151239. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cianurklorid előállítására

^ 3 „Egyensúlyi elegy" alatt e leírásban oly terméket értünk, amelyet akkor kapunk, ha alumíniumkloridot és/vagy vas(III)-kloridot és a periódusos rendszer I. vagy II. csoportjába tartozó íémek halogenidjeit, továbbá kívánt esetben réz(II)-kloridot összekeverünk és a ka­pott keveréket 200—500- C° hőmérsékleten he­vítjük az egyensúlyi állapot eléréséig. A ke­zelés hőmérsékletét a fenti határok között a jelen találmány szerinti cianurklorid-előállítási reakció hőmérsékletének megfelelően változtat­hatjuk. Ezt az egyensúlyi elegyet magában a reaktor-edényben is előállíthatjuk, amelyen a hidrogéncianid és klór elegyét ill. a klórciánt keresztülvezetjük. Ebben az esetben az alumí­hiumklorid és/vagy vas(III)-klorid és az I. vagy II. csoportbeli fémhalogenidek keverékét be­visszük a 200—500 C° hőmérsékleten, tehát a cianurklorid-előállítási eljárás hőmérsékletén tartott reaktorba és itt „in situ" alakítjuk ki a katalizátorul szolgáló egyensúlyi elegyet. A periódusos rendszer I. vagy II. csoportjába tar­tozó fémek halogenidjeiként pl. nátriumklorid, káliumklorid, kalciumklorid, báriumklorid és stronciumklorid alkalmazható. A végső elegy­ben az alkotórészek aránya különböző lehet a hőkezelés előtti mennyiségi aránytól. Az al­kotórészek keverési aránya tekintetében nem állnak fenn döntő jelentőségű határok. Eddig sem az alumíniumkloridot, sem pedig a vas(III)-kloridot nem tartották alkalmas ka­talizátornak cianurklorid előállítására, mint­hogy e kloridok szublimálási hőfoka alacso­nyabb a cianurklorid előállítása során alkal­mazásra kerülő polimerizációs hőmérsékletnél. Az említett kloridok e hátránya kiküszöböl­hető, ha a jelen találmány szerint a periódusos rendszer I. vagy II. csoportjába tartozó fémek halogenidjeivel kombináljuk őket. Az így ka­pott kombináció hosszú időn át nem veszti el katalitikus aktivitását, az eljárás során al­kalmazásra kerülő reakcióhőmérsékleteken. Az eddig ismert egyéb e célra szolgáló katalizá­torok ' viszont oly szempontból hátrányosak, hogy aktivitásuk nagymértékben függ az akti­válási módszertől (mint pl. az aktívszén ese­tében), vagy pedig a dehidratálás fokától (mint pl. a- hidroszkópos fémhalogenidek esetében). A találmány szerinti katalizátor nem hidrosz­kópos, az általa mégis abszorbeált nedvesség könnyen eltávolítható a katalizátornak a re­akcióhőmérsékleten történő hevítése útján, mi­közben a katalizátor aktivitása egyáltalán nem csökken. Az alumíniumkloridból, vas(III)-klo­ridból és a periódusos rendszer I. vagy II. csoportjába tartozó fémek halogenidjeiből álló háromalkotós elegyek a katalizátor aktivitása és élettartama szemponjából előnyösebbek, mint a kétalkotós elegyek. A találmány értelmében katalizátorként al­kalmazásra kerülő, komplexsó-jellegű terméke­ket célszerűen valamely pórusos hordozóra, pl. aktívszénre, kokszra, diatomaföldre vagy szi­likagélre felvitt alakban használhatjuk. Ha hidrogéncianid és klór elegyét vagy klór-151239 4 ciánt 200—500 C° hőmérsékleten a találmány szerinti egyensúlyi elegyből álló katalizátor felett vezetünk el, nagytisztaságú cianurklori­dot kapunk termékként. A találmány szerinti 5 katalizátor rögzített-ágyas vagy fluidizált­ágyas rendszerben alkalmazható. A találmány szerinti katalizátorral elért konverzió-arányok és termelési hányadok igen magasak; értékük függ a betáplálásra kerülő kiinduló anyagok 10 térsebességétől is. Pl. klórcián rögzített-ágyas berendezésben történő polimerizációja során 200—250 liter/liter/óra térsebesség esetén nem marad reagálatlan kiinduló anyag a végter­mékben, ugyanígy hidrogéncianid és klór rög-13 zített-ágyas berendezésben történő reagáltatása során 150—180 liter/liter/óra térsebesség ese­tén sem. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki-20 viteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 25 Egy 30 mm átmérőjű vízszintes helyzetű kvarccsőbe 250 ml oly katalizátort viszünk be, amely szilikagélre adszorbeált, találmány sze­rinti egyensúlyi elegyből áll, mimellett az egyensúlyi elegy mennyiségi aránya a hordozó-30 anyaghoz viszonyítva 10%. Az egyensúlyi elegy 70 súly% alumíniumkloridból és 30 súly% nát­riumkloridból áll. Miután a katalizátort egy ízben felhevítettük 450 C° hőmérsékletre, klór­ciánt vezetünk a reaktoron keresztül 3 óra Só hosszat, 50 liter/óra sebességgel, 380 C° hőmér­sékleten. 405 g cianurkloridot kapunk, amely­nek tisztasága 99%. A betáplált gáz térsebes­sége 200 liter/liter/órának felelt meg, a ter­melési hányad 96%. 40 2. példa: Az 1. példában leírt reaktorba 250 ml oly katalizátort viszünk be, amely 76 súly% alu-45 míniumklorid és 24 súly% nátriumkluorid egyensúlyi elegyéből áll, ez a katalizátor 20%­os mennyiségi arányban van szilikagél-hordo­zón. A katalizátort először 450 C° hőmérsék­letre hevítjük fel, majd klórciánt vezetünk ke-50 resztül a csövön 3 óra hosszat, 50 liter/óra se­bességgel, 394 g cianurkloridot kapunk, 99%-os tisztaságban. A hozam az elméleti mennyiség 96%-a. 55 3. példa: Az 1. példában leírt reaktorba 250 ml oly katalizátort viszünk be, amely 72 súly% vas­-(Hl)-kloridból és 28 súly% nátriumkloridból 60 áll, szilikagél-hordozón 20% mennyiségi arány­ban (a hordozó' súlyára számítva) adszorbeál­tatva. A katalizátort 450 C° hőmérsékletre he­vítjük fel, majd klórciánt vezetünk a csövön keresztül 380 C° hőmérsékleten, 50 liter/óra 65 áramlási sebességgel, 3 óra hosszat. 385 g cia-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom