151207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmányélesztő-táptalaj előállítására szeszgyári melaszmoslékból, hamuzsír kinyerése mellett
151207 3 4 foszforszükségletét fedező szuperfoszfát hozzáadása, valamint kellő mértékű felhígítás és megsavanyítás útján közvetlenül teljes értékű takarmányélesztőgyártási táptalajt kapunk, míg az ioncserélőgyanta ämmohiurnikarbonätoldattal történő regenerálása révén közvetlenül karbonát-alakban, kevésbé értékes melléksóktól mentesen nyerjük ki az összes megkötött alkálitartalmat. A szeszgyártási hulladékanyagként kapott melaszmoslék hamuzsírra és egyidejűleg takarmányélesztő-táptalajra való feldolgozása tehát a találmány értelmében a következő lépésekben történik: 1. A melaszmoslékban jelenlevő kalciumot alkálikarbonát hozzáadásával forrón lecsapjuk és kiszűrjük. 2. A szüredéket ammóniumionokkal telített kationcserélőgyantán vezetjük át, ahol az alkálitartalom 80—85%-a megkötődik és NH4 -ionokra cserélődik ki. 3. Az ioncserélőt 8—12% hidrokarbonátot tartalmazó ammóniumkarbonátoldattal regeneráljuk. 4. Az eluátumból a fölös ammóniumkarbonátot kidesztilláljuk és a desztillátumot erjedési szénsav hozzávezetésével ismét regenerálóoldattá alakítjuk vissza. 5. A visszamaradó oldatból, amely 70% : 30% arányban tartalmaz kálciumkarbóhátot és nátriumkarbonátot, a bepárlás során először kálium-nátriumkarbonát kettőssót kristályosítunk ki, amelynek egy részét visszaviszünk a folyamatba és az 1. lépésben a kalcium lecsapására használjuk fel. 6. A most már 80% : 20% arányban káliumkarbonátot és nátriumkarbonátot tartalmazó anyalúgot szárazra pároljuk és így 80%-os hamuzsírt nyerünk ki melléktermékek nélkül. 7. Az ioncserélt melaszmoslékhoZ — amelyben az élesztősejtek alkáli igényének fedezésére bennmaradt az eredeti alkálitartalom 15— 20%-a, az ioncsere révén belekerült ammóniumionok pedig az élesztő szervetlen nitrogériszükségletét fedezik — szuperfoszfátot adunk, szarazanyagtartalmát hígítással kb. 5%-ra, pH-értékét pedig kénsawal kb. 4,5-re állítjuk be, majd közvetlenül felhasználjuk takarmányélesztő szaporításához táptalajként. A találmány szerinti eljárással tehát egyszerű és gazdaságos módon, tisztán karbonát-alakban, az eddigi kevésbé értékes melléksók kiküszöbölésével nyerjük ki a szeszgyártási hulladékként kapott melaszmoslék alkálitartalmát; emellett mind a melaszmoslék kalciumtartalmának előzetes leválasztására felhasználásra kerülő alkálikarbonát teljes mennyisége, mind az ioncserélő regenerálására Szolgáló ammóniumkarbonát jelentős részé magából a találmány szerinti eljárásból kerül visszakeringtetésre. Így ezek az anyagok sem vésznek kárba, hanem körfolyamatban' mindig hasznosításra kerülnek, ami szintén fokozza az eljárás gazdaságosságát. Az eljárás további előnye a közvetlenül kapott, viszonylag' nagy tisztaságú. egységes alkálikarbonát végtermék; számottevő gyakorlati előny az is, hogy az ioncserélt melaszmoslék abban az állapotban, ahogyan az ioncseréből kikerül, már a foszfát kivételével az élesztő számára'szükséges szervetlen és szerves tápanyagokat tartalmazza és így további adalékokat nem igényel. A találmány szerinti eljárás tehát megoldja a melaszmoslék eddig megoldatlan kétirányú hasznosítását, a szervetlen anyagok (alkálikarbonátok) kinyerését a szerves anyagok egyidejű hasznosítása mellett. Ezt az eredményt elsősorban az ilyen célra eddig nem alkalmazott ioncserének új és célszerű módon, a regenerálási, eluálási és anyagvisszanyerési ill. anyagvisszavezetési műveleteknek ugyancsak újszerű kombinációjával való alkalmazása tette lehetővé. Bár a szeszgyártási hulladékanyagként keletkező melaszmosléknak, tehát a szeszgyártás során már kierjesztett melasz maradékának ioncsere útján való feldolgozása új, az irodalomban eddig nem említett műszaki megoldás, történtek már a múltban kísérletek magának a még ki nem erjesztett melasznak ioncserélő gyanták segítségével történő tisztítására. Ennél az egészen más célt szolgáló eljárásnál a kémiailag elő nem kezelt melaszoldatot előbb ammóniumos kationcserélő, majd erős anioncserélő gyantára vitték; a kationcserélő regenerálásának első szakaszát alkálikloridoldattal végezték. Az eljárás célja cukor kinyerésére alkalmas iontalanított melasz előállítása volt. Ennek a gyakorlati alkalmazásra nem került és egészen más műszaki megoldású, más célú kísérletnek a nyilvánosságra került adatai azonban a kierjesztett melaszmoslék e találmány szerinti kétirányú hasznosítási eljárására használható útbaigazítást nem adnak; az ott alkalmazott módon a melaszmoslék ilyen feldolgozása nem oldható meg. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módját közelebbről az alábbi példa szemlélteti. 45 Példa: 100 hl 10% szárazanyagtartalmú, összesen 3600 ekv. alkáliiont tartalmazó mélaszmoslékhoz 1200 ekv. kálium-nátriumkarbonát kettős-50 sót (az eljárás későbbi szakaszában kapott melléktermék) adunk. Az oldatot egy óra hosszat hagyjuk 90i —100 C° hőmérsékleten állni, majd leszűrjük. A leszűrt forró oldatot egy előzetesen ammóniumionokkal telített 3000 liter poll-55 sztirolszulfosav kationcserélő gyantát tartalmazó ioncserélő oszlopon vezetjük át. Az ioncserélőt azután vízzel kimossuk, a mosóvizet is hozzáadva az ioncserélt melaszmoslékho? Az ioncserélőt ezután 16 hl, 10%-ban hidro-60 karbonátot tartalmazó 5 n ammóniumkarbonátoldattal reagáltatjuk, majd ismét vízzel mossuk. A mosóvízzel 35 hl térfogatra hígult eluátumból a feleslegben alkalmazott ammóniumkarbonátot közvetett fűtésű desztilláló-oszlopban, 65 500 kg gőz bevezetésével visszanyerjük; ily 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
