teljesítését, hogy már keretpáronként is csupán egy közös feszítőszerv legyen alkalmazható, az említett szabadon rövidülő keretoldalak biztosítják. A találmány gyakorlati megvalósításának számos, de nem kimerítő, ill. kizárólagos változata magyarázó céllal a csatolt rajzokon van feltüntetve, melynek ábrái közül az 1. és 2. ábrákon átlós irányban alkalmazott feszítőszerveket tartalmazó, a 3. és 4. ábrákon két különböző változatban a láncolatba a front előrehaladási irányában bekötött feszítőszerveket tartalmazó megoldások láthatók, míg az 5. ábrán a feszítőszerv a láncolat végeinél feszített, ill. fellazított és zegzug módon a láncolat sarokpontjain átfűzött kötélpárból áll. Az 1. ábra szerinti megoldás (valamint minden más további megoldás is) a láncolat alaprajzát mutatja, melynek csuklós sarokpontjaiban természetesen a biztosító elemek (tárnok) vannak felállítva. Az ábrából látható, hogy bármely két szomszédos csuklós keretben (kére tparfoan) a szabadon rövidülő két keretoldalt egy-egy megfelelő hosszúságú láncdarab képezi, míg az ábrán vastag vonalakkal érzékeltetett 1 jelzésű inerev keretoldalak meándervonalszerűen vannak az egész láncolaton átvezetve. Ezen elrendezésnek megfelelően a szabadon rövidülő keretoldalak (a 2 láncdarabok) bármelyik keretpár egyik keretében a fejtési front felőli, másik keretében pedig az ezzel szemközti oldalon van a megfelelő csuklópontok közé bekötve, amivel szemben a 2. ábra szerinti megoldásban egy-egy keretpárban az egyik keret kizárólag 1 merev rudakból áll, s a szabadon rövidülő 2 keretoldalak (láncdarabok) a keretpár másik keretének front íalőli és ezzel szemközti oldalait zárják. A szabad löketű 3 feszítőszerv az 1. ábra szerint a láncolat minden második keretében két átlósan szemközti csuklópont közé, a második ábra szerint pedig ugyanilyen módon, annak a keretnek a csuklópontjai közé van átlós irányba bekötve, amelyben a szabadon rövidülő 2 keretoldalak vannak. A csuklós szerkezet elemeinek átállítás alatti és utáni helyzetváltozását az ábrákba berajzolt és nyilazott körívdarabok mutatják, példaképpen a 4 csuklópont határozott új helyzetét az átállítás befejeztével feszült állapotba jutó 2 láncdarabok biztosítják, amely okból tehát a 3 feszítőszerv löketének nem kell korlátozottnak lennie. A változatként a szabadon rövidülő keretoldalakat a 2 láncdarabok helyett egymásban teleszkópszerűen eltolódó cső- és rúddarabok 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2