151261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves foszforvegyületek előállítására

151261 végezzük, azonban ilyen esetben is alkalma­zunk oxidálószert, pl. széntetrabromidot. Az (I) általános képletnek megfelelő szerves foszforvegyületek nematodák általi fertőzések leküzdésére használhatók olyan szerek alakjá­ban kiszerelve, amelyek valamely hígítószert és diszpergáló vagy felületaktív szert is tar­talmaznak, mimellett az ilyen készítmények vízben diszpergálva vagy száraz állapotban kapszulákban vagy ostyatokban kiszerelve al­kalmazhatók. Készíthetünk továbbá nem vizes szuszpenziókat valamely szuszpendálószer hozzá­adásával, tablettákat kötőanyag és/vagy simító­szer hozzáadásával vizes vagy olajos vagy olaj­víz emulzióval készített szuszpenziókat, ame­lyek tartósító, sűrítő, emulgeáló és/vagy ízesítő adalékot is tartalmazhatnak. Beadhatjuk az (I) általános képletű hatóanyagokat a kezelendő állat táplálékához keverten is. A legelőnyösebb kiszerelési formák a diszpergálható és nedve­síthető porok, valami.it a tablettázott készít­mények. A fenti készítményekhez bármely egyéb bio­lógiailag aktív anyagot is adhatunk, mint pl. fentiazint vagy a befenium valamely sóját. Az ilyen készítmények előnyösen tabletták, továb­bá diszpergálható vagy nedvesíthető porok alakjában szerelhetők ki. A találmány körébe tartozik tehát az (1) általános képletnek megfelelő szerves foszfor­vegyületeket hatóanyagként valamely gyógy­szerészeti szempontból elfogadható vivőanyag kíséretében tartalmazó készítmények és az ilyen készítmények előállítása. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki­viteli módjait közelebbről az alábbi példákkal szemléltetjük. E példákban a hőmérsékleti adatok Celsius fokokban, a százalékértékek pedig súlyszázalékban értendők. 1. példa: 17,6 g 4-metil-7-hidroxi-kumarin és 22,8 g bisz-2-klóretil-foszfát elegyéhez 60 ml szén­tetrakloridban lassan hozzáadunk 11,2 g trietil­amint oly ütemben, hogy a reakcióelegy hő­mérséklete 25 és 30 C° között maradjon. A tri­etilamin hozzáadása után a reakcióelegyet két óra hosszat keverjük, majd egy éjjelen át állni hagyjuk. Ezután vízzel hígítjuk és leszűrjük a reakcióelegyet. A kapott szilárd terméket vízzel mossuk és etanolból átkristályosítjuk. Az így nyert O,O-bisz-{2-klóretil)-'0-7-(4-metil-ku­marinii)-foszfát 68 C°-on olvad. Az elemzés során azt találtuk, hogy e termék 8,2% fosz­fort és 18,3% klórt tartalmaz (elméleti értékek: foszfor 8,2%, klór 18,7%). 2. példa: 42 g 3-klór-4-metil-7-hidroxi-kumarin és 45,6 g bisz-2-klóretil-foszfit elegyéhez 1.20 ml szén­tetrakloridban lassan hozzáadunk 22,4 g trietil­amint olyan ütemben, hogy a reakcióelegy hő­mérséklete a hozzáadás folyamán 25 és 30 C között legyen. A reakcióelegyet ezután két óra hosszat keverjük, majd egy éjjelen keresztül állni hagyjuk. Azután vízzel hígítjuk és leszűr­jük a reakcióelegyet, a kapott szilárd termé­ket pedig vízzel mossuk, majd etanolból át-5 kristályosítjuk. Az így nyert 0,0-bisz-(2-klór­etil)-0-7-(3-klór-4-metilkumarinil)-foszfát- 91 C°­on olvad. Elemzési adatok: talált értékek: foszfor 7,9%, klór 26,2%, 10 számított értékek: foszfor 7,8%, klór 26,6%. 3. példa: 21 g 3-klór-4-metil-7-hidroxi-kumarin és 50 g 15 vízmentes káliumkarbonát elegyéhez 100 ml metiletilketonban keverés közben 60—65 C°-on lassan hozzáadunk 26 g bisz-(2-klóretil)-tio­foszforil-kloridátot. A hozzáadás befejezése után a reakecióelegyet 4 óra hosszat forraljuk 20 visszafolyó hűtő alatt keverés közben. Ezután a reakcióelegyet leszűrjük, a kapott szilárd terméket metiletilketonnal mossuk, majd a me­tiletilketont csökkentett nyomás alatti desztil­láció útján a termékből eltávolítjuk. A mara-25 dékot benzolban oldjuk, a benzolos oldatot híg nátriumkarbonát oldattal, majd vízzel mossuk, ezután vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. A benzolt csökkentett nyomáson kivitelezett desz­tilláció útján távolítjuk el az elegyből. A ma-30 'radék állás közben viasz-szerti szilárd termékké dermed meg, az így kapott 0,0-bisz(2-klóretil-)­-0-7-(3-klór-4-metil-kumarinil) foszfortioát eta­nollal való triturálás után 74 C°-on olvad. 35 40 Elemzési adatok: talált értékek: 4. példa: P 7,4%, Cl 24,8%, P 7,2%, Cl 24,6%, S 7,5% S 7,4% 138,6 g 3-klór-4-metil-7-hidroxi-kumarin, 90 g nátriumkarbonát és 1,5 liter benzol elegyéhez 45 hevítés és keverés közben két óra alatt 144 g bisz-(2-klóretil)-foszfor-kloridátot adunk hozzá. A hozzáadás befejeztével a hevítést még 2 óra hosszat folytatjuk, majd a felső benzolos ré­teget 5O0 ml hideg víz hozzáadása után el-50 különítjük. A benzolos oldatot 200 ml nátrium­karbonáttal, majd vízzel mossuk, azután víz­mentes nátriumszulfáton szárítjuk. A benzolt desztilláció útján eltávolítjuk és a kapott ma­radékot 500 ml etanolból kétszer átkristályo-55 sítjuk. Ily módon termékként 0,O-bisz-(2-klór­etil)~0-7-(3-klór-4-metil-kumarinil)foszfátot ka­punk, amelynek olvadáspontja 91—92 C°. Az .1. példához hasonló módon állítjuk elő az alábbi táblázatban felsorolt további hasonló 60 vegyületeket. A táblázatban szereplő op. érté­kek korrigálatlan adatok. A ^ jelű termékek olajszerű anyagokat jelentenek (5., 7., 13. pél­dák). Az olajszerű anyagok törésmutató értékét .65 (n D ) a táblázat op. oszlopában adjuk meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom