151218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antibiotikumok előállítására
151218 tűnő diagnosztikai segédeszköznek, a termék egységességének ellenőrzésére, mind az amorf frakciók, mind pedig a kristályos anyagok esetében. E módszer egyik ilyen célra kitűnően bevált kiviteli módját a 13. példában ismertetjük részletesen. így pl. az A-verrukarin és B-verrukarin egységessége kromatográfiai elemzési módszerek alkalmazása nélkül igen nehezen mutatható ki. Az egyes elkülönített anyagokat az, alábbi módon jellemezhetjük: Az A-verrukarin antibiotikum metanol-éter vagy aceton-éter vagy kloroform-éter-petroléter elegyekből történő átkristályosítás után színtelen, derékszögű négyszög alakú lemezkés kristályokat képez, amelyek 360 C° alatt nem olvadnak meg. Kb. 280 C°-tól ezek a kristályok sárgára és barnára kezdenek színeződni, a fellépő bomlás következtében. A kristályos termék vízben, dietiléterben, diizopropiléterben és folyékony telített szénhidrogénekben (pentán, hexán, heptán, ciklohexán) oldhatatlan, ezzel szemben kisebb molekulájú ketonokban (aceton, metiletilketon stb.), rövidszénláncú alkoholokban (metanol, etanol, propanol stb.), dioxánban, kisebb molekulájú halogénezett szénhidrogénekben (diklórmetán, kloroform, széntetraklorid), piridmben, benzolban és toluolban oldódik. A termék fajlagos forgatóképessége: [O]D = +206+2° (kloroformban) és [*]D.= +208+2° (dioxánban-). Az elemi analízisek során az alábbi értékeket kaptuk: C 64,5, 64,7, 64,2%; H 6,9, 7,0, 6,7%; O 29,0, 28,4, 28,7%. Ez az antibiotikum nitrogént, ként és halogénekéit nem tartalmaz. A Raist módszerével (kámforral) végzett molekulasúlymeghatározás eredményeképpen 517, termoelektromos mikro-meghatározással pedig, 527 molekulasúly-értéket kaptunk. Ezzel összhangban áll a 14 C-ecetsavanhidriddel előállított acetilszármazék radioaktivitása alapján végzett molekulasúly-meghatározás során kapott . 520 érték. Ezek alapján legvalószínűbb a C27 H; J4 0n összegképlet (molekulasúly: 502,5). Az etanolban felvett ibolyántúli abszorpciós színkép 260 millimikronnál mutat maximumot, log = 4,25 (502,5 molekulasúly-értékre számítva). Az antibiotikum diklórmetános oldatának infravörös színképe az alábbi értékeknél matat sávokat (a fontosak aláhúzva): 3540, 2970, 1714, 1635, 1590, 1475, 1410, 1365, 1213, 1190, 1186, 968, 878 és 820 cm"1. Szilárd állapotban (nujolos szuszpenzióban) az alábbi értékeknél láthatók sávok: 3560—3580, 2930, 2570, 1709, 1673, 1631, 1587, 1457, 1377, 1275, 1213, 1195, 1123, 1103, 1085, 1053, 1032, 1023, 975, 967, 887 és 832 cm"-1 . Az A-verrukarin nem tartalmaz metoxicsoportokat, 5,5% C-metil-csoportot (Kuhn— Roth szerint), 0,17-^0,25% aktív hidrogént (Zerewitinoff) tartalmaz, mikro-hidrogénezés során 3 mól hidrogént vesz fel; tetranitrometánnal kloroformban sárga színeződést nem ad, a káliumpermanganát acetonos oldatát és a bróm kloroformos oldatát azonnal elszínteleníti. Tollens-, Fehling-, Molisch-, Legal-, Zimmermann- és Liebermann-reakciója negatív. 5 Ezek alapján az A-verrukarin lipoid okban oldódó semleges anyagnak mondható. A B-verrukarin az A-verrukarinhoz igen hasonló tulajdonságokat mutat és igen hajlamos ez utóbbival együtt történő kikristályosodásra. 10 Aceton-éter elegyből tűkristályokban kristályosodik, e kristályos termék 360 C° alatt nem olvad meg. A kristályok kb. 280 C°-tól kezdődően sárgára és barnára színeződnek, ami bomlás bekövetkezéséré mutat. A kristályos 15 termék vízben, dietiléterben, diizopropiléterben és folyékony telített szénhidrogénekben (pentán, hexán, heptán, ciklohexán) oldhatatlan, ezzel szemben kismolekulájú ketonokban ^aceton, metiletilketon stb.), rövidszénláncú alkoho-20 lókban (metanol, etanol, propanol stb.), dioxánban, kisebb molekulájú halogénezett szénhidrogénekben (diklórmetán, kloroform, széntetraklorid), piridinben, benzolban és toluolban oldódik. Fajlagos forgatóképesség-értékei feltű-25 nőén nagy mértékben függnek az oldószer természetétől. Így pl. [<X.]D = +94+2° kloroformban, [*]D ^ +101+1° dioxánban és 30 93 [*] 5 = +147+2° benzolban. Az elemi analízisek során az alábbi értékeket kaptuk: C 65,4 és 64,7%; H 6,5 és 6,4%; O 28,1 és 28,9%. A B-verrukarin nitrogént, ként és halogént 35 nem tartalmaz. A Rast módszerével (kámforral) végzett molekulasúly-meghatározás 629 és 645, a termoelektromos mikromeghatározás 490 értéket adott. Ezek alapján a C27H32O9 (500,5) és esetleg a C36H 38 0 12 (662,7) és C 36 H 40 O 12 (664,7) 40 összegképletek jöhetnek tekintetbe. Az etanolban felvett ibolyántúli abszorpciós színkép 259 millimikronnál mutat maximumot, log = 4,35 (490 molekulasúly-értékre számítva). Az antibiotikum diklórmetános oldatának infra-45 vörös színképe az alábbi értékeknél mutat sávokat: 2800, 1736, 1701, 1670, 1623, 1584, 1419, 1240, 1100, 1080, 1038, 995, 965 és 877 cm-1 . Szilárd állapotban (nujolos szuszpenzióban) az alábbi értékeknél láthatók sávok: 2930, 2885, 50 1736, 1712, 1675, 1631, 1590, 1460, 1378, 1263, 120O, 110-4, 1087, 1038, 970, 892, 825, 740 és 646 cm"1 . A vegyület nem tartalmaz sem metoxi-csoportokat, sem aktív hidrogént (Zerewitinoff). 55 Mikro-hidrogénezés során 3 mól hidrogént (670 molekulasúlyra számítva) ill. 4 mól hidrogént (490 molekulasúlyra számítva) vesz fel. 2,9%) C-metil-csoportot tartalmaz (Kuhn—Roth szerint). Az A-verrukarinhoz hasonlóan a B-ver-60 rukarin is lipoidokban oldható semleges anyag. A C-verrukarin csupán igen csekély menynyiségekben képződik, nem mindegyik törzszsel való fermentálás esetén. Metanol-éter vagy aceton-éter elegyből színtelen prizmás kristá-65 lyokban kristályosodik, op. 223—224 C°. 3
