151277. lajstromszámú szabadalom • Vízdesztilláló készülék

151277 előmelegíteni és elgőzölögtetni. Óriási előny az, hogy a tápvíz ellátása megszakadásakor a merülő elektródák között levő víz elpárolgása után az áramkör automatikusan megszakad, így ä készülék saját magát kikapcsolja. A merülő elektródás fűtésnél egyenáram nem alkalmazható, váltakozóáramú táplálásnál viszont á keletkező gázmennyiség a Budapesti Műszaki Egyetem vizsgálatai alapján jóval a küszöbérték alatt marad. Tekintettel arra, hogy merülő elektródás fűtésnél a készülék teljes víztömege alatt van, vegyes anyagú, tehát fémet is felhasználó készüléknél megfelelő villamos érintésvédelemről kell gondoskodni, ami a találmány céljánál szigetelő betétekkel és védőföldeléssel valósult meg. Ugyancsak az érintésvédelem célját szolgálja az is, hogy a készüléket előírt hosszúságú és keresztmetszetű gumicsővel szabad csak a vízvezetékhálózathoz csatlakoztatni. Ezáltal a létrejövő vízoszlop ellenállása olyan nagy értékű, hogy szivárgó áram ezen keresztül a vízvezetékhálózatba nem ha^ tol be. Ez a szempont a teljesen üveganyagú készülékeknél is természetesen jelentkezik! A találmányi bejelentés szerinti készülék az eddig felsorolt szempontok betartásával, közvetlen desztillációval, az injekciókhoz való desztillált víz minőségi követelményeinek minden tekintetben megfelelő vizet termel. Ismeretes egyébként, hogy a fémkészülékből nyert desztillált víz minden esetben fémnyomokkal szenynyezett, hogyha a kazántér gőzterébe torkolló páracső érintkezik a készülék falával, még akkor is, ha a páracső üvegből, vagy más közömbösnek tekinthető anyagból is, készül. Ennek az oka az úgynevezett ,,kúszás"-nak ismert jelenség: vagyis az, hogy a fémrészecskékkel szennyezett víz a kazánfalon felkúszva a páracsőbe, és így a desztillátumba jut. Ezért az ilyen készülékekből nyert desztillált vizet további tisztítás céljából másodszori, üvegkészülékből történő desztillációnak kell alávetni. Tekintettel arra, hogy a bejelentés szerinti készüléknél a páracső a hazántérrel sehol nem érintkezik, ez a másodszori desztillálás szükségtelen. A készülék anj^aga egyrészt sárgaréz, az üveg alkatrészek hidrolitikai szempontból ellenálló, hőálló kvarcüvegből készültek, az elektródák pedig saválló és korróziómentes anyagból vannak. A készülék gumialkatrészei 120°-on sterilezett, injekciós oldatok lezárására alkalmas minőségű, pirogén anyagokat le nem adó, gumiból készülnek. A gumiból esetleg a vízbe kerülő szennyezések a fajsúly különbség miatt nem juthatnak a kazántérbe, mivel a nehezebb fajsúlyú részecskéket és vizet a sómentesítő csap útján a vízáram a készülékből kimossa. A találmány célja olyan vegyes anyagú, főleg lágyítatlan víz desztillálására rendelt készülék megvalósítása, amelynél a készülék üvegalkatrészeit a kazánon belül rendezzük el, melyben a fűtés céljából merülő elektródák foglalnak helyet, ezenkívül a kazán rugalmas membránnal két részre, hűtőre és főzőedényre van osztva, melyeknek középvonalában üveg páracsŐ és ebben üveg csőkígyó helyezkedik el, melynek beömlő nyílása a páracső falán, közvetlenül a membrán alatt, kiömlő nyílása pedig ugyancsak a páracső falán, köz-6 vétlenül a membrán felett van, a kazánt pedig szigetelő betétek közbeiktatásával földelt, nyitható fém-védőburkolat veszi körül és magát az áramforráshoz csatlakozó villás dugói használjuk fel a védőburkolat zárt helyzetének ÍO biztosítására. A rajzok a találmány szerinti desztilláló készülék egyik kiviteli alakját vázlatosan, példaképpen tüntetik fel. Az 1. ábra a készülék függőleges hosszmet-15 szete. A 1. ábra metszet az 1. ábra II—II vonalán. A 3. ábra metszet az 1. ábra III—III vonalán. A 4. ábra részletrajz, mely a védőburkolat alsó részét mutatja a villamos csatlakozással. 20 A 2—4. ábrák az 1. ábrához viszonyítva nagyobb léptékűek. A desztillálandó lágyítatlan vizet, mely egy* úttal hűtővízként is szerepel, az 1 csövön át vezetjük be a kazán alsó részébe, a 2 hűtőbe 25 (1. ábra), ahonnan az a kazán felső része (a. 3 főzőedény) és az említett 2 hűtő közé befogott 4 membrán alatt kezdődő és a membrán fölött végződő 14 üveg csőkígyón , keresztül >a 3 főzőedénybe jut és itt oly magasra emel-30 kedik, amilyen magasan a 16 túlfolyó- és sógyűjtőedényben beállítható magassági helyzetű 25 üvegcső felső nyílása fekszik. Az 1. ábrán ez a szint az egymással' koncentrikus fémhengerekből álló 6 és 7 fűtőelektródák felső széléig 35 ér. Az elektródákat 6' ill. 7' késes érintkezők (2. ábra tartják a helyükön, amelyek a 8 vasalócsatlakozóhoz vannak kötve, melybe a 9 villás dugó helyezhető 1(3. és 4. ábra). A villás dugót az áramforáshoz, pl. 220 voltos hálózathoz 40 csatoljuk. A 3. főzőedényben (1. ábra) tartalmazott vízből fejlődő gőz a főzőedény felső szélére helyezett 10-es fedél felé száll fel. Itt a 11-es és 12-es üvegedények alkotta labirintushoz. 45 deflegmátorhoz ér. A páracsőnek a kazántérbe nyúló nyílására helyezett, megfelelően méretezett deflegmátorok az áramló gőzt ismételt irányváltoztatásra kényszerítik, ami a gőzáramrnal a kazántér gázteréfoe ragadott vízcseppecs-50 kéknek a páracsőbe való bejutását biztonsággal megakadályozzák és kizárják az idegen ionokat és pirogén anyagokat. A gőz a deflegmátor után felülről a 13 üveg páracsőbe áramlik és útját lefelé folytatja, miközben egyrészt 55 az 1 csövön át bevezetett táp- és hűtővíztől átjárt 14 üveg csőkígyó külső falán, másrészt a 13 páracső falán lecsapódik és végül alul a kívánt desztillált víz alakjában távozik. A vízben oldott sókban feldúsuló, és a fajsúly-60 különbség miatt a 3 főzőedény alján levő víz a 14 sóleeresizitőn keresztül a 16 túlfolyó- és sógyűjtőedénybe és innen a 26 csövön át kifelé távozik. A készülék eddig ismertetett részeit, a 10 65 fedél kivételével, a kétrészes, hengeres, földelt